Rendezte: Wyler, William
Műfaj: romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Gregory Peck, Audrey Hepburn
Megjelenés: 1953, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/xw7Bn3ZLBXA
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/romai-vakacio-roman-holiday/movie-2143
Tartalom
Ann hercegnő a trón várományosaként európai körúton tart protokoll-esteket, mígnem Rómába érve besokall a sok kötelezettségtől. A hisztijét nyugtató injekcióval fojtják el, de amikor magára hagyják, megszökik. Kicsit élvezi az esti Róma forgatagát, de a nyugtató hatni kezd és egy padon alszik el. Épp arra halad el Joe, az amerikai újságíró, aki kelletlenül, de hazaviszi magához a kába lányt. Joe másnap rájön, hogy a hercegnő fekszik nála még mindig kidőlve - egy kötetlen interjú vele nemcsak jó pénzt hozna, de karrierjén is nagyot lendítene. Joe nem fedi fel újságírói kilétét, hanem igyekszik együtt tölteni a napot a szabad életet kóstolgató hercegnővel, míg Ann, nem tudva hogy Joe tudja ki is ő, szintén másnak hazudja magát. Az együtt töltött nap végére persze egymásba szeretnek...
A film a húsz évvel korábbi Ez történt egy éjszaka feldolgozása, ahol az alapszituáció szintén egy szökött örökösnő és a hozzá csapódó újságíró kalandját meséli el. Mélyebb értelmet itt sem kell keresnünk a felszínnél: a hercegnő egy napra kibújik a bőréből ("vakációzik"), majd az újságíróval együtt visszatérnek a társadalmilag elvárt helyükre.
Megvalósítás
Akkor még ritkaságszámba menően a teljes filmet Rómában forgatták, így az felért egy kész útifilmmel. Szerepelnek is benne Róma főbb látványosságai a Colosseumtól a Spanyol-lépcsőkön át az Igazság szájáig, de szerepet kapnak az egyszerű hétköznapi élet szereplői is az alkudozó virágárustól a sértett, majd szerelmes fodrászig. A város gyönyörű díszletet biztosít a filmhez, egyesek a történet harmadik főszereplőjének is nevezik, amely ellopta volna a figyelmet a szerelmesek elől, ha színesben forgott volna. Én épp azon morfondíroztam magamban a film alatt, hogy Amadeus-szerűen látványos lehetett volna, ha színes.
Míg az 1930-as-1940-es évek romantikus vígjátékaira a gyors, szellemes párbeszédek voltak jellemzőek (gondoljunk csak az Ez történt egy éjszakára) ennek a filmnek az első harmadára-felére sokkal inkább a szöveg nélküli poénok voltak jellemzőek, persze nem a túlzó chaplini csetlések-botlások, hanem a helyzetkomikumra alapuló, apró mozdulatok. Elődjéhez hasonlóan ez a film is számos másik filmet inspirált: nemcsak a történetet magát dolgozták fel sokszor, számos kisebb-nagyobb jelenetet is felismertem a Jégvarázstól a Notting Hillig.
Élmény
Bár a műfaja miatt kissé meseszerűen hülyéskedő a történet, a lehető legjobb pillanatban, a végén rántja vissza szereplőit és minket a realitások talajára. A hercegnő művigyora szinte horrorisztikus, az újságíró enyhén könnybelábadt szemei pedig a Nagyvárosi fények lezárását idézik, miközben az egészet áthatja az a fajta wyleri humanizmus, amit annyira szerettem az Életünk legszebb éveiben. Ha végig ilyen keserédes, sokkal jobban tetszett volna.
Érdekességek
- Az igazság szájánál eljátszott jelenet félig improvizáció: a kézleharapás nem szerepelt a forgatókönyvben, Cary Grant rögtönözte, így Audrey hepburn sikolya valódi.