Tartalom

Dae-su kislánya születésnapján vállalhatatlanul részeg. Hazafelé menet eltűnik. Amikor magához tér, egy szobába zárva találja magát. Tévét nézhet, ételt kap, de nem mondanak neki semmit. A tévéből tudja meg, hogy feleségét megölték és őt gyanúsítják. Végigigondolja életét, de nem tud rájönni, kinek árthatott annyira, hogy ez legyen a büntetése. 15 év után, épp amikor sikerül egy kisebb lyukat vájnia a falba, amin keresztül megszökhetne, hirtelen ott találja magát, ahonnan elrabolták. Dae-su lányát svédek adoptálták régen, amikor a felesége meghalt. Egyedül van, már csak a bosszú és a kíváncsiság hajtja. Először alig tud betelni a külvilág ingereivel; az első étteremben, ahová betér, megismerkedik Mi-doval, a fiatal szakácslánnyal, akit már ismer zárkája tévéjéből. Elájul. Mi-do felviszi magához, vigyáz rá, majd együtt kezdenek nyomozni és egymásba szeretnek.

Miközben a börtönös rész a filmben 15 évig tart, mindössze 20 percet tesz ki a bevezetővel együtt. Ez a rész felfogható egy egzisztencialista allegóriának is, hiszen be vagyunk "zárva" az életbe. Értelmezhető a börtön természetesen a modern társadalomként is, ahol az egyén kapcsolata a külvilággal már csak a tévé. Vallási-erkölcsi vetülete is van: Dae-sut büntetik, de hiába gondolkozik, nem tudja miért, illetve hogy miért ennyire. Egy isten bezárta, ellátja, de nem ad neki válaszokat. Az ezt követő hosszabb részben Monte Cristót láthatjuk, akit csak a bosszú éltet (és közben szerelmes lesz), csakhogy amíg előbbi felül tud emelkedni bosszúvágyán, Dae-sut ellenfele egyre mélyebbre löki. Az utolsó harmadban végül megtudjuk a nagy titkokat, és ekkor görög tragédiába fordul a történet, elsősorban Oidipusz királyra hajazva.

Megvalósítás

Tulajdonképpen megvan benne minden, ami kell: változatos kameraszögek, erőteljes színvilág, szépen fényképezett tájképek, némi animáció, amitől modern lesz, szájbarágás nélküli, magukért beszélő képek. Leghíresebb jelenete teljesen megérdemelten az az oldalnézetből vett kétperces verekedés, amit vágás nélkül vettek fel.

A film hangulata bizarr, egyszerre megvan benne Amelie csodálatos életének ellenpontja és a Harcosok klubjának kopottas zöld, lepukkant világa, miközben felfedezni véltem benne az ezredforduló ázsiai filmjeinek jegyeit is (pl. Szerelemre hangolva).

Élmény

Szóval ez egy látszólag tökéletes film, mégis két nagy problémám van: egyrészt nincs egységes stílusa. Hiába sok az egyéni kreatív megoldás, nem áll össze a filmre jellemző képi világgá. Ez végülis nem feltétlenül baj, csak érzésem szerint veszít vele a karakterességéből. A nagyobb problémám Dae-su bűne. Valahol érthető ellenfele haragja, de közben kívülállóként nehéz elfogadni bosszúja jogosságát, és ezért kicsúszik az egész film lába alól a talaj és valami groteszk viccé válik, ahol egy eleve beteges ember megnyomorít egy (illetve több) normálisat.

Érdekességek

- A film alapja az azonos című manga, és 2013-ban elkészült amerikai változata is, de ez nem volt túl sikeres.