Tartalom

Főhősünk egyhangú, tökéletesen mintaszerű mindennapokat él, de ez frusztrálja és álmatlanságban is szenved. Ezt a feszültséget anonim öngyógyító csoportok találkozásain tudja leezetni, ahol magát testi-lelki sérültnek tettetve figyelmet és törődést kaphat. Egy napon azonban megismerkedik Tylerrel, a vagány macsóval, a férfiideállal. Heccből összeverekednek, amitől újra úgy érzik: élnek. Egyre többen csatlakoznak ehhez a tevékenységükhöz, és mivel Tyler elégedetlen a fogyasztói kultúra társadalmával, klubja segítségével megpróbálja alapjaiban megrengetni azt pénzintézetek felrobbantásával.

A film cselekménye izgalmas, fordulatos, akciódús, humoros, kimondott üzenete pedig egyértelműen a cégek-társadalmak különféle szerepekbe kényszerítő hagyományai ellen szól. Tyler ehhez képest egy olyan kamasz férfiideált testesít meg, aki erős, dug, független, a maga ura minden tekintetben. Még mindig kimondva, még mindig Tyler figuráján keresztül kapunk egyfajta anarchista filozófiát is: le kell számolnunk mindennel, el kell engednünk mindent, ami gúzsba köt, legyen az a tulajdonunk, a fájdalom vagy akár maga az életünk. A film általánosabb témája a Száll a kakukk fészkére c. filmhez hasonlóan a felnőtté válás: Tyler forradalmi, lázadó, pusztító szerepet játszik főhősünk életében, lerombolja addigi személyiségét és önállóságra ösztönzi. A film végére azonban főhősünk túllép rajta, fontosabbá válik az emberi kapcsolat értéke. A történetnek a filmes kikacsintások miatt lehetne metafizikai jellege, de az Ének az esőbennel ellentétben ezek csak arra szolgálnak, hogy a film Tylerként szóljon hozzánk. (Érdekes párhuzamok vannak még a nácizmussal kapcsolatban, de szerintem ez a vonal nem fontos.).

A pingvin nem tudom mi.

Megvalósítás

A film hangulatát jól megadja a zene, a Csillagok háborúja used future-jéhez hasonló lepukkant, omladozó környezet (ami egyben jelképezheti főhősünk addigi életét), a rossz világítás. Nincs jellegzetes technikai kivitelezés, de jól alkalmazza valamennyit, ha szükség van rá, a lassításoktól a kameraszögekig és annak mozgásáig.

A környezet hangualata mellett szellemes effektek jellemzőek a filmre: önmagára visszacsatoló, pillanatnyi bevillanó képek kacsintanak ki ránk, és gyakran képzelet kivetül a környezetre, mintha a narrátor gondolatait látnánk.

Élmény

Talán itt éreztem először, milyennek kéne lenni egy modern filmnek napjainkban (talán még a Ponyvaregény sorolható ide): lendületes, akciódús, modern humora és gondolatai vannak, a jelenre reflektál. Nem véletlenül lett kultfilm, idősebb kamaszoknak nagyon ajánlott. Ami miatt mégsem tudom igazán szeretni, az az, hogy túlságosan filozofikus az emberi valóság kárára.