Rendezte: De Sica, Vittorio
Műfaj: neorealista
Főbb szereplők: Carlo Battisti, Maria-Pia Casilio, Lina Gennari
Megjelenés: 1952, Olaszország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/RBLR21h9RTI
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-sorompok-lezarulnak-umberto-d/movie-8783
Tartalom
A második világháború utáni Olaszországban sokan élnek szűkösen. A nyugdíjasok épp magasabb nyugdíjért tüntetnek, beleértve Umbertót és kutyáját, Flike-ot is. Umbertónak nincs családja, a nyugdíja pedig kevés ahhoz, hogy rendezze lakbértartozását az egyre magasabb összeget kérő háziúrnőtől. Miután egy pár napra kórházba fekszik (sokkal inkább az ellátás, mint betegség miatt), visszatérésekor már átépítés alatt találja szobáját. Megpróbálja előteremteni az adósságát, de a tárgyaiból nem jön össze elég pénz, koldulásra pedig nem tudja magát rávenni. Kétségbeesésében öngyilkosságra szánja el magát, de nem akarja Flike-ot sem magára hagyni - csakhogy gazdát sem könnyű találni.
Az olasz neorealizmus hagyományainak megfelelően egy csoport átlagos tagjának gyakori helyzetét láthatjuk. Umberto egyre jobban csúszik bele a szegénységébe és végigpróbál minden túlélési módot, pedig azok is csak a következő hónapig lennének elegendőek. Csak a hozzá hasonló státuszban lévők, elsősorban a ház cselédje megértőek vele (aki szintén terhes, de titkolnia kell - és még azt se tudja ki az apa), de részemről a többieket sem tudom elítélni, senkinek sem hiányzik egy plusz teher a nehéz időkben. Kap egy fricskát az egyház is, de a film vége alapvetően pozitív, noha nem oldódik meg semmi: Umberto fontosabbnak találja az életet annál, hogy eldobja.
Megvalósítás
Az egyetlen technika, amit felfedeztem, hogy szívesen közelít rá a kamera a kihangsúlyozandó dolgokra (pl. amikor Umbertónak eszébe jut az öngyilkosság, akkor ráközelítünk a villamossínekre és a kép kitart - ebből érezhetjük szavak nélkül is, hogy mi járhat az öreg fejében). Ez a film azonban már érezhetően profibb, mint a Bicikklitolvajok, jobb mínőségű a film, a világítás, a "színészek", a zene.
Az olasz neorealizmust korábban már bemutattam (lásd: Biciklitolvajok), itt sem tért el a jellegzetességeitől: amatőrökkel forgattak, akik önmagukat alakították, valós helyszíneken, hétköznapi esetekből, kerülve a szított drámát, hiszen azt szolgáltat bőven a való élet is. Ahogy a Biciklitolvajokban, itt is a film végén volt az érzelmi csúcspont, amint Umberto is Flike újra egymásra találnak, csak ezúttal pozitívabb volt a végkicsengés.
Élmény
Tulajdonképpen nagyon hasonlított a Biciklitolvajokra nemcsak témájában (egy kiszolgáltatott réteg küzdelmei), hanem szerkezetében is (alapszituáció bemutatása, egyre kilátástalanabb küzdelmek, feloldás), és még a Biciklitolvajok kisfiúja is szerepet kap, csak most kutya formájában. Ugyanakkor ezt a filmet mesterkéltebbnek éreztem, talán mert extrémebb helyzet elé került Umberto, mint a másik film apukája.
Érdekességek
- De Sica, a rendező a filmet apjának ajánlotta, akit Umbertónak hívtak, és valószínűleg részben róla is mintázta a karaktert.
- A filmnek 2008-ban remake-je is készült Belmondóval a főszerepben.