Artúr filmélményei

Felvonó a vérpadra (1958)

2016. január 10. 15:23 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Malle, Louis
Műfaj:
krimi
Főbb szereplők:
Jeanne Moreau, Maurice Ronet

Megjelenés: 1958, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/sjURPebrbrY
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/felvono-a-verpadra-ascenseur-pour-lechafaud/movie-778

Tartalom

Florence (Jeanne Moreau) férje gazdag fegyverkereskedő. Egyik vezető beosztottja, Julien a nő szerelme. Gyilkosságot terveznek, hogy egymáséi lehessenek, amit a veterán Julien körültekintően végre is hajt még munkaidőben hétvége előtt, öngyilkosságnak álcázva. Julien már indulna autójával Florence-ért, amikor eszébe jut, hogy egy árulkodó nyomot hagyott a tetthelyen. Visszarohan az irodába, beszáll a liftbe, ám ekkor éjszakára lekapcsolják az áramot, így két emelet között ragad. Míg Julien igyekszik kijutni, Florence aggódva várja szerelmét a megbeszélt helyszínen, csak hogy lássa elhajtani Julien autóját benne egy fiatal lánnyal. A beindítotva hagyott autót ugyanis időközben "kölcsönvette" egy kis autókázásra egy lázadó szellemű srác és barátnője. Florence kétségbeesve keresi a párizsi éjszakában Julient, nem értve a történteket, miközben a két autótolvaj fiatal egy másik gyilkosságba keveredik, és amivel természetesen Julient gyanúsítják autója miatt.

A krimis izgalmak ellenére a filmben a hangsúly a szerelmen van, különösen a nők részéről. Florence megszállottan járja az éjszakát Julien után kutatva, nem érdekli sem a jóhíre, sem a pénz, sem a börtönbüntetés, amíg együtt lehet vele. A fiatal pár női fele, Veronique ugyancsak barátjával, Louis-val tart az összes ellenérzése ellenére is, és ő is inkább közös öngyilkosságot követne el, semhogy külön cellában kelljen lennie szerelmétől.

Megvalósítás

A két pár története valamennyire párhuzamos, és mivel mindkettőben szerepel egy-egy idősebb, a fiatalabbakat komolyan venni nem tudó, gazdag férfi, akik az üzletet előrébbvalónak tartják a háborúskodásnál, nem tudtam szabadulni a gyanútól, hogy e politikai üzenet miatt az egész filmen nem húzódik-e végig valamiféle szimbolikus generációs szál. Ha valaki okos van itt, árulja el kérem.

A képi világáról túl sokat nem tudok mondani, többnyire szokványos. Nagyon gyakori volt a sötétség, amit csak egy-egy fény világított meg. Különösen a kihallgatás során volt ez kontrasztos, ahol egy szobán belül tudtak a szereplők el- és feltűnni váratlanul a sötétből. Állítólag a Párizs utcáit járó Florence utcafényekkel való megvilágítása is szokatlan volt ebben az időben. Összessségében ezzel a tulajdonságával A gonosz érintésére emlékeztetett.

Élmény

A filmnézés során mindig épp másra számítottam: film noiros krimire, lfitben lejátszódó szabadulós-egzisztencialista kamaradrámára, féltékenységi drámára... stb, így nem igazán volt egységes hangulata. A film első, eredendő bűne magával rántott mindenkit, aki kapcsolódott hozzá, mintegy fatalista történetként. Mintha a szerelem mindenképpen bukásra lett volna ítélve. Szóval a fő problémám, hogy akkor most miről is szólt a francia újhullám egyik közvetlen előzményének számító film?

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jeanne Moreau (Négyszáz csapás), Lino Ventura (Árnyékhadsereg)
- Még életben vannak: Jeanne Moreau (87)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4112699033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása