Artúr filmélményei

A gonosz érintése (1958)

2015. október 06. 09:18 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Welles, Orson
Műfaj:
film noir
Főbb szereplők:
Charlton Heston, Janet Leigh,

Megjelenés: 1958, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/gFCaDFAKNlk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-gonosz-erintese-touch-of-evil/movie-897

Tartalom

Az amerikai-mexikói határmenti város elhelyezkedése miatt a bűnözők kedvelt lakhelye. Az amerikai Susie (Janet Leigh) és a mexikói Vargas (Charlton Heston) épp itt töltik nászútjukat, amikor egy autó felrobban. Mivel az autó Mexikóból érkezett, Vargas, aki magasrangú rendőr, ragaszkodik hozzá, hogy megfigyelőként részt vehessen a nyomozásban, noha a robbanás már amerikai területen történt. Az ügy nyomozója a nagyrabecsült Quinlan (Orson Welles), aki Vargas-szal ellentétben nem egy jólöltözött alak, hanem egy testileg-lelkileg mocskos, rasszista kopó. Amikor Vargas rájön, hogy Quinlan gátlástalanul bizonyítékot csempész gyanusítottjaihoz, hogy lecsukhassa őket, nyomozni kezd utána - Quinlan pedig rögtön ellentámadásba lendül, és együttműködve a helyi mexikói gengszterrel, aki amúgy is utálja Vargas-t, amiért testvérét lecsukatta, elraboltatja Vargas feleségét, hogy ráijjesszenek.

Nem vagyok benne biztos, hogy nincs a filmnek valami mélyebb, szimbolikus jelentése, de a témája alapvetően a tegnapi Egy gyilkosság anatómiájához hasonlóan az igazságszolgáltatás. Vargas fiatal, idealista, aki szerint a jogot kell érvényesíteni. Vele szemben Quinlant nem érdeklik a formaságok, el akarja kapni a bűnösöket és nem válogat az eszközökben. Bár szimpátiánk Vargas-é, a történet rávilágít, hogy ő is csak addig ilyen idealista, amíg megengedheti magának, és Quinlan bármennyire unszimpatikus, végül neki lesz igaza és ezzel megkérdőjeleződik a jó és a rossz fekete-fehér viszonya és minden árnyaltabbá válik.

Megvalósítás

Az utolsó film noirnak tartott film hangulata nyomasztó, sötét, a város mocskos. A karakterek groteszkek: Charlton Heston mint mexikói eleve vicces húzás, Orson Welles Quinlanje szinte bűzlik a képernyőn keresztül és óriási méretével elnyom mindenkit az adott képen belül. A gengsztervezér piti parókás bűnöző, alattvalói excentrikus tinédzserek, akiknek nehéz parancsolni. A legemlékezetesebb persze a félhülye éjszakai portás, akinek bomlott elméje megjelenik testbeszédén is.

A film rendkívűl gyors és dinamikus, a nézőnek végig az az érzése van, hogy rohan előre - ennek némileg ellentmond a híres kezdőjelenet, ami nem csupán egy hosszú, vágás nélküli kezdés, de mindezt úgy teszi, hogy felvezeti a történetet több eseménnyel, párhuzamosan futó cselekményekkel. A dinamikus tempót és a groteszk karaktereket érzékelteti továbbá a sok dőlt és szokatlan szögből való kamerázás, ráadásul szinte sosincs állókép, a kamera is mindig halad. Már-már kaotikus, azt se tudjuk hova kapjuk a fejünket. És ezt nemcsak a kamerával érik el, de gyakran egymás szavába vágva, egymást túlkiabálva beszélnek. Míg a film noiroknál a fény-árnyék játék inkább egyfajta kontúrt adott a képeknek, itt már annyira sötét minden, hogy kevesebb a fény, mint az árnyék, és az a kevés fény is mozog - ez megintcsak mozgalmasabbá teszi a hangulatot, és egyúttal borongósabbá is.

Élmény

Tengeribetegnek éreztem magam szinte, annyira mozgalmas a film mind tartalmában, mind megjelenésében. A film közepére tisztult le a cselekmény  és addigra szoktam hozzá a stílusához is. Kis költségvetése (annak ellenére, hogy mekorra sztárok játszottak benne) miatt ennél valószínűleg nem nézhetett volna ki jobban, de mind a képből, mind a történetből hiányzott az igazán átütő erő számomra.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlton Heston (Tízparancsolat, Ben Hur), Janet Leigh és Mort Mills (Pszichó), Orson Welles és Joseph Cotten (Aranypolgár, A harmadik ember), Ray Collins (Aranypolgár, Életünk legszebb évei), Joi Lansing (Ének az esőben), Harry Shannon (Aranypolgár), Dan White (Érik a gyümölcs), Keenan Wynn (Dr. Strangelove, Volt egyszer egy vadnyugat)
- Több sztárszínész is alább adott a béréből, hogy együtt dolgozhasson Welles-szel a kisköltségvetésű filmben. Jellemző, hogy kisebb szerepekre is olyan nevek jutottak, mint Gábor Zsa Zsa vagy Marlene Dietrich.
- Még életben van az elnyűhetetlen Gábor Zsa Zsa (98).

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6312699179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.11.22. 03:45:23

Ezt a filmet nagyon különbözően éltük meg. Én teljesen a hatása alá kerültem, parádésnak, zseniálisnak tartom.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.11.22. 15:56:58

@moodPedro: Nem írtam, hogy rossz :) Egyedi és emlékezetes (nekem főleg a kamerakezelése), csak nem hozta meg azt az úúúúúú-hatást nálam.
süti beállítások módosítása