Tartalom

Emmi hatvanas éveiben járó takarítónő, az eső elől egy kocsmába húzódik. A hely arab vendégmunkások törzshelye, nem fogadják örömmel a kívülállót. Heccből odaküldik hozzá a jó húsz évvel fiatalabb Alit, hogy kérje fel táncolni, a páros azonban egész jól elbeszélget tánc közben, Ali pedig udvariasságból hazakíséri a nőt. Mivel későre jár, Emmi marasztalja a férfit, hogy aludjon ott. Kölcsönösen kedvesek egymáshoz, így az éjjel végül szexhez vezet. Emmi már özvegy, gyerekei kirepültek és nem látogatják; Ali vendégmunkásként, nem sokkal az 1972-es müncheni események után mindennap tapasztalja a kirekesztett másodrendűséget - így aztán kölcsönös egymásra utaltságukban egy párrá válnak. A páros mindenhol utálatnak örvend: a környéken, a szomszédok, a család, a barátok és a kollégák előtt is, de kitartanak egymás mellett, míg környezetük szükségből kénytelen nem lesz elfogadni őket.

Németország (pontosabban az akkori NSZK) főleg az 1960-as években kezdett vendégmunkásokat toborozni, és az 1973-as stopig mintegy 14 millióan érkeztek Európa mellett Törökországból és Marokkóból. A hitleri Németország nemzedéke ekkor még ereje teljében volt, nem csoda, hogy a nagy létszámban érkező külföldiekről rossz véleménnyel voltak. Ezt az előítéletességet dolgozza fel a film kendőzetlenül: a németek felsőbbrendűnek számítanak, az idegenek megtűrt, megvetéssel kezelt emberek, miközben mégis szükség van rájuk.

Megvalósítás

Persze nem elég a vegyesházasság, Fassbinder, a rendező még egy lapáttal rátesz a kapcsolatra a nagy korkülönbséggel. Az egész kapcsolat indulása eleve valószerűtlennek tűnik, tudniillik hogy Emmi egy vadidegent felvisz magához. Mivel a romantikus részek kimaradnak, nem is leheteünk benne igazán biztosak, hogy nem egy kölcsönös érdekkapcsolatról van szó. A kapcsolat azonban működk, míg a körülöttük lévő világról szép képet kapunk: Emmi lányának házassága romokban, egy másik fiának nincs pénze, a szomszéd gyereke külföldre költözik, a munkatársak alulfizetettek, a boltos nem bírja a versenyt a szupermarketekkel, és még Hitler kedvenc éttermébe se megy senki rajtuk kívül... Miután a külvilág szükségből kénytelen elfogadni őket, Emmi és Ali közé ékelődik ugyanaz az előítélet: Emmi kihasználja Ali testi adottságait, de elhanyagolja.

A karakterek bressoniak, jóformán bármiféle érzelem és mozdulat nélkül állnak a jelenetekben, mindez különösen Alira igaz. A kompozíciók gyakran a ti-ők felállást erősítik azzal, hogy társaságban Emmiék elkülönülten állnak a többiektől, akik viszont szintén összezsúfolva állnak a tér méretéhez képest. Ugyanezen okból jelentősége van az ajtóknak, szinte minden jelenetben ajtónyílásokon keresztül láthatjuk a szereplőket. Érdekesség, hogy szinte valamennyi színész valamilyen formában kívülálló volt (Fassbinder meleg, Emmi zsidó, Ali marokkói... stb.)

Élmény

Mindössze két hét alatt forgatta le a filmet Fassbinder Sirk egyik filmje alapján, két komolyabb film között mintegy gyakorlatképpen, így a költségvetése sem volt magas, nem is volt túlzottan látványos. Története aktuális, szinte ugyanazokat az érveket hallhatjuk viszont a külföldiekkel szemben, mint manapság, az érzelemmentes előadásmód viszont megakadályozza, hogy átélhessük a történetet. Lehetett volna egyetemesebb, "érzelgősebb".

Érdekességek

-  Az egyik takarítónőt Symo Margit, magyar színésznő alakítja.
- Emmi tapló vejét maga Fassbinder játsza. Fassbinde termékeny, de rövid életű rendező volt. Nyíltan meleg, drogos és elviselhetetlen ember hírében állt, aki 1982-ben, 37 évesen lőtte túl magát.
- Az Alit alakító El Hedi ben Salem szintén meleg volt, Fassbinder szeretője. Erőszakos, iszákos természetű volt, mígnem egy alkalommal késsel meg nem sebesített három férfit. Miután letartóztatták, 1977-ben, 42 évesen felakasztotta magát.