Tartalom

Az 1930-as évek egy olasz kisvárosába megérkezik a tavasz, a lakók a helyi szokásoknak megfelelően máglyagyújtással búcsúztatják a telet. A film bemutatja a városka helyszíneit, lakóit, elsősorban a kamasz Titta életképein keresztül. Titta az iskolában és az iskolán kívül osztálytársaival csínyeket hajt végre, otthonában szenved a szülői tekintélytől, szabadidejében a szexről ábrándozik és suta kísérleteket tesz megvalósítására. Lenyűgözve figyeli kifinomultnak tűnő bátyját, a szexbomba Vegye-vigyének becézett nőt (Magali Noel), a titokzatos luxushotelt. Kényszerűségből, megszokásból részt vesz az életszerűtlen gyónáson, a jelentéktelen fasiszta felvonuláson. Télen édesanyja (Pupella Maggio) megbetegszik és meghal. Eljön újra a tavasz, a szexbomba megházasodik, a városlakók elbúcsúztatják.

Ahogy fentebb is említettem, a filmnek nincs igazán története, életképeket láthatunk Fellini, a rendező kamaszkorából. Pontosabban az emlékei kamaszkorából, hiszen a cím jelentése is "emlékszem". A film tehát a kamaszkor szubjektív felelevenítése, amely nem feltétlenül konzisztens és áthatja a nosztalgia a szülőváros helyszínei, karakterei iránt.

Megvalósítás

Az önéletrajzi ihletés ellenére Titta nem Fellini, hanem egy barátja, a város pedig nem a konkrét helyszín, hanem a rendező fejében élő díszlet. A szubjektív emlékezés lehetővé teszi azt is, hogy a valós események ne időrendi sorrendben következzenek be, illetve hogy a megelevenedett képzelet is valósnak tűnjön (pl. Mussolini virágszobor fejének életre kelése). Hogy szintén emiatt van-e, nem tudom, de a karakterek arcai is szinte már karikaturisztikusak, főleg a diákok és a tanárok esetén, de biztos vagyok benne, hogy az óriásmellű trafikosnő keblei is idővel, a fantázia hatására duzzadtak ekkorára.

Azt hiszem, a film líraiságra és hangulatiságra törekedett, miközben az egész történet komikusabb jellege kedvessé, nosztalgikussá tette a múltat. Valóban voltak ilyen képek (pl. a havazásban megmutatkozó páva vagy a túlvilági köd), de úgy érzem, összességében jobban hasonlított egy tinifilm hangulatára. A humora inkább groteszk, szürreális volt, mintsem vicces, ennek egy ékes példája a kamera felé forduló, narráló karakterek.

Élmény

Fellini valamennyi filmje erősen önéletrajzi ihletésű, és ez veszélyes játék, mert túlságosan személyes és ezáltal érthetetlen lehet a nézők számára, ha nem tudja egyetemesebb szintre emelni az egészet. A Nyolc és félben sikerült ez a legjobban, itt már talán túlságosan átcsúszott az egyéni személyeskedésbe. Az örökérvényű kamasz problémák és az idilli képek megmentik ugyan a filmet, de elsősorban a két világháború közötti olasz ifjúságnak lehet igazi élmény az Amarcord.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Magali Noel (Rififi a férfiak közt, Az édes élet), Pupella Maggio (Cinema Paradiso), Maria Antonietta Beluzzi (Nyolc és fél)
- A filmben statisztaként szerepelt a még gyerek Eros Ramazotti is.