Tartalom

Még a gyarmati időkben járunk. Egy angol család Indiában él elzárkózva, de azért érintkezve a helyiekkel. Az apa (Esmond Knight) egy Gangesz melletti jutatelep felügyelője, terhes felesége, négy lánya és egy fia van. A legidősebb lány a kamasz Harriet, a fiú még gyerek, az egzotikus állatok megszállottja. Gyakran jár átt hozzájuk a Harrietnél valamivel idősebb Valerie (Adrienne Corri), a jutatelep tualjának lánya, valamint szomszédjukban található az özvegy John, akinek félvér lánya van, Melanie. Mindennapi rutinjukat az borítja fel, amikor a szoszéd Johnhoz beköltözik unokaöccse, az amerikai háborús sérült, de fiatal John kapitány, akibe rögön beleszeret Harriet, Valerie és Melanie is.

A film alapjául szolgáló regény önéletrajzi és nagyjából Harriettel azonosítja magát a szerző, így leginkább az ő felnőtté válása lehetne a téma öccse halála és John kapitánnyal kapcsolatos szerelmi csalódása miatt, miközben két világ határán él (India és Anglia). Ugyanakkor később részletezendő okok miatt a filmben Harriett szerepe erősen visszaszorult, így nagyobb hangsúly kerülhetett a hindu életszemléletre, amely elfogadóbb az élet sorscsapásaival szemben, illetve a magukat kívülállónak érző karakterekre, mint a féllábú kapitány van Melanie.

Megvalósítás

India a nyugati fejekben egzotikus helyszínként élt, és ez volt ez az első film, amely a hatvanas évek spirituális mozgalmai előtt többet mutatott belőle, mint vadállatok és dzsungelek összességét. Renoirt, a rendezőt elvarázsolta India, a forgatáson kívül is számos dokumentumfelvételt készített. Akkori asszisztense, Ray befolyására pedig igyekezett nagyobb szerepet biztosítania helyieknek is, hiszen a regény abszolút fehér szemszögből játszódik. problémát jelentett azonban, hogy a Hollyowodban kevésbé keresett rendező filmje független volt, így nem álltak rendelkezésére megfelelő eszközök és források. Számos szereplő amatőr vagy gyerek volt (ami a Hatodik érzék után durván feltűnő), nem voltak sínek a kamera mozgatásához vagy elegendő energia a világításhoz. Ezek mind erősen korlátozák Renoirt, és amikor vágás során szembesült ezekkel a gyengeségekkel, a cselekmény helyett rengeteg életképet vágott be saját dokumentumfelvételei közül, mintegy főszereplővé téve ezzel Indiát magát és eljelentéktelenítve a cselekményt. Ezzel félig véletlenül kísérleti filmmé tette A folyót, megelőlegezve A kaland cselekménynélküliségének sikerét.

A színészek egy része amatőr, ami a gyerekeknél nem volt előnyös, de pl. a kapitány esetében jól is jött, hiszen valóban falábú volt. Ez volt az első indiai technicolor film. Már sokszor áradoztam ennek a technológiának a gyönyörű színeiről, és ebben az esetben is elmondható, hogy az egyik legszebb színű film, amiben India természetes adottságai kiválóan megjelennek. Zene helyett a szintén dokumentumos-jelleggel rögzített helyi dalok hallhatóak a háttérben. A legemlékezetesebb jelenet Harriet meséje, amely sajnos nem jelenik meg álomszerűen, de szerepelteti Melanie táncát, aki valódi táncosnő volt.

Élmény

Talán az elején nem hangsúlyoztam eléggé, de a történet lényege a folyó, amely folyik tovább, ahogy az élet, történjen bármi. Az angol család bár elkülönítve él a helyiektől, mégis átveszik részben ezt az életszemléletet. Képileg annyival támogatták meg ezt a mondanivlót, hogy gyakran mutatják a folyót és a hozzá kapcsolódó életet, de összességében számomra sem a történet nem lett elég hatásos, sem a képi világ.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Esmond Knight (Canterbury mesék, Piros cipellők), Adrienne Corri (Doktor Zsivágó, Mechanikus narancs)
- Nora Swinburne (anya) és Esmond Knight (apa) házasok voltak.
- Az egész film egy családi beszólásból indult. A feleség egy stúdió alkalmazottja volt, a férj virágkereskedő. Miután elégetelenkedett felesége egyik filmjével, a nő azt mondta neki, hogy csináljon jobbat, ha tud. Így a férfi eladta üzletláncát hogy elegendő pénzt keressen a filmhez, és végül sikerrel járt.