Tartalom

Dr. Crowe gyermekpszichológus (Bruce Willis) épp azt ünnepli feleségével, hogy kitüntették odaadó munkájáért (amiért felesége neheztel is rá, hiszen elhanyagolja), amikor egy zavarodott férfi tör be a házukba. Összetörve hibáztatja a pszichológust, amiért rajta nem segített egykor, majd rálő és végez magával. Egy évvel később is megviselt az eset miatt Dr. Crowe, és égi jelet lát abban, amikor a hasonló tüneteket mutató, kis Cole (Haley Joel Osment) lesz a páciense. Cole-t egyedülálló, szerető anyja neveli, de kevés ideje jut rá és nagyon aggódik a fiú miatt, akit osztálytársai és még tanárai is dilisnek tartanak. Dr. Crowe rutinosan igyekszik a fiú közelébe férkőzni, azt gyanítva, hogy az apa hiánya okozza a problémákat, de amikor Cole-t újabb nagy sokk éri, inkább megnyílik a pszichológus előtt, segítségét kérve: halottak szellemei látogatják, akik gyakran maguk sem tudják hogy meghaltak, de rendre a frászt hozzák szegény gyerekre. Dr. Crowe úgy érzi, ez már annyira súlyos eset, hogy nem segíthet, csak a gyógyszeres kezelés maradt hátra, ráadásul felesége is teljesen elhidegült tőle, most hogy megszállottan igyekszik jóvátenni korábbi kudarcát.

Igazából sok témát megpendít a film, de egyik sem témája. Van itt szó a munka és a magánélet egyensúlyáról, vélt és valós érdemekről, a bizalomról, a felnőtté válásról... stb. Ha mégis meg kéne nevezni egy központi elemet, az kb. az élet értelme lenne, hiszen mint később kiderül, a szellemek azért jelennek meg Cole-nak, mert valami fontosat nem sikerült még megtenniük életükben, és addig nem nyugodhatnak.

Megvalósítás

A film egyértelműen legfontosabb eleme a fordulat. Nem ritka a filmtörténelemben egy-egy nagyobb filmvégi fordulat (gondoljunk csak pl. a Közönséges bűnözőkre vagy a Harcosok klubjára), de egyik korábbi film esetében sem volt annyira ütős, mint itt. Az apró, elszórt jelek ellenére ugyanis nagyon vigyáztak, hogy ne találjuk ki előre, igyekeztek elterelni gondolatainkat és megtéveszteni minket. Leghatásosabban talán ezt azzal érték el, hogy egy látszólagos katarzis vetettek elénk, hogy azt higgyük, itt a film vége. talán ez az oka annak, hogy egyes filmvégi jelenetek túlságosan hatásvadászok, erőltetettek, túldramatizáltak lettek. Mellékkarakterei, elsősorban Cole anyja sokkal erősebbek sajnos, mint főbb karakterei, különösen Cole zavart, akinek a szájába túlságosan érett, közhelyes bölcsességeket helyeztek.

Az őt alakító gyerekszínész, Osment viszont állati jó volt. Mindig kockázatos gyerekeket szerepeltetni (főleg ha főszereplő), mert könnyen elrontják a történet illúzióját és általában már azzal is megelégszek, ha nagyjából hitelesek. Itt viszont rá lehetett bízni a feladatot Osmentre, simán hozta egy felnőtt szintjét. Mivel nem először láttam a filmet, kíváncsi voltam, mennyire működik a csattanó ismeretében. Nos, tök jól. A képek nemcsak szépek, de szürkésségük, ritkán napos oldaluk sejtelmessé teszi a környezetet, amit a zene is kiválóan segít. Az Iszonyat után itt alkalmazták az eddig látott filmek közül először a hirtelen bevágásokat, amitől jó fosatós lesz egy rendes horror.

Élmény

A film tehát az őt híressé tévő fordulat nélkül is jól működik, szemet gyönyörködtető és izgalmas is, de azért adós marad sok mindennel, elsősorban egy kevésbé felszínes, rémisztgetős mesével. És ha már horror, igazán ijesztgethetett volna még többet. Összességében azért jó szórakozást nyújt sokadjára is.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Bruce Willis (Drágán add az életed!, Ponyvaregény), Haley Joel Osment (Forrest Gump)
- A filmben feltűnik Shyamalan, a rendező is, mint orvos.