Tartalom

A francia színésznő Hirosimában forgat egy békéről szóló filmet, másnap indul vissza Párizsba. Este megismerkedik a japán építésszel, lefeküdnek. A nő számára a hirosimai atomtámadás napja fontos volt életében, ezért megnyílik a férfinak, és elmeséli élete meghatározó élményét: a második világháború alatt német katonába szeretett bele, akit azonban lelőttek, őt pedig kiközösítették.

A történet két szinten működik: egyrészt politikai állásfoglalás a béke mellett, hiszen a második világháborúval mindkét szereplőnk rosszul járt. Másfelől a szerelem emlékezetének (vagy csak magának az emlékezésnek, vagy méginkább a felejtésnek) a természetét láthatjuk, ahogy asszociációk, érzések, hangulatok alakulnak ki egy-egy konkrét szerelemből, amelyek akkor is megmaradnak, ha a szerelem konkrét tárgyát már fel se tudjuk idézni. Ez nagyon hasonlít a Tavaly Marienbadbanhoz, amely Resnais következő filmje. Mintha közvetlen előzménye lenne ez a film mind történetében, mind témájában. Ez persze része a feldolgozásnak, a továbblépésnek is; a nő szinte megcsalásnak érzi halott szerelmével szemben, hogy elmondja történetüket valakinek, amit korábban nem tett meg sosem, noha boldog házasságban él, ahogy a férfi is. Testi viszonyukatat mégsem tekintik megcsalásnak, nem annyira szerelmi aktus ez mint inkább ideiglenes összekapcsolódás.

Megvalósítás

Eredetileg a hirosimai atomtámadásról küldték Resnais-t dokumentumfilmet forgatni, aki előző, 1955-ös, a holokausztról szóló dokumentumfilmjével nagy sikert aratott, ugyanakkor meg is rázta annyira, hogy visszautasítsa az újabb, hasonló szenvedéstörténetet jelentő film elkészítését. Ehelyett kezdett más módokat keresni, hogy megmutathassa az eseményeket. A férfi jeleníti meg Japánt, aki harcolt a fronton, mégis magáénak érzi Hirosimát. A nő francia, csak múzeumban szembesül a pusztítással és a következményekkel, mégis magáénak érzi Hirosimát. Ez a közös kapcsolódási pontjuk, ezért tudnak egymásra hangolódni, mégha a férfi álláspontja háttérbe is szorul. Egykor ellenkező oldalon álltak, ahogy a nő és egykori német katona szerelme is; a háború miatt azonban nem lehettek egymáséi és a nőt még meg is hurcolták. Aznap szökik Párizsba a helyi, nevers-i közösség elől, amikor a támadás éri Hirosimát. Ezért emlékezteti Hirosima régi szerelmére, ezért tudja átélni újra a férfi karjai közt, de érzi, hogy lassan el fog tűnni emléke, ahogy annak idején az élet szállt ki a haldokló németből; és tudja ezt a férfi is, aki kimondja, hogy pár év múlva, ha már elfelejtette a nő arcát, az érzésre emlékezni fog egy hasonló kaland alkalmával. A boldogtalan szerelmet hivatott érzékeltetni néhány díszlet is: a vasútállomás, az Eiffel-torony mása, a Casablanca nevű hotel.

A Tavaly Marienbadbanhoz nemcsak témájukban hasonlítanak, de megvalósításukban is: Resnais első filmje szinte pont ugyanolyan hipnotizáló, monoton monologizálással nyit, miközben áthaladunk egyy-egy helyszínen, mint a soron következő film, ami viszont sokkal hatásosabban teszi ezt. A film egyik ihletője a Türelmetlenség volt, ehhez hasonlóan szerették volna párhuzamba állítani az 1944-1945-ös múltat a jelennel. Ezt elsősorban úgy érték el a nő mesélésén kívül, hogy hosszabb-rövidebb visszapillantókat helyeztek el a filmben. Ez természetesen nem volt újdonság, de az igen, hogy mindezt nem lineárisan tették, hanem ugrándozva az összekuszált időben. Pozitív értelemben vett aljas húzás volt a film elején az atomtámadás áldozatairól szóló képeket úgy beállítani, mintha megjátszott felvételek lettek volna, miközben lassan realizálhatja a néző, hogy egy-egy naturalisztikusabb sérülést tuti nem tudtak megoldani maszkokkal - így nem készülünk fel lélekben igazán a szörnyűségekre, és annál nagyobb hatást ér el.

Élmény

Azt hiszem nem sikerült felvázolnom, hogyan érzékelteti a film a felejtés termsézetét. Itt olvasható egy rendesebb elemzés, de nkább látni kéne. Csakhogy volt egy nagy problémám: hamarabb láttam a Tavaly Marienbadbant, ami teljesen elhomályosítja elődjét, erősebben jeleníti meg sokkal a tudat működését. Emiatt a Szerelmem, Hirosima nem fogott meg igazán, ugyanakkor annyiban szerencsés, hogy erősebb élményt nyújtott utódja, hiszen ennek a filmnek a megtekintésével elvesztette volna újdonságát. Tartalmában talán ez a film erősebb, de megvalósításában nagyon elmaradt a Tavaly Marienbadbantól, ami nem ennek a kritikája, hanem a másik dicsérete. Valószínűleg a maga korában erősebb lehetett ez a film is, hiszen ne felejtsük, hogy 1959-es, azaz a hidegháború legsötétebb éveiben járunk, amikor egyáltalán nem tűnt valószerűtlennek egy taomháború.

Érdekességek

- Még életben vannak: Emanuelle Riva (89)
- A filmbéli nő esete a német katonával nem volt egyedi: a "vízszintes kollaborációnak" nevezett viszonyokért valóban úgy álltak bosszút a franciák, hogy leborotválták a nők haját. Becslések szerint mintegy 20 ezer nő (többnyire szexmunkás) járt így és 200 000 közös gyerek született.
- Nevers testvérvárosa Erszébetváros.
- A hirosimai támadás közismert: a 350 ezres iparvárosra 1945-ben dobtak le a világon először atombombát. Kb. 70 ezren azonnal meghaltak, további 70 ezren pedig a sugárzás következményeibe haltak bele. A vizsgálatok szerint a sugárzás nem befolyásolta jelentősen a születsési rendellenességek számát, de magasabb volt a csecsemőhalandóság, és kb. 2 000-en kaphattak halálos kimenetelű rákos daganatokat.