Tartalom

A párizsi bíróságon épp válik Dominique (Julie Delpy) és a lengyel Karol (Zbigniew Zamachowski), mivel a férfiről csak esküvő után derül ki, hogy impotens. Karol bukja a válóperrel együtt szalonját is (ugyanis fodrász) és persze Dominique-nál se aludhat, így a metróban tölti az éjszakát, pénz nélkül. Itt ismerkedik meg a szintén lengyel Mikolajjal (Janusz Gajos) aki bérgyilkosi munkát ajánl neki: meg kellene ölnie egy embert saját kérésére, mert az nem akar öngyilkos lenni. Karol elutasítja az ajánlatot, de Mikolaj így is segít neki hazajutni Varsóba, bőröndjébe rejtve Karolt. Varsóban kiderül, hogy az ön-gyilkosságot megrendelő férfi Mikolaj maga. Karol szíven lövi és a férfi összeesik, de előrelátóan Karol mindezt vaktölténnyel tette. Mikolaj rádöbben hogy nem akar meghalni, újjászületve érzi magát. Eközben Karol a mafia szolgálatába áll egyszerű biztonsági embernek, és amikor kihallgatja őket egy zsírosnak ígérkező földügylettel kapcsolatban, a "bérgyilkosi" jövedelméből megveszi előlük a kiszemelt földeket, hogy drágábban eladja nekik. A pénzből menő vállalkozók lesznek Mikolajjal, és ekkor karol elhatározza, hogy megrendezi saját temetését és vagyonát Dominique-ra hagyja, hogy legalább a temetés erejéig odacsábítsa őt.

A fehér film témája a Három szín filmtrilógia előző darabjából (Kék) kiindulva a trikolór alapján az egyenlőség. Már az előző filmben is jelen volt mellékesen a korabeli európai politika, azaz a hidegháború utáni egységesülés. Ebben a filmben már inkább ez a politikai szál uralkodik a lengyel férfi és a francia nő viszonyán keresztül, bár abban nem vagyok biztos, hogy egy az egyben megfeleltethetőek egymásnak az országok a karakterekkel. Az egyenlőséget az jelenti, hogy a korábban kiszolgáltatottabb helyzetben lévő Karol képes lesz felemelkedni, kiszolgáltatottá tenni Dominique-et, majd újra egyenrangú félként társává válni.

Megvalósítás

Szóval nem vagyok benne biztos, hogy Karol egyértelműen Lengyelország (vagy Kelet-Európa), Dominique pedig Francaiország (vagy Nyugat-Európa), mindenesetre: Karol tehetséges fordász, összefogva Dominique-kel szalont nyit, de a házasságkötéskor még impotens lengyelt kidobja felesége, nincstelenül kénytelen visszatérni hazájába, ami bár fejlődik, de még jóval elmaradottabb. A férfi a nekünk is ismerős 1990-es évek eleji menedzserek ügyeskedésével gazdaggá, azaz egyenlővé válik a franciával, képesek lesznek szexre, sőt, a nő még lengyel börtönbe is kerül, tehát jogi értelemben vett egyenlőség is létrejön, hiszen a film elején lenygel származása miatt Karolt még nem vette komolyan a bíróság. Ahogy a Tízparancsolatban, itt is van némi átfedés a történetek között: az előző film főszereplője betért arra a bírósági tárgyalásra, amelyet ennek a filmnek az elején láthattunk. Ugyanezt a jelenetet láthattuk most Karolék szemszögéből is. A másik visszatérő elem egy öreg, lassan araszolgató néni, aki nehézkesen kidob egy üveget a túl magasra helyezett szemétgyűjtőben, bár őt nem ott és nem akkor láthattuk viszont. Szimbolikus elemei a filmnek pl. az, hogy épp a párizsi bíróságon kezdődik a történet vagy a Marianne-szobor szerepeltetése.

Franciaország ráadásul csili-vili, modern, városi helyként van ábrázolva, míg Varsóba először eleve egy szeméttelepre érkezünk, és az egésznek kisvárosi benyomása van mindaddig, amíg Karol meg nem tollasodik. A Kékhez hasonlóan most a fehér szín dominál: fehérek a galambok, a havas Lengyelország és sok a fehér fénnyel megvilágított jelenet, különösen az esküvői visszapillantó esetén. Mást viszont nem nagyon vettem észre, nyoma se volt a Kék képei intim hangulatának. Egyedül a film eleji, szalagon futó bőröndök követése volt valamennyire érdekes képileg, a zene pedig észrevehetetlen volt. A film francia, rendezője lengyel, helyszínei pedig Párizs és Varsó, ami az elhangzó nyelvek miatt érdekes kérdés. Ugyanis a magyar szinkronban csak a lengyel szöveget fordították, a francia párbeszédek (bár nincs sok) érthetetlenek maradnak. Ami nagy baj, mert alapvető információk hangoznak el Dominique szájából veszekedésükkor, ami rávilágított volna a film politikai helyzetére,és amit így igazából csak utólag értettem meg. Lengyelországban vajon lefordították őket?

Élmény

Ezt tartják a trilógia leggyengébb, de leginkább konkrét darabjának, azaz nem kell mély emberi érzelmekből kihámozni az üzenetet, hanem viszonylag nyíltan ki van mondva. És valóban sokkal kevésbé tetszett nekem is a Kékhez képest, sem szemre, sem átélve, sem a fülnek nem nyújtotta ugyanazt az erős élményt. Elvileg félig-meddig komikus a film, de a hangulatában ez részemről nem érződött - bár valóban könnyedebb volt az előző filmnél.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Zbigniew Zamachowski (Tízparancsolat, A zongorista), Julie Delpy (Mielőtt éjfélt üt az óra), Janusz Gajos, Aleksander Bardini és Jerzy Trela (Tízparancsolat), Jerzy Nowak (Schindler listája)