Tartalom

A közeljövőben járunk, ahol a fenálló autoriter rendszer napjait terroristák robbantásai keserítik meg, de igazán nem jelentenek veszélyt. Egy véletlen adminsiztrációs hiba folytán a körözött Tuttle (Robert De Niro) helyett Buttle-t likvidálják. Sam (Jonathan Pryce) tehetséges és anyja révén jó kapcsolatokkal rendelkező, de ambícióktól mentes hivatalnok, aki az egyhangú, unalmas mindennapok elől képzeletébe menekül, ahol ő hős lovag, akinek meg kell menteni a szép szőke hercegnőt. Anyja igyekszik őt előrébb rúgdalni a ranglétrán, de Sam a legújabb előléptetést is visszautasítja. Egy éjjel elromlik a légkondícionálója, ám a hivatalos állami szervíz éjjel nem dolgozik. Ekkor váratlanul betoppan Tuttle, akit bár terroristaként köröznek, bűne csak annyi, hogy a hivatalos utat megkerülve javít szellőzőberendezéseket. Másnap Sam feladata lesz kijavítani az adminisztrációs hibát. Buttle özvegyéhez látogat formanyomtatványokat aláiratni, amikor megpillantja álmai szőke hercegnőjét a valóságban. Megszállottan kezdi üldözni, de nyomát veszti. Hogy magasabb hozzáférése legyen az állami adatokhoz, elfogadja a korábban visszautasított előléptetést. A lány irataiba belenézve kiderül, hogy köze lehet a terroristákhoz...

Az 1985-ös történet az 1984 egy változata azzal a különbséggel, hogy ez a világ nem egy-egy diktátor kezei között sínylődik, hanem maga a bürokrácia tette ilyenné. Sokmindenről lehetne beszélni a film kapcsán, de a történet összességében ezt a szélsőségesen bürokratikus állapotot jeleníti meg, ahol a valóság másodlagos a formanyomtatványokkal szemben. (Hogy ezt Sam a szerelem erejének segítségével ismeri fel, szerintem rossz húzás, de erről majd később.) Egy másik végighúzódó aspektusa a filmnek a látszat vs. valóság, vagyis inkább az önáltatás, amely tettenérhető lépten-nyomon, és ez túlnő a bürokratákon és a szabadon gondolkodókon is, ők ugyanúgy foglyai saját illúzióiknak.

Megvalósítás

A bürokráciát mivel lehetne találóbban ábrázolni, mint végtelen mennyiségű papírral, dossziékkal, fiókokkal, egyneruhába öltözött hivatalnokokkal, uniformizált világgal, a kicsi egyén és az óriási szervezet közti különbségek szándékos eltúlzásával? Az emberélet itt másodlagos, és hiába jázódik a film karácsonykor, hiába rabolják el kommandósok Buttle-t véletlenül családja mellől, feleségének legfontosabb feladata ekkor is az, hogy aláírja az átvételi elismerványt férjéről. Az 1984 szorongásával szemben azonban itt gyakran mindezt humoros éllel mutatja be a film. A túlbürokratizált élet következménye az ideális céllal ellentétben nem egy olajozottan működő világ, hanem épp a fordítottja: egy teljesen diszfunkcionális társadalmat láthatunk, ahol minden elromlik, de semmit se javítanak meg. A látszatéletet egyrészt a díszfalak tartják fenn, amelyek mögött lepusztult ipari környezet van, de ugyanez megfigyelhető társadalmi és egyéni szinten is: ha pl. robbantás történik, nem hajlandóak róla tudomást venni az emberek (amennyiben nem sérülnek meg benne), az egyén szintjén pedig ez a napi szintű plasztikai sebészetben mutatkozik meg. És most térnék vissza Sam karakterére, aki minket képviselve értetlenül áll mindezek előtt, mintha az elmúlt 30-40 évben nem ebben a világban nőtt volna fel. A közszféra karakterei a hibáktól rettegnek és pozíciójuk megfelelőivé válnak a való életben is, a civilek úgyszintén igyekeznek szerepeiket betölteni. A valós életbeli sztroival párhuzamosan fut egy analóg is, Sam képzelete, melyben ő egy angyalszárnyú, fényes páncélú, szőke lovag, szabad repkedését pedig váratlanul előtörő hivatali épületek óriásai akadályozzák meg. Felfigyel a szőke, kiszabadítandó hölgyre is, akiért gonosz szörnyekkel kell megvívnia (akik közül az egyik saját maga).

A disztopikus hangulatért elsősorban a lucas-i piszkos jövő, azaz az iparias jellegű, mindenhol jelenlévő csövek, a lepusztult környezet felelős, de maga a technológia is egyszerre fejlettebb és elmaradottabb az 1980-as évek technológiájánál. Ugyanakkor ahogy említettem, nem csupán kellemetlen érzéseket kelt bennünk, hanem gyakran humorosakat is a groteszk képeivel, cselekményeivel. Ilyen elem a zene is, amelynek gerincét a "Brazil" c. egzotikus dal adja, teljesen oda nem illően. Stílusában több irányzat keveredik. Tök büszke voltam magamra, hogy ezeket felismertem, mielőtt még olvastam volna róluk :) Szóval egyrészt felfedezni véltem film noiros vonásokat (az öltözék, füst, árnyék), bár kevésbé élesen, másrészt azon gondolkodtam filmnézés közben, hogyha ez most fekete-fehér lenne és az 1920-as években készült volna, akkor teljesen odalennék érte, mint expresszionista filmért, hiszen tele van stilizált épületekkel és díszletekkel. És még utalnak benne a Patyomkin páncélos egyik híres jelenetére, és még ki tudja mennyi más filmre, amit észre se vettem. Mindehhez még hozzájön A Gyalog galoppból már megismert gilliami grotesz szemlélet, amelyre legjellemzőbbek a torz maszkok, illetve Sam látomásainak szörnyei. Az utolsó jelenet Sam rémálomszerű menekülése, amely leginkább egyesíttete magában mindezt.

Élmény

És többnyire mégsem működött, ami már a film közben is nagyon zavart, pedig látszólag minden kockája aprólékosan ki volt dolgozva. Talán a sokat, ksizámíthatatlanul mozgó kamera tette, talán a torzító lencse, mindenesetre szerintem hatásosabb lett volna statikusabb képekkel dolgozni. A film hangulata is teljesen vegyes, ez nagyon rányomja a bélyegét. Egyszerre vérfagyasztóan nyomasztó, egyszerre nevetséges. Ha ezzel az volt a cél, hogy lizökkentse a nézőt és nyugtalanítsa, az sikerült, viszont megakadályozta, hogy igazán beleéljem magam a filmbe.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jonathan Pryce (A Karib-tenger kalózai), Robert De Niro (Aljas utcák, A keresztapa 2, Taxisofőr, A szarvasvadász, Dühöngő bika, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők, Casino, Szemtől szemben), Ian Holm (A nyolcadik utas: a Halál, Édes örökkévalóság, A gyűrűk ura, L'ecsó), Michael Palin (Gyalog galopp), Bryan Pringle (Arábiai Lawrence), Jack Purvis (Csillagok háborúja)
- Rövid cameo erejéig Gilliam és kislánya is feltűnnek a filmben
- A film eredeti címei között szerepelt az 1984 és fél is.