Tartalom

Benigno ápoló, odaadóan ápolja a kómában fekvő Aliciát, és úgy bánik vele, mintha öntudatánál lenne. Marco író, szeretne interjút készíteni az egyik legnépszerűbb női torreádorral, Lydiával, aki épp szakított sztárstátuszú torreádor pasijával. A nő kezdetben elutasító vele, de végül olyan bizalmassá válik viszonyuk, hogy összejönnek. Lydia a soron következő meccse után beszélni szeretne majd Marcoval, ám a bika ezúttal felökleli, kómába taszítva őt. Ugyanabba az intézetbe kerül, mint Alicia, így a két férfi is megismerkedik és barátságot köt. Egy nap Marco megtudja, hogy Lydia elhagyni készült őt régi szerelméért, így otthagyja a kórházat és világkörüli útra indul. Előtte azonban megvallja neki Benigno, hogy régóta szerelmes Aliciába és össze fog vele házasodni, amiről Marco próbálja lebeszélni, hiszen Alicia gyakorlatilag nem is ismeri Benignot. Kicsivel később észreveszik, hogy Alicia két hónapja nem menstruál...

Kevés történetnél láttam még ennyire tanácstalan bejegyzéseket, igazából senki sem tudott egyértelműen meghatározni egy-egy központi témát. Én azok felé hajlok, akik szerint a kommunikáció az, azon belül a nők és férfiak közötti, pontosabban annak egyoldalú mivolta. Benigno és Marco is csak a magukét mondják és sosem hallgatják meg a nőket, nem várnak tőlük választ. Amitől megbotránkoztató a történet, hogy mindezt elfogadhatónak tálalja, hiszen férfinézőpontból mutatja be az álláspontokat, amitől jogosnak és romantikusnak tűnik a nemi erőszak, amennyiben tényleg az történt.

Megvalósítás

A cím maga is erre utal, ami a magyar fordításban nem annyira nyilvánvaló, spanyolban viszont a névmás mutatja, hogy a "hozzá" nőt jelöl. A film szerkezete töredezett; jelképes táncelőadás nyitja és zárja, a kettő között pedig gyakran ugrálunk előre s hátra az időben. Nem vagyok benne biztos, hogy ez szükségszerű volt és hozzájárult volna bármiben is a történethez, mindenesetre fordulatosabbá tette. Az előbb említett táncjelenetek szimbolikusak: az elsőben egy férfi próbál utat csinálni a vakon rohanó nő előtt, a zárójelenetben már együtt táncolnak. Szereplőink messziről elzárva látják egymást: Benigno a szomszédból figyeli kezdetben Aliciát, Marco pedig a tévében látja Lydiát. Azt a Lydiát, aki fél a kígyóktól, ugyanakkor a lehető legmacsóbb foglalkozása van. Marco feminin, önként alszik kanapén, exe után sóvárog, sír, szentimentálisan áll Benignóhoz. (Marcóban egyesek politikai jelképet is látnak, tekintettel arra, hogy ő argentin, Lydia pedig klasszikusan spanyol.) Benigno szintén női típus: ápoló, kicsit olyan mint egy csacsogó fodrász, érzelmi alapú döntéseket hoz. A kétirányú kommunikáció problémáját elsősorban a kóma okozza, de pl. van egy olyan vicces jelenet is, amelyben Marco egy börtönőrnővel próbál üvegfalon keresztül beszélni, kevés sikerrel. Szóval a férfiakat jól megismerjük, jó emberekként mutatják be őket, és ekkor érkezik el a vitatott nemi erőszak, melynek során vélhetően Benigno megdugja az eszméletlen Aliciát, és ezzel nehéz mit kezdeni, hiszen már megkedveltük őt, és a film is direkt úgy állítja be, mintha ez alapvetően jótett lett volna (Alicia magához tér, Benigno pedig valószínűleg meleg). Erről a Szemet szemért jut eszembe, ahol szintén úgy terelt minket a film, hogy egy pizzériát jobban sajnáljunk egy emberéletnél.

Vizuálisan vannak tetszetős részei, de összességében egyhangúnak találtam. Kifejező az első balettánc, szemkápráztató és látványosan fényképezett a bikaviadal, , és van egy némafilmbetét, ami tökéletesen hozza az 1920-as évek filmjeinek stílusát. Ha nem lett volna pornográf és túl jó minőségű, simán elhinném, hogy akkoriban készült, de így is abszolút emlékezetes az óriáspunciba bebujó és abban feloldódó férfi. A zenéje nagyon emlékeztetett a Szerelemre hangolva betétdalára, és hangulatos volt, de mintha nem passzolt volna a filmhez, ellenben a népdal-stílusú dalrészlettel. A színészek nem keltettek bennem mélyebb benyomást, bár a Lydiát alakító színésznő meggyőzően hozta a férfias jellemet.

Élmény

Ez volt az első Almodovar-filmem, tehát még nem egészen tudom, mi jellemző rá, mindenesetre ígéretes volt ez az alkotása mind a provokatív történetében, mind a némafilmes részletében. Ha pedig képes volt ezekre, akkor biztos lesz még jobb is, amivel igazán élményteli lesz, nemcsak részleteiben emlékezetes.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Geraldine Chaplin (Doktor Zsivágó, Nashville)
- A kóma leggyakoribb oka a gyógyszermérgezés (40%), szívroham (25%), szélütés (20%). Egyelőre nem ismert, mivel lehet hatékonyan kezelni. Jellemzően a hosszabb ideig kómában fekvő betegek a fekvésben kialakuló tüdőgyulladásban meghalnak, de volt már példa arra is, hogy 19 év után magukhoz tértek.
- Egy orvos elemezte a kómát ábrázoló filmeket, és ezek közül csak kettőt talált hitelesnek, melyek közül az egyik A szerencse forgandó.