Tartalom

A látszólag idilli családban élő Frank (Leonardo DiCaprio) rajong apjáért (Christopher Walken), akinek meggyűlt a baja az adóhatósággal, ezért igyekszik szegényebbnek tűnni feléjük, miközben családja felé pedig gazdagabbnak láttatja magát. Amikor a házasság zátonyra fut, a válás hírétől sokkot kapó Frank inkább megszökik, semhogy elfogadja a helyzetet. Pénz híján megpróbál csekkfüzetével trükközni apjától eltanult magabiztos fellépésével kombinálva. A kezdeti kudarcok után egyre ügyesebben kezd csekkeket és okiratokat hamisítani. A hatóságoktól Carl (Tom Hanks) ered nyomába megállíthatatlanul, ám Frank rendre kicsúszik a kezei közül. Pilótaként, orvosként és ügyvédként is praktizál egyedül magabiztos fellépését felhasználva, de hiába állapodna meg és alapítana családot, Carl nem engedi el.

A történetnek igazi témája nincs vagy legalábbis nem fedeztem fel benne; könnyed krimi az 1960-1970-es évek stílusában némi drámai éllel, amit Frank és az apja, valamint Carl viszonya jelent. Spielberget, a rendezőt ismerve próbáltam az E. T.-hez hasonló metaforát találni, de nem sikerült - és másnak sem. Frank a szétesett családja elől menekül, hogy Carl kezében kössön ki, aki új apja lesz a családban, amit az amerikai társadalom jelent.

Megvalósítás

A történet akkor kezdődik, amikor Carl már elkapta Franket, innen pedig visszapillantókból áll össze a történet időrendbenn, néha megszakítva a jelennel. A jelenen átívelő motívum, hogy Frank hogyan lehetett képes letenni az ügyvédi vizsgát. Amikor kiderül, csattania kéne, de nem igazán jelentett fordulatot vagy szellemes választ. Visszatérő szál apjával való rövid találkozásai, melyek során Frank egyre magasabbra jut, apja pedig mélyebbre, és ezzel kapcsolatuk is egyre inkább kihűl. hasonlóan párhuzamosan zajlik Carl élete, akit Frank fényűző életmódjával párosítva direkt hétköznapian nyomorult helyzetekben mutatnak. A befejezés borzalmas, nehezen hihető, hogy Frank a reptéren átszaladva elfut anyja házáig, csak hogy szembesüljön azzal, hogy a gyerekkora már lezárult.

A film egyébként nemcsak történetben, de hangulatában és stílusában is az 1960-1970-es évek hasonló filmjeit idézi, nem véletlen a James Bond utalás. De néha mintha még a képek színvilága is az 1970-es éveket idézni, nem a 2000-es évek élethűbb színeit. Az intro az Egy gyilkosság anatómiáját idézően rajzfilmszerű, előkészíti a cselekményt, nem a szokásos, egyhangú stáblista. Spielbergre sajnos továbbra is az a jellemző, hogy csak egy-egy pillanatra villantja fel a tehetségét, mint pl. amikor cipőkkel jelzi a karakterek szándékát avyg amikor egy pillanatra megjeleníti előttünk a Hátsó ablakot. Ami jellemzően végighúzódott a filmen, az a ki-be zoomoló, a tekintetet követően sokat izgő-mozgó kamera, amellyel gondolom az üldözés dinamikáját akarták visszaadni.

Élmény

Hiába igaz a történet, túl valószínűtlennek hat, ami nyilván szándékos, hiszen nem egy realista filmet akartak csinálni, hanem szórakoztatót, de ettől engem kizökkentett abból, hogy beleéljem magam. Megvalósításában spielbergi a szó jó és rossz értelmében: mindig felvillant valami zseniálisat, de csak nem tudja végig azt a szintet hozni egyik filmjében sem igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Leonardo DiCaprio (Titanic, A tégla), Tom Hanks (Forrest Gump, Toy Story 1-2-3, Ryan közlegény megmentése, Halálsoron), Christopher Walken (Annie Hall, A szarvasvadász, Ponyvaregény), Martin Sheen (Sivár vidék, Apokalipszis most, A tégla), Chris Ellis (A sötét lovag - felemelkedés)
- Francia rendőrként cameozva a valódi Frank is szerepelt a filmben