Artúr filmélményei

Egy gyilkosság anatómiája (1959)

2015. október 05. 11:07 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Preminger, Otto
Műfaj:
dráma, krimi, tárgyalótermi
Főbb szereplők:
James Stewart, Lee Remick, Ben Gazzara, Arthur O'Connell, Eve Arden, Kathryn Grant

Megjelenés: 1959, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/BEk_nKGMwmU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egy-gyilkossag-anatomiaja-anatomy-of-a-murder/movie-40220

Tartalom

Egy amerikai kisvárosban gyilkosság történik: Manion hadnagy lelövi a helyi kocsmárost, mert az megerőszakolta feleségét, Laurát. A védelmet Paul (James Stewart) vállalja és pillanatnyi elmezavarra alapozza, mivel Manion nem tudja felidézni a gyilkosság pillanatát. A fő hangsúly azonban hamar a nemi erőszakra terelődik; a vád képviselője, Dancer (George C. Scott) eleve nem is beszélne róla, de ha már szóba jött, igyekszik kiemelni Laura ledér természetét. Sem az elmezavart, sem a nemi erőszakot nem lehet egyértelműen bizonyítani vagy cáfolni, ezért Paul tisztában van vele, hogy egyetlen esélye az esküdtek elbizonytalanítása a vád igazát illetően.

E tárgyalós drámák egyik legjobbjaként számontartott film esetében nem tudom mi volt az igazi cél, mert ugyan rávilágít több dologra, mégsem kritikusan teszi ezt. Az első ilyen történeten végighúzódó téma a tárgyalás, ahol nem az számít valójában, hogy mi az igazság, hanem hogy a jogászok mennyire tudják meggyőzni az esküdteket. Az amerikai igazságszolgáltatás tárgyalótermei színpadok, ahol a szembenálló felek minden aljas eszközt felhasználnak az esküdtszék manipulálásához. Nem tudunk sokkal többet az esküdteknél, ezért mi is hol erre, hol arra hajlunk. A másik téma, amire ráéreztem, az a feminizmus, azaz inkább a nők helye a társadalomban. A film tabudöntögetően mutatja be Laurát, aki a kor normáira fittyet hányva nagyon kihívóan viselkedik, így ellene fordulunk, és "jogosnak" érezzük az erőszakot, miközben a tárgyalótermet teljesen a férfiak dominálják és a nők csak passzív részesei az eseményeknek. Legjellemzőbb az a jelenet, amikor a bíró, az ügyvéd és az ügyésztanácskozik, mert szemérmesen nem akarják kimondani az illetlen "bugyi" szót, miközben nemi erőszakról beszélnek.

Megvalósítás

Technikailag egy ilyen filmben nincs nagy mozgástere a rendezőnek; akárcsak a 12 dühös emberben (amire vissza is utalnak a filmben), a zárt terem itt is csak annyi lehetőséget ad, hogy néha közelebbről mutassa a tanút és az őt kérdezőt, kizárva ezzel a külvilágot és intimebbé téve a beszélgetést, vagy ami még jellemző a filmre, hogy gyakran a háttérben láthatjuk a másik fél reakcióját, tevékenységét, így gyakorlatilag egyszerre két esemény fut egymás mellett. Tartalmi szempontból az élvezetet az nyújtja, ahogy a különböző információk felbukkanásakor megváltozik a megítélésünk egy-egy szereplőről, illetve ahogy mindezt a vád és a védelem próbálja a maga javára fordítani teljesen nyilvánvaló alakoskodással.

Érdekesség, hogy a filmet nemcsak az ihlető eset közelében forgatták, de a statiszták is helyiek voltak, és az esküdtek is majndem kivétel nélkül az eredeti ügy esküdtei voltak. A film dzsessz-zenéjét az a Duke Ellington dzsessz-zenész szerezte, aki maga is feltűnik a filmben dzsessz-zenészként. Végül pedig, a bíró sem színész, hanem valódi bíró volt; ő egy évvel később, 1960-ban hunyt el 69 évesen. A filmben szereplő kocsma még működik, és természetesen meghagyták a hullarajzot.

Élmény

A tárgyalótermi drámák hatásosságát szerintem mindenki el tudja képzelni, ez is egy ilyen film. Amitől több a szokásosnál, hogy őszinte. Ahogy benne is elhangzik, az emberek nem tisztán feketék vagy fehérek, így a karaktereink sem hősiesek vagy rosszak. Hiába állunk Paul mellett, a módszerei erősen kétesek; Laura annyira élvhajhász már közvetlenül az erőszak után is, hogy nem tudjuk sajnálni; Manion tettét először jogosnak érezhetjük, de annyira rosszarcúan ellenszenves (és múlttal rendelkező), hogy ezt sem láthatjuk jogos igazságtételként. Mindemellett kendőzetlenül használ olyan szexuális szavakat, ami talán mas sem lenne elfogadható tévében, nem is engedték bemutatni emiatt a filmet, amíg meg nem győződtek, hogy a szavak hivatalos szakkifejezések. A történet tehát nagyon valós, de dramatizált; nincs valódi feloldás, katarzis és nem látványos annyira, hogy ezt a hiányt ellensúlyozzák a képek. Tanácstalanul hagy minket, mint az élet.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: James Stewart (Philadelphiai történet, Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés), Kathryn Crosby (Hátsó ablak), George C. Scott (Dr. Strangelove), Murray Hamilton (Diploma előtt, Cápa), John Qualen (Érik a gyümölcs, Casablanca, Az üldözők)
- Kathryn Crosby (81 - Mary) és Orson Bean (87 - Smith) még életben vannak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7212699181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása