Tartalom

Büntetésből öt diák az egész szombati napját az iskolában töltheti: Bender a rosszfiú, Claire a királylány, Andy a sportoló (Emilio Estevez), Brian az okoska (Anthony Michael Hall) és Allison a különc. Nemcsak benn kell maradniuk, de fogalmazást is írhatnak arról, hogy kik ők. A rosszfiú hamar beleköt mindenkibe vitákat és feszültséget szítva, de az összezártság miatt végül beszélgetni kényszerülnek és megnyílnak egymás előtt. A rosszfiú a tűzjelzőt indította be, Claire lógott, Andy összeragaztózta egy társa fenekét, Briannél fegyvert találtak, Allison pedig csak unalomból jött a suliba. persze ez csak a felszín; a motivációkhoz egészen meg kell nyílniuk...

Felnőttéválós történet, melyben a diákoknak (és a tanároknak is) rá kell döbbenniük, hogy a társadalmi és egyéb külsődleges különbségeik ellenére is sokkal több bennük a közös, mint gondolták való előítéleteik alapján. Elkövetett vétkeik mind abból fakadnak, hogy nem felelnek meg saját elvárásainak, ami viszont a külvilág, pontosabban a szülők nyomása miatt alakult ki. Ez a felismerés kell majd ahhoz, hogy szembefordulhassanak szüleikkel és önálló személyiséget építsenek.

Megvalósítás

Tulajdonképpen ez egy kamaradráma, javarészt egy teremben játszódik öt szereplővel. Az alaphelyzet klasszikus: öt különböző, ellentétes, egyéb helyzetben sosem találkozó karakter összekerül és a csoportdinamikának megfelelően szépen-lassan idomulnak egymáshoz. A párbeszéd megindulásához a katalizátor a rosszfiú. Az ő problémája, hogy az apja veri, az enyém meg az, hogy hiteltelenül adja elő (nem színészileg, hanem valahogy nem illik a karakterhez és ahogy ezt előadja). A királylányt elhalmozzák szülei pénzzel, de válófélben vannak és egyáltalán nem foglalkoznak vele. Érzésem szerint őt is elcseszték, mert ehhez képest a szüzességére van kihegyezve a történet. A sportoló és az okoska is teljesítménykényszerben élnek, a különc pedig csak magányos. A felnőtteket az igazgató (Paul Gleason) és a filozófus takarító képviseli; előbbi túlságosan elszakadt már gyerekkorától és nem érti a diákokat, Az utóbbi jelent egyfajta kapcsot, aki tudja hogy a diákok régen is pont ilyenek voltak. A diákok végső válasza a fogalmazás, melyet a film végén olvas el az igazgató: megértették, hogy nem az számít, hogy ők kik valójában, hanem hogy kiknek akarják őket látni. A megnyílás közben, miközben feltárják problémáikat, van egy jelentéktelennek tűnő, de valójában fontos rész, amely személyiségük kezdete: megmutatják, hogy miben jók a hozzájuk kapcsolt előítéletek túl: egyikük spagettit főz, a másik a mellei közé szorított rúzzsal keni ki magát, kezek nélkül... stb.

A film eleje rövid montázzsal indít, ami megmutatja egy iskola jellegzetes tartozékait, és amelyek már ekkor sok nyomot adhatnának nekünk, de ez inkább második nézésre lesz egyértelmű. Több hasonló montázs fordul még elő a későbbiekben, bár ezek már inkább csak az idő múlását hivatottak jelezni. A zene nyolcvanas évekbeli popzenéből áll össze, a film eleje is már egy Bowie-idézettel nyit, de a nyitódal kivételesen tényleg nagy sláger lett. A színészeknél sajnos elkövették azt a hibát, hogy többen is túlkorosak voltak már a szerepre, különösen a rosszfiúnál lógott ki a lóláb (királylány és okoska viszont csak 17 évesek voltak ekkor). Ami pozitívum, hogy Hughes, a rendező bár maga se volt ekkor még öreg (35), nagy teret adott a sokkal fiatalabb színészek improvizációinak és gyakran átírta a forgatókönyvet, párbeszédeket, hogy jobban igazodjanak hozzájuk.

Élmény

A filmélményeim alapján az amerikai középiskolák egyenlőek kb. a vadnyugattal, ahol farkastörvények uralkodnak és az erősek megverekednek akár a tanárokkal is és rettegésben tartanak mindenkit. Én mindig prédaállat voltam, szóval nekem az ilyen amerikai tinifilmek rémálomszerűek, gyűlölöm a bunkó karaktereket és könnyebben azonosulok a gyengékkel. Ezért elképzelhetetlennek tartom, hogy a Brian-félék pl. lepacsizzanak később az agresszorokkal. Bár problémáik valósnak tűnnek, viselkedésük valahogy mégis hiteltelen volt számomra, egyáltalán nem tiniként viselkedtek, de lehet ezt csak én látom így. A film amúgy külcsínben nem volt érdekes, de az üzenete pozitív. És ami a legfontosabb, ez egy tipikusan olyan film volt, ami miatt belevágtam ebbe a projektbe, ugyanis a nyolcvanas évek egyik meghatározó tinifilmjeként számos egyéb film utal rá. Jó ezekkel tisztában lenni. Íme egy példa.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Emilio Estevez (Apokalipszis most), Anthony Michael Hall (Ollókezű Edward, A sötét lovag), Paul Gleason (Drágán add az életed), Ron Dean (A sötét lovag)
- Több szülőt is a gyerek valódi szülője alakította, egyiküket pedig maga Hughes.