Tartalom

1973. Nővére hatására a 15 éves William a rockzene megszállottjaként kritikusi cikkeket küldözget az elismert szakírónak, Lesternek (Philip Seymour Hoffman), aki meglátja benne a tehetséget és megbízza egy koncertbeszámolóval. Itt találkozik a Stillwater együttessel, akiket nagyra tart, valamint a bandával lógó, magukat múzsáknak tartó lányokkal (ők nem gruppik, hiszen nem szexelnek, max. szopnak), köztük Pennyvel. Az estéről készült cikk felkelti a neves zenei magazin, a Rolling Stone figyelmét és megbízzák Williamet, hogy tartson a Stillwaterrel Majdnem híres elnevezésű turnéjukon egy hosszabb cikk érdekében. A banda életébe látva William érzi a feszültséget az énekes frontember és a kreatív gitáros között. Ez utóbbi titkos viszonyt folytat Pennyvel, akibe persze William is beleszeret...

A történet elsősorban korrajz arról, ahogy a rock and roll hedonizmusa lassan lecsillapszik: a gyerek felnő, a zene árucikké válik, a szex szerelemmé alakul. Beszélhetnék még a karakterek viszonyáról és annak alakulásáról, de az már nem téma igazából. Maximum még William felnőttebbé válása lehetne hangsúlyosabb, de ehhez meglehetősen passzív.

Megvalósítás

A történet William szemszögéből zajlik, az ő személye köré csoportosul: láthatjuk hogyan találja meg a rockzene, hogyan szakad el részben akarat ellenére a meleg családi otthonból, amit anyja (Frances McDormand) jelent, hogyan lel rá apai mentorára, aki anyja túlzóan szorító gondoskodása helyett szabadon hagyja, csupán tanácsokkal segíti. Barátságot köt a bandával, amelyhez a tisztelet mellett azért érdek is fűzi, külső megfigyelőként láthatja belső viszonyaik alakulását. És persze szerelmes is lesz (de nem lesz kapcsolata!), de csak magát a szerelmet éli meg. Ez viszont a szakmai rivalizálás mellé magánéletit is ad a barátsághoz, amely végül minden megpróbáltatás ellenére - vagy inkább miatt - tovább mélyül. A kép úgy teljes, hogy a halál is meglegyinti, aminek a tetőpontnak kellet volna lennie, de inkább elhülyéskedték. A történet mellékszála a banda élete, amely ahogy egyre kommerszebbé válik, annál jobban erősödnek az ellentétek, annál inkább elveszítik kapcsolatukat valódi énjükkel. Jó eszköz ennek kifejezésére a rajongóikhoz való hozzáállásuk vagy pl. a busz-repülő párhuzam.

A film nosztalgikus hangulattal próbál indítani, amit mindig nagyon öncélúnak érzek, mert ami a rendezőnek a gyerekkorát jelenti, az a nézőnek nem biztos hogy ugyanolyan lesz. Mentségére, a film önéletrajzi ihletésű, ami egyben garantálja a hitelességet is de erről később. Ezt a nosztalgikus hangulatot a tipikus eszközökkel, megható zenével és lassított felvételekkel, mosolygó emberekkel próbálja elérni. Főleg a film elejére jellemzőek ezek a technikai megoldások: montázsok, áttűnések, lassítások igyekeznek megteremteni a hangulatot, ám ez idővel alábbhagy és a továbbiakban csak pár szebb kép jelezte, hogy ez egy vizuális művészeti ág is egyben. Fontosak lehetnének a zenék, ezek elsősorban korabeli slágerek, de maga Crowe a rendező is írt pár számot a fiktív bandának. Azonban nem sok koncertfelvételt láthatunk és azokból is csak egy-egy rövid részletet.

Élmény

Hasonlóan az Egy nehéz nap éjszakájához és A turnéhoz ez a film is egy szerethető zenekar képét igyekszik felfesteni, de ezúttal nem ők vannak középpontban, hanem William, azaz a rendező alteregójának felnőtté válása. Aranyos volt, de ritkán vicces, ennek ellenére viszont mégis komolytalan, ami gyengítette a drámaibb részeket. A zene sokat javíthatott volna rajta (meg persze az izgalmas képi megoldások), de engem legalábbis nem hozott lázba.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Frances McDormand (A halál keresztútján, Fargo), Fairuza Balk (Amerikai história X), Philip Seymour Hoffman (A nagy Lebowski, Magnólia)
- Ahogy említettem, a film önéletrajzi ihletésű: Crowe valóban kihagyhatott két osztályt is és 15 évesen érettségizhetett. Ahogy William, ő is Lesternek küldözgette cikkeit, majd a Rolling Stone is megbízta. A banda, akiket kísérhetett, az Allman Brothers Band volt. Ekkor vesztette el szüzességét, és még ki tudja mi minden mást emelt át a valóságból.
- Számos cameo szerepel a filmben: Crowe anyja rendszeres szereplője fia filmjeinek, de láthatjuk a Rolling Stone főszerkesztőjét is.
- Lester 1982-ben, 33 évesen elhunyt gyógyszertúladagolásban.

Következik: Vágyak szigete