Tartalom

Róma német megszállás alatt. Giorgo, az ellenállás egyik vezetője, folyton bujkál, hiszen a németek szorosan a nyomában vannak. Miután rátalálnak, egy másik ellenállónál Francescónál húzza meg magát, aki a várandós szomszéd, Pina (nem röhög) jegyese. Giorgónak is van szeretője, Marina a táncosnő, aki a többiekkel ellentétben inkább alkalmazkodik a helyzethez, hogy előnyöket szerezzen a németeknél. Mivel Giorgo arcát már ismerik, Don Pietróhoz, a paphoz fordul segítségért, hogy lépjen kapcsolatba helyette az ellenállással. A németek közben eljutnak Francescóékig is, és bár Giorgót ezúttal sem kapják el, Francescót letartóztatják, a tiltakozó Pinát pedig lelövik. Giorgo előbb Marinánál talál menedéket, de amikor szakít vele, bosszúból a nő feladja. Giorgo másnap a paphoz megy segítségért, ekkor fogják el mindkettőjüket...

Bár a cselekmény Giorgóhoz kötődik, a többiek legalább akkora figyelmet kapnak, mint ő. Az egyik első neorealista filmként a téma elsősorban a városiak mindennapjai az ellenállás idején, másrészt sokkal inkább a Don Pietróhoz kapcsolódó, felebaráti szeretetbe bújtatott szabadság. Igen, a történet valahogy egy nagy logikai ugrással megpróbálja összekapcsolni a szabadságért harcoló ellenállást a keresztényi szeretettel, de számomra a kettő közötti híd kimaradt a filmből.

Megvalósítás

Ezeket a témákat elsősorban karakterein keresztül adja át a történet. Pina és pár egyéb mellékszereplő életén keresztül láthatjuk a mindennapokat, a kijárási tilalmat, a szűkös élelmiszerellátást, a németek rendfenntartását. Marina és barátnője javakért cserébe, hogy ne kelljen nélkülözniük, eladják testük-lelkük a németeknek, és amíg Marina nem adja fel Giorgót, őt sem ítéljük el nagyon - és igazából őt is szerelmi bosszúból adja fel. Az ő személye szerintem a filmben a legdrámaibb, a nélkülözésben felnőtt lányé, aki inkább kollaborál, mintsem hogy újra nélkülöznie kelljen. Drogfüggő(vé tették?), testileg-lelkileg meghódították a megszállók (leszbi náci nő tartja ki!). Giorgo holttestét látva döbben rá, hogy mit tett, drámai pillanat. A németek természetesen a velejéig romlott karakterek sajnos, kivéve a szökevény osztrákot és az egyik tapasztalt tisztet, aki tudja, hogy a náci ideológia hazugság. No és persze velük szemben ott van Don Pietro, aki igyekszik mindenkin segíteni és közben örök igazságokat osztogat. Neki kéne lenni a mindenki által kedvelt karakternek, aki kívül áll mindenen, de nekem inkább parodisztikusnak tűnt. Végül, mellékesen feltűnnek gyerekek is, akik egyértelműen a jövőt jelképezik.

A történet biztos nem volt példa nélküli, mégis egy tipikus neorealista filmhez képest túldramatizáltnak tűnik. Miért tartják akkor mégis neorealistának? A kis költségvetés miatt kénytelenek voltak valós helyszíneken forgatni, a színészek sem a csillogó sztárokat idézték hétköznapi külsejükkel. A szereplők közül többen amatőrök voltak, némelyikük még az ellenállásban is részt vett. És ne felejtsük el, hogy a film 1945-ös, alig pár hónappal azután készült el, hogy a németek feladták Rómát; ekkor még mindenki fejében közeli élmény volt a megszállás. A film stílusa, hangulata vegyes: fentebb említettem, hogy kissé túldramatizált, didaktikus, túlidealizált képet festett, még humoros részek is vannak benne, azonban a korához képest meglehetősen erőszakos, naturalisztikus jelenetek is helyet kaptak. Tulajdonképpen épp olyan kegyetlenül mutatnak egy-egy gyilkosságot mind pl. a Schindler listája, csak itt még szemérmesen, de egyáltalán nem romantikusan egy gyors vágással elviszik a kamerát. A képek vagy a zene nem hagytak bennem emlékeket (így jár az ember, ha két nappal később ír egy filmélményről...)

Élmény

Ez a film is jól illeszkedik azon világháború-közeli filmek sorába, amelyek rendületlen hittel és optimizmussal tekintenek az emberiségre és egy jobb jövőre. Ugyanakkor egyes pontjain brutális, és én sokkal szívesebben néztem Marina sötétebb hangulatú, realistább jeleneteit Don Pietro szentimentális, idealisztikus megnyilvánulásainál. Amúgy sem a történet, sem a megvalósítása nem hozott igazán lázba, de persze egyáltalán nem rossz film. Ráadásul ez volt talán az első jelentős olasz film, ami feltette az országot a filmvilág térképére.

Érdekességek

- A szökött osztrák tisztet az Olaszországban rekedt magyar író, Tolnay Ákos játszotta. Valószínűleg részt vett a forgatókönyv megírásában is, de állítólag nem jött ki a rendezővel, így nem került fel a neve a szerzők közé.
- A nyílt város kifejezés azokra a városokra értendő, akik megadják magukat a közeledő ellenségnek, hogy megkíméljék a várost és a lakosságot a pusztítástól.

Következik: Goldfinger