Tartalom

1874, vadnyugat. Miután Bart, a fekete vasútépítő munkás leüti főnökét a rossz bánásmód miatt, akasztásra ítélik. Eközben kiderül, hogy a sínnek egy kisváros felé kell fordulnia természeti akadályok miatt. Az államügyész, Hedley Lamarr kap az alkalmon, és felbérel egy rablóbandát, hogy terrorizálják a kisváros lakosságát, amivel levinné a telekárakat és így olcsón hozzájuthatna, hogy majd drágán eladhassa a vasúttársaságnak. A kisváros elveszti seriffjét, ezért újat kérnek Le Petomane kormányzótól (maga Brooks, a rendező), aki a ravaszkodó Lamarr tanácsára direkt egy feketét küld oda. Bart szerencséjére épp ő van kéznél Lamarrnak, így megmenekül az akasztófától. Az államügyész azt reméli, hogy ezzel csak további káoszba taszítja a kisvárost, hiszen sosem fognak elfogadni egy feketét seriffnek. Csakhogy Bart nem adja fel egykönnyen, gyors észjárásával és nyitott természetével megnyeri magának a leggyorsabb fegyverforgató Waco kölyköt (Gene Wilder) és a városiakat is...

A westernek elemeinek paródiáját láthatjuk brooks-i stílusban, megfűszerezve a Katasztrofális siker nagyon nem polkorrekt témáival, esetünkben egy kiadós niggerezéssel nem sokkal a polgárjogi mozgalom győzelme után. Hiszen alapvetően azt követhetjük nyomon, hogyan fogadja be a rasszista fehér kisváros a fekete Bartot, és persze Brooks élvezettel használ ki minden lehetőséget hogy olyan poénokat süssön el, amik más környezetben nem lennének szalonképesek. végül az egészet idézőjelbe akarják tenni mint az Ének az esőben esetén, de a fikció és a valóság összemosása itt inkább csak egy abszurd elem.

Megvalósítás

A történet paródiaként a westernek klasszikus elemeire épít, az alaptörténet tipikus: a számító nagy ember felbérel bűnözőket egy kisváros ellen, akik a magányős hőssel az élükön összefognak és legyőzik a gonoszokat. A karakterek alapvetői vonásai is tipikusak: magányos seriff, alkoholba menekülő mesterlövész, a falu bolondja, prédikáló pap, hasznavehetetlen polgármester, korrupt kormányzó, független bárénekesnő, indiánok... stb. A csavar a jobban kidolgozott karakterek esetében egy extra tulajdonság: a seriff fekete, az indiánok jiddisül beszélnek, az idős nénik kőkemények, a bárénekesnő borzalmasan tehetségtelen... stb. Jellemző humorforrás az anakronizmus és az egyéb popkulturális utalások (Bolondos dallamok, Hedy Lamarr, Stan és Pan... stb.), aminek egy része felett a mai ember már elsiklik. Korához képest rendkívül polgárpukkasztónak számított a folyamatos niggerezéssel, illetve ez volt az egyik első film, ahol a pukizásból csináltak poént, és persze kihangsúlyozandó, el is húzták vagy egy percig. Természetesen nem Brooks lenne, ha kimaradtak volna a zsidó-náci viccek, és ahogy említettem, ezúttal a faji alapú vicceket is el lehetett sütni.

Van pár vizuális poén is, de látványban egyébként nem túl erős a film. És viccekben sem. Megint csak úgy érzem magam, mint Brooks két másik filmjénél: mintha kanos középiskolásokat eresztettek volna rá a forgatókönyvre, és hiába vannak tök jó poénok, van benne ugyanannyi erőltetett is. Ráadásul sokszor rossz ütemben előadva vagy túlságosan elnyújtva. Az egyik legszórakoztatóbb rész a bárénekesnő (Madeline Kahn) előadása, melyben annyira rosszul adja elő az előadót, hogy Oscar-jelölést ért. Ahonnan igazán érdekessé kezd válni, az a filmvégi negyedik fal ledöntése, amikor a megtévesztésül felépített díszletvárostól eltávolodik a kamera, és kiderül, hogy stúdióban vagyunk. De a karakterek nem esnek ki szerepükből és több díszleten keresztül verekedik át magukat.

Élmény

Nem tudom más hogy van vele, de nekem az eddigi Brooks-filmek egyszerre tartogattak jó poénokat és rosszakat, de többségükben inkább bénának éreztem őket. Talán a maguk korában ütősebbek voltak, bár a kritikák nem mindig erről tanúskodnak.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Gene Wilder (Bonnie és Clyde, Katasztrofális siker, Az ifjú Frankenstein), Madeline Kahn és Liam Dunn (Az ifjú Frankenstein), Slim Pickens (Dr. Strangelove), George Furth (Butch Cassidy és a Sundance kölyök), John Hillerman (Az utolsó mozielőadás, Kínai negyed), David Huddleston (A nagy Lebowski), Charles McGregor (Francia kapcsolat), Anne Bancroft (Diploma előtt)
- Gene Wilder múlt hónapban hunyt el 83 évesen.
- Dom DeLuise és Carol Arthur házasok voltak, ahogy Brooks és a kisebb szerepben feltűnő Anne Bancroft is.
- A kormányzó neve a francia fingóművésztől, Le Petomane-től ered, aki az első világháborúban kiábrándult az emberiségből és visszavonult.
- A film egyik visszatérő poénja, hogy Hedley Lamarrt Hedy Lamarrnak hívják. A színésznőnek nem tetszett a poén, perelt, és nyert.

Következik: Xia nu