Tartalom

Oharu (Tanaka Kinujo) fiatal, előkelő lány a császári udvarban. Amikor egy szolga (Mifune Tosiro) megpillantja, azonnal beleszeret és szerelmes levelével meghódítja a lányt. Ám tudják, hogy a rangbéli különbségek miatt nem lehetnek egymáséi, ezért megszöknek. Sajnos megtalálják őket; Oharut és családját száműzik a fővárosból, szerelmét pedig kivégzik. A férfi utolsó kívánsága, hogy Oharu csak szerelemből házasodjon. A száműzetésben nagy szerencse éri a családot: egy tehetős földesúr épp olyan külsejű ágyast keres utódnemzésre, mint Oharu. A lány tiltakozása ellenére apja (Szugaj Icsiro) a busás haszon reményében át is adja lányát és hitelre vásárol nagy mennyiségben textilárut tervezett kereskedéséhez. Csakhogy Oharut a sikeres utódnemző projekt után elbocsájtják, így eladósodott apja végső menedékként prostituáltnak adja. De persze onnan is mennie kell, miután nem adja fel méltóságát és nem elég kezes a vendégekkel. Egy kereskedőcsalád fogadja magához szolgálónak, ám amikor kiderül múltja, a feleség féltékennyé válik, a férj pedig ráindul. A házból mennie kell, de sikerül hozzámennie egy szerény kereskedőhöz, aki tisztességes és múltjával együtt is szereti; őt azonban meggyilkolják és Oharu nincstelenné válik. Apácának állna Buddha szolgálatában, de...

A történetet két rétegűnek érzem. Társadalmi szempontból a nők elnyomott helyzetére reflektál a film, hiszen Oharu a férfiak által felépített társadalomban sínylődik, hiába él erkölcsösen. A másik réteg az egyéni, buddhista vonulat: az élet csupa szenvedés, amit meg kell tanulnia elviselni. Bármit tesz, minden alkalommal rosszul végződik, és egyre lejjebb csúszik.

Megvalósítás

A történet keretes, Oharut már ötvenes éveiben látjuk először olcsó prostiként, amikor egy templomban Buddha arcában első szerelme arcát véli felfedezni, és így indul az emlékezés, amely a film nagy részét kiteszi első szerelmétől az utolsó társáig, hogy a végén aztán kisebb megnyugvást találhasson gyermeke látványában. Epizódszerűen épül fel Oharu életének története, minden történetben reménybeli kezdet után egy férfi miatt az előző epizódhoz képest még lejjebb csúszik társadalmilag és büszkesége újabb és újabb csapást szenved. Először a szerelmét veszti el, majd a gyermekét, az érzékiségét... stb. A legdurvábban számomra akkor alázták meg, amikor kitiltották a templomból szex miatt (valójában nemi erőszak), illetve amikor öreg prostituáltként csak szemléltetőeszköznek kellett, hogy rajta mutassák meg, meddig süllyedhet egy rossz ember. Oharu karaktere meglehetősen passzív, az aktívan cselekvő szereplők, akik vesztét okozták, (majdnem) mindig a férfiak voltak az életében. A férfiak pedig egy-egy társadalmi szerep vagy osztály tagjai voltak: apa, szerető, kereskedő, pap, uralkodó, fiúgyermek... stb. Mindazonáltal ők sem mindig rosszindulatúak, csak más a szerepük és nagyobb valamivel a mozgásterük, mint Oharunak.

A sorscsapások nemcsak a történetben jelennek meg, hanem általánosságban elmondható, hogy Oharu környezet is egyre lepusztultabbá válik. Az előkelő helyszínek helyett egyre kevésbé tehetős otthonokat láthatunk, míg a film végére már romos épületek között mászkál hajléktalanul, rongyokban. Bár személy szerint elkerülték a figyelmemet, a kritikák felhívták arra, hogy a kameraszög szándékosan magasan van, általában kerülve a közelieket, amivel megfosztják a nézőt az azonosulás lehetőségétől, és Oharut nem egy önálló, cselekvőképes karakterként ábrázolja, hanem a környezetének hullámaiban hánykolódó, erőtlen játékszerként. A zene helyenként hatásos, de nem nagyon van jelen a filmben.

Élmény

Mizogucsi eddigi filmjeiben a nők mindig kitüntetett szerepet kaptak, még akkor is, ha nem feltétlenül ők voltak a főszereplők, de ezúttal teljes mértékben a női létre épült a film, amely talán még ma sem különbözik gyökeresen, hiszen nem ítélkeznénk-e azonnal magunkban, ha valakiről kiderülne, hogy prostituált volt? A sok igazságtalanság miatt szomorú film, a vége mégis valamennyire megnyugtató a buddhista szemléletnek köszönhetően.  Látványban azonban nem igazán varázsolt el. Ez volt az egyik első film, amit projektem kezdetén, de még a blogolás előtt megnéztem egy kb. harmincas listáról, ezért aztán már nem indított meg, nem hatott a meglepetés erejével, de hozzájárult ahhoz, hogy ez a harmincas lista mára kb. 550-re bővüljön.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tanaka Kinujo (Ugecu története), Szugaj Icsiro, Sindo Eitaro és Simizu Masao (Szansó tiszttartó), Mifune Tosiro (A vihar kapujában, Hét szamuráj, Véres trón, A testőr), Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj, A testőr), Szengoku Noriko (Hét szamuráj), Higasijama Csieko (Tokiói történet), Simura Takasi (A vihar kapujában, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, A testőr)

Következik: A dzsungel könyve