Tartalom

Új sebészek érkeznek a koreai front közelébe az ideiglenesen felállított katonai kórházba Hawkeye (Donald Sutherland) és Duke (Tom Skerritt) személyében, illetve nem sokkal később csatlakozik hozzájuk Trapper (Elliott Gould) is. (Angolul a kórház mozaikszóként M.A.S.H., innen a cím.) Teljesen fegyelmezetlenek, de jól dolgoznak és szükség van a munkájukra, hiszen folyamatosan érkeznek a halottak és a sebesültek, és ennek nem szab gátat az amúgy teljesen alkalmatlan tábori ezredes sem. Szabadidejükben csak a szemérmetlen csajozáson és a féktelen bulizáson jár az eszük, aminek első áldozatai szobatársuk, az erkölcscsősz Burns (Robert Duvall) és a szintén karót nyelt főnővér lesznek. A főnővér feljelenti őket, így ellenőrzésre érkezik a helyszínre a rögbi fanatikus tábornok, így szerencsére el tudják terelni a figyelmét azzal, hogy kihívják egy mérkőzésre a csapatát, noha a kórháznak nincs is...

Alapvetően egy ökörködős film lenne, ha a háttérben nem zajlana a koreai háború, és nem tenné ki főszereplőink napjainak legalább felét a súlyos sebesültek műtése. Így azonban az ökörködéseknek mindjárt lesz egy sötétebb tónusa, hiszen muszáj elvonni a figyelmüket valamivel, lehetőleg civil foglalatoskodásokkal a háborúról. vannak ugyanis árulkodópillanatok, különösen az utolsó jelenet, ahol kiderül, mennyire megviseli őket mindez.

Megvalósítás

A történet az aktuális amerikai hadvezérek idézeteivel indul, majd később megtudjuk azt is, hogy ellentétben más orvosokkal Hawkeye-ékat besorozták, tehát nem jókedvükben vannak itt, ez pedig már egyértelmű teszi, hogy a helyzetért a politikusok felelnek, amibe csúnyán belekényszerítik a civileket. Ennek köszönhető, hogy az orvosok minden erejükkel civilek próbálnak maradni a tojnak a vezetőkre (akiket szerencsére szintén hidegen hagy a háborúsdi). Velük ellentétben áll a főnővér és Burns, akik közül az utóbbit addig cseszegetik, amíg már el kell vitetni, míg a főnővért lassan betörik, bár ő is kap rendesen. Pedig alapvetően nem tesznek semmi rosszat, csak katonás rendet akarnak rákényszeríteni civilekre. Burns-höz kapcsolódóan van egy rövidebb, de elég hangsúlyos vallásellenes megnyilvánulás is, amit legszebben az mutat, amikor a Bibliát kicserélik egy erotikus magazinra vagy a Viridianához hasonló Az utolsó vacsora beállás. A történet szerkezete epizodikus, többnyire rövid jelenetekből áll, amiket akár fel is lehetne cserélni. Nagyon gyakoriak a műtőben készült felvételek is, de hiába a vér és a belsőségek, a sebesültek és halottak, a könnyed hangulat miatt a karakterekkel együtt átsiklunk felettük. A könnyed hangulat és a fájdalmak figyelmen kívül hagyása nyomban elvész, amin kiderül, hogy végre hazamehetnek.

A humor forrása a fegyelmezetlenség és a belőlük eredő csínyek, mások szívatása, a szexre kihegyezett poénok, valamint a visszatérő poénok. Ilyen pl. a hangosbemondó, ahol a bemondó rendre felsül a nehezebb szavakkal, illetve folyamatosan nagyon gáz amerikai dalok szólnak belőle japán előadásban. Még egy jellegzetes dal kapcsolódik a filmhez, ami többször elhangzik, a vidám hangulatú Suicide Is Painless. Természetesen a karakter személyiségéből is adódnak poénok, mint pl. Radar esetében, aki pontosan tudja mindig hogy mit akar mondani az ezredes, vagy Painless, a fogorvos, aki az első alkalommal, hogy nem bír az ágyban teljesíteni, rögtön melegnek hiszi magát és öngyilkos akar lenni (amiben a többiek készségesen részt vesznek és show-műsort kerítenek az esemény köré, persze tudják, hogy nem lesz öngyilkos). Van pár jó kép, mint pl. a fenti, ahol Burns feje a tűz fedésében sátánivá válik, vagy a már említett Az utolsó vacsora beállás, a rögbimeccset pedig sportfilmhez méltón kézikamerával, akcióközelben veszik, sokszor a játékos nézőpontjából, de összességében nem tudok kiemelni az egész filmen végighúzódó technikát, hacsak nem a háttérben folyamatosan elhaladó sebesültek látványát.

Élmény

Kevés film közelít humorral a háborúkhoz, és még kevesebbet tudnék megnevezni, amely mindezt könnyed humorral teszi. Sajnos nem tette ezt elég hatásos, hogy a végén sokkolja az embert és felismerje az erőszak borzalmait, miközben megnevettetni sem tudott igazán.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Donald Sutherland (Ne nézz vissza), Elliott Gould (Nashville, Amerikai história X), Tom Skerritt (A nyolcadik utas: a Halál), Robert Duvall (Ne bántsátok a feketerigót, A keresztapa 1-2, Magánbeszélgetés, Hálózat, Apokalipszis most), David Arkin (Nashville, Az elnök emberei), Danny Goldman (Az ifjú Frankenstein), Michael Murphy (Nashville, Magnólia), Timothy Brown (Nashville), Bud Cort (Harold és Maude)
- A filmet pár évvel később népszerű tévésorozat követte, amely túlnőtt a filmen és 11 évig ment a tévében.

Következik: Az öldöklő angyal