Artúr filmélményei

Vörös sivatag (1964)

2016. október 29. 21:59 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Antonioni, Michelangelo
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Monica Vitti, Richard Harris

Megjelenés: 1964, Olaszország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/0uVPQG01JHk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/voros-sivatag-il-deserto-rosso/movie-2711

Tartalom

Gyártelep előtt gyerekével bandukolva keresi férjét Giuliana (Monica Vitti), aki épp a munkásokat toborzó Corradóval (Richard Harris) beszélget. A férfinak azonnal megtetszik Giuliana és később felkeresi a nőt készülő üzlethelyiségében, noha még nem tudja mit akar árulni. Férje elmondása szerint Giulianának balesete volt, és bár nem sérült meg komolyan, idegösszeroppanást kapott és azóta zavartan viselkedik. Giuliana ezt igazolja Corradónak és mert lelkitársnak érzi, megosztja vele, hogy balesete óta úgy érzi, mintha süllyedne és nincs mibe kapaszkodnia...

Antonionival, a rendezővel nem ápolok jó viszonyt, és ezt ez a történet is megerősítette: nem igazán értettem meg belőle sokat, csupán annyit, hogy Giuliana szorong, Corrado jelenthetne neki valami kapaszkodót, de ő sem válik be. Na most ehhez képest a kritikák ennél jóval többet látnak a történetbe, és maga Antonioni is szerencsére kisegít:

My intention ... was to translate the poetry of the world, in which even factories can be beautiful. The line and curves of factories and their chimneys can be more beautiful than the outline of trees, which we are already too accustomed to seeing. It is a rich world, alive and serviceable ... The neurosis I sought to describe in Red Desert is above all a matter of adjusting. There are people who do adapt, and others who can't manage, perhaps because they are too tied to ways of life that are by now out-of-date.

Tehát az elemzéseket olvasva valami olyasmiről van szó, hogy a gyorsan megváltozott, iparosodott, modern világban az ember nehezen találja meg a helyét.

Megvalósítás

A történetet szinte végig Giuliana szempontjából követjük nyomon. Nem igazán értettem meg a karakterét, noha elmondta, hogy konkrétan mit érez. Hozzá hasonlóan nyugtalan természet Corrado is, aki ezt folytonos költözéssel próbálja meggyógyítani. Ezért vannak egy hullámhosszon, a férfi azonban csak le akar feküdni Giulianával, míg a nő valamiféle kapaszkodót keres, amit férje már nem tud neki megadni, a kisfia pedig nem ragaszkodik hozzá annyira, hogy örök, biztos pont legyen. Azt hiszem már nevezhetem magam rutinos filmnézőnek, ezért tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy az adott mondatnak, jelenetnek jelentősége van, csak azt nem tudtam összerakni, hogy mi az. Ilyen pl. a kisfiú betegsége, az üzlethelyiség, a gyár és a sztrájk, a hajók, az 1+1... stb. A kritikák olvasása után visszagondolva, azt hiszem Giuliana végigjárta a hagyományos kapaszkodók keresésének útját a szextől az önmegvalósításon át a hazáig, de ezt nem tudom most biztosan kijelenteni.

A kritikák egybehangzó állítása szerint a technikai megvalósítás legfontosabb eleme a színkezelés; ez volt ugyanis Antonioni első színes filmje, és itt kísérletezett velük. De nemcsak Antonioni első színes filmje volt, hiszen ekkoriban még mindig nem volt elterjedve a színes film, ezért nemcsak önmagának, hanem magának a filmművészetnek sem volt még bejáratott eszmerendszere erre vonatkozóan. Amikor a Frankenstein kapcsán amiatt problémáztam, hogy kevés a zenei aláfestés, az 1001 film blog szerzője elmagyarázta, hogy ennek oka abban keresendő, hogy ugyanezen az alapon még nem volt bejáratva a hangok megfelelő használata. Itt is ugyanerről van szó, Antonioni kísérletezik, de sajnos pasztelszínekkel, amiket gyűlölök, nem is tartom őket igazi színeknek :D. Ezért aztán teljesen esélytelen volt részemről, hogy ráérezzek a rendező szándékára. Az persze feltűnt, hogy hiányoznak az élénk színek, hogy Giuliana színekben látja a világot, hogy minden ködös, életlen, homályos, de nem tudtam összerakni a szándékot. A zene a Radírfejt idézően szinte már dark ambient a gépek zúgása és sípolása miatt, teljesen illik a film hangulatához. Mint már többször elmondtam, képtelen vagyok látni a jó színészkedést is, így nem tudom azt se megítélni, hogy Monica Vitti jól játszott-e, de azt láttam, hogy a belső nyugtalanságát tökéletesen fejezte ki az állandóan zaklatott testbeszédével, ami akkor se múlt el, ha éppen ágyon feküdt.

Élmény

Azt hiszem erről már nem is kell különösebben szót ejtenem, nagyjából leírtam valamennyi benyomásomat. Se a történet, se annak képi megjelenítése nem tudott egységes egésszé összeállni a fejemben. Egy filmszakosnak ez lehet hogy nem okozott volna problémát, de én továbbra is azt gondolom, hogy a rendezőnek segíteni kell a hozzám hasonló átlagembert is megértenie a filmjét valamilyen konkrétabb utalással, hogy értsük is, amit látunk.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Monica Vitti (A kaland, A napfogyatkozás), Richard Harris (Nincs bocsánat, Gladiátor)
- Még életben vannak: Monica Vitti (84)

Következik: Batman

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8212698607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2021.10.24. 01:58:27

"képtelen vagyok látni a jó színészkedést is, így nem tudom azt se megítélni, hogy Monica Vitti jól játszott-e"

Érdekes, hogy most először volt az az érzésem bizonyos jelenetekben - főleg, ahol Vitti idegroham közeli állapotot alakított - , hogy talán nem is olyan jó színész. Nagyon izgalmas, lírai szépségű, különleges arca van, amivel sokszor ügyesen nem is próbál érzelmeket kifejezni, és ettől nagyon hatásosan működik a játéka. Ha viszont erőteljes kifejezéssel próbálkozik (mint a rohamoknál) abba esetenként beletörik a bicskája... szerintem.

Én sem tudok nagyon mit kezdeni ezzel a filmmel... Sőt, úgy általában Antonionival - hozzád hasonlóan - egyre távolabbi a kapcsolatom, mely "A Kalanddal" kifejezetten jó indult, utána "Az Éjszaka" már kicsit problémásabb, nehézkesebb akadály volt, és a "Napfogyatkozás" már egészen elbizonytalanított, és hiába váltottunk színesre, kapcsolatunkon ez sem segített... Kíváncsi vagyok, hogy mennyiben változik majd viszonyunk az MGM-es korszak kezdetével. Én valamennyire bizakodó vagyok, de várhatóan te nagyjából már tudod, hogy mire számíthatok, hiszen szerintem valamennyire már sejted az ízlésemet...

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2021.10.24. 08:31:31

@moodPedro: Én nem időrendben haladok ugye, ezért az első pár filmje elég kemény dió volt, de a végére belejöttem Antonioiniba, így nekem Az éjszaka volt már a legkönnyebb.

Talán A nagyítás (1966) lesz a legegyszerűbb, de ne várj csodát, Antonioni az Antonioni marad :)
süti beállítások módosítása