Artúr filmélményei

Terelőút (1945)

2016. november 30. 15:12 - Liberális Artúr

Rendezte: Ulmer, Edgar G.
Műfaj:
film noir
Főbb szereplők:
Tom Neal, Ann Savage

Megjelenés: 1945, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/GbO9jOZK2F8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/terelout-detour/movie-146747

Tartalom:

Sue és Al egy pár, egy new yorki klubban dolgoznak: Sue dögös szőke énekesnő, Al pedig egy bárzongorista mivolta miatt megkeseredett ürge, hiszen művésznek tartja magát. Sue azonban még hisz a jövőben, ezért elutazik Hollywoodba szerencsét próbálni, hogy igazán sikeres lehessen. Egy idő után Al fogja magát és szerelme után indul, de pénz híján stoppal kénytelen átutazni az országot. Szerencséje van, amikor sok megtett kilométer után végre felveszi egy jómódú, de nagybeteg bukméker, Haskell, aki szintén oda tart. Sokat mesél gyerekkoráról. Amíg Haskell alszik, Al veszi át a kormányt; egy percre megáll megigazítani az autó tetejét, amikor váratlanul Haskell kiesik az autóból és beüti fejét. Meghal. Al biztos benne, hogy rablógyilkosságnak hinnék...

Kétféle kritika létezik: az egyik szerint a téma alapvetően filozofikusan a végzet kérdését boncolgatja, amelyet Al magáénak és véletlenszerűnek érez, de nem igazán tesz semmit ellene, így tulajdonképpen borítékolható bukása. A másik nézőpont szerint (nem kizárva az előző témát) a film alapvetően rémálomszerű, amit nem ésszerűen kell magyarázni, hanem átélni. Én ez utóbbit érzem szintén fontosabbnak, később kifejtem, miért.

Megvalósítás:

Történetünk film noiros visszaemlékezéssel indul, miután a menekülőben lévő Al egy dallam hatására visszaemlékszik még viszonylag boldog időszakára, amikor Sue-val együtt dolgoztak. Röviden megismerjük a háttértörténetet, de az igazi cslekemény valójában csak onnan kezdődik, amikor Al felveszi a stoppos lány Verát. Alt üldözi a balszerencse, ezt pedig sokan gyengeségnek látják, amit csak magának köszönhet, de szerintem így emberi, nem várhatjuk el mindenkitől, hogy hősiesen viselkedjen. Ugyanakkor egy kritikus rámutat arra is, hogy Al narrációja a nézőkhöz szól, mintegy mentegetve magát, ezért felemerülhet az is, hogy valamennyire torzítja a valóságot. Vera egy nagyon kemény nő, dühös fúria, valószínűleg abból adódik, hogy haldokolhat; még Al is A kaméliás hölgyként utal rá. Érdekes, hogy több szálat is félbeszakít a film; egy hagyományosabb történetvezetés esetében valószínűleg lecsapnák azokat a labdákat, amit Haskell apja vagy a gyerekkori sérülése ad. Itt elindulnak ezek a szálak, de mintha nem lenne idő rá, inkább rövidre fogják egy abszurd gyilkossággal. És itt térnék ki arra, hogy miért érzem a rémálom-megközelítést helyesebbnek a racionálisabbnál: nekem ugyan nem volt inkonzisztens, de mintha valószerűtlenül eltúlzott lenne. Nem hívnám paródiának, de mindenképpen a teljesen hihetetlen kategóriába esik mindkét haláleset. Az sem hagyományos, hogy Al nem detektív, hanem zongorista, Vera egész viselkedése túlságosan erőszakos... stb. Na és amikor alvó állapotból váratlanul Alre szegezi a tekintetét és lebuktatja, az már vérfagyasztó (ezt persze finoman megelőzi az altatás, ahogy Al szépnek és sajnálatra méltónak találja az ártatlanul alvó lányt). Teljesen váratalnul és valószínűtlenül történnek meg a fordulatok (mármint ahhoz képest is, hogy a fordulatoknak épp ez a lényegük), Allel olyan dolgok történnek, ami egy álom logikájával működik.

Ugyanez némileg jelen van a megvalósításban is. A hagyományos film noir elemek, a sötét, az árnyékok, a köd, a kicsit expresszionista stílus (főleg Al egyik álmában) amúgy is effélék, de még olyan technikai részletekkel is ki tudják váltan a nyugtalanságot, ami látszólag amatőr hiba: az autó haladási irányát rossz irányban vették fel, ezért tükrözték a filmet, de emiatt a sáv és a kormány ellentétes oldalra került a kész filmen. Sokan ezt és sok mást az alacsony költségvetésű film hibáinak tudják be, de időben későbbi kritikákat olvasva (mert nehogy azt higgyétek, hogy ilyet kiszúrok magamtól :p) egyre inkább úgy tűnik, hogy tudatos döntés volt vagy legalábbis nem akarták javítani. Na igen, a kis költségvetés. Sokáig tartotta magát  legenda, hogy kis költségvetésű a film, de úgy tűnik hogy valójában egyáltalán nem dolgoztak annyira kicsi forrásból, és a forgatási idő is többszöröse volt az elterjedt egy hétnek. Ulmert, a rendezőt amatőrnek tartották, de ennek is ellentmond, hogy a legnagyobb rendezők mellett tanulta ki a szakmát (Murnau, Lang, Wilder). A játékidő alig több egy óránál, és mintha még ennek eléréséhez is töltelékjeleneteket használtak volna, de épp emiatt fura annyira, hogy a tempója feszes, kihagyják a nyilvánvaló konfliktusokat váratlanul elkaszálva őket. A színészeket is először egyszerűen rosszank gondoltam, de ha már álomról beszélünk, akkor elképzelhető, hogy Vera pl. teljesen szándékosan ennyire eltúlzottan erőszakos.

Élmény:

Talán vélt hibái miatt vált lassan kultikussá a film, de egyre inkább Lynch elődjének kezdik tekinetni. Őszintén szólva részemről nem tűnik többnek valóban egy B-kategóriás film noirnál, de elhiszem a szakértőknek, hogyha szerintük túlmutat rajta. Képileg nem volt izgalamas, a történet inkább abszurd és gyors, rövidre fogott, de az sem annyira maradandó.

Érdekességek:

- Tom Nealt 1965-ben 6 évre börtönbe vonult, miután dulakodás közben véletlenül lelőtte akkori élettársát.
- A film zeneszerzője magyar származású, legalábbis az apja az, de Leo Erdődy már Amerikában született.

Következik: Videodrome

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4012698569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása