Tartalom:

A gimis lányöltözőben zuhanyozás közben Carrie (Sissy Spacek) először tapasztalja meg a menstruációt, aminek létezéséről anyja prűd nevelése miatt nem is tudott. A szégyenlős és csendes lány amúgy is céltáblája a többieknek, de amikor ettől kiborul, a többiek vérszagot kapnak és durván kigúnyolják érte, már a tanár közbelépése szükséges. A lányok büntetést kapnak; a tanárnő szíve szerint nem engedné el őket az érettségi bankettre, amire mindenki vágyik, de végül csak egyheti extra testnevelés órákon kell részt venniük. Carrie közben kezdi észrevenni, hogy nemcsak menstruációja lett, hanem telekinetikus képességei is, amivel gondolattal kárt tehet bármiben. Az egyik lány, Chris a büntetésért Carrie-t okolja és bosszút esküszik; egy másik azonban, Sue bűntudatból megkéri népszerű pasiját, hogy vigye el Carrie-t a bálba, hogy egy kicsit vegyüljön a többiekkel és nőjön az önbizalma. Ennek köszönhetően Carrie valóban kezd magabiztossá válni, szembeszáll anyjával, aki minden testiséget ördöginek gondol, és képes ellazulni és boldognak lenni végre. Ekkor azonban a pillanatra váró Chris lecsap: leönti disznóvérrel nyilvánosan a lányt a többiek mulatságára. Carrie-ben feltörnek az elfojtott sérelmek és beveti képességeit...

Számomra nem volt egyértelmű, hogy hova akar kilyukadni a történet: legnagyobb esélye talán a nemiségnek van, de ha Chris-re gondolunk, ennek megélését sem állítja be igazán pozitívan a film, sőt, az anyának tulajdonképpen igaza lesz minden úgy történik, ahogy megjósolja. Lehetne még egyfajta felnőtté válásos sztori, amelyben Carrie végre fel meri vállalni magát és megbízik a világban, csak éppen rosszul sül el a dolog. Esetleg egyszerűen a gyerekbántalmazásról szól, amit Carrie az iskolában és otthon is megkap, és amely végül visszaüt. Igen, azt hiszem ennél a harmadik változatnál maradok.

Megvalósítás:

Bármi is legyen a jó megoldás, egyik sem az igazán. A szex igazán adott lenne, hiszen rögtön egy férfi vágyálommal kezdődik, gimis lányokat láthatunk meztelenül az öltözőben, Carrie pedig számomra egyértelműen a kelleténél jobban élvezi a zuhanyt (ha értitek mire gondolok), amire azonnal meg is kapja a büntetését: vérezni kezd. Otthon az anyja mindent megtesz, hogy ezt kioltsa belőle, folyamatosan ájtatoskodásra kényszeríti, bűnnek tünteti fel még a testi vágy gondolatát is, nemhogy magát a tettet. Jó oka van erre, ugyanis ő is csak egyszer élvezte a szexet, az is gyakorlatilag nemi erőszak volt, így Carrie-re úgy tekinti, mint bűnben fogant gyermekre. Azonnal látja, hogy mi váltotta ki a menstruációt, és megjósolja, hogy Carrie pasik iránti vágyódása is rosszul fog elsülni. És hogy még kevésbé gondoljuk a szexet jó dolognak, még bejön a képbe Chris is, akinek kapcsolata érzelemmentes és csak érdekből szopja le pasiját (John Travolta). Carrie személyisége kétségtelenül fejlődik, önállósul, felfedezi testét (bár itt elsősorban ez a telekinézist jelenti), szembeszáll anyjával és mindazzal, aminek szellemében eddig nevelkedett, részévé válik a közösségének, de arra még nem készült fel, hogy annak árnyoldalait is elviselje, és ekkor jön képbe a bosszú, amit a hozzám hasonló nyomik biztosan tökéletesen meg tudnak érteni az iskolai lövöldözésekkel egyetemben. A horrorisztikusságát a történet felépítésnek a kivárásra játszása adja, szándékosan késleltetik és lassítják, de közben az arcunkba nyomják, hogy jó előre tudjuk, mi fog történni. Nem jó módszer. Tudom hogy a meglepetésszerű ijesztgetésre játszani olcsó trükk, de sokkal hatásosabb. Igazából az anya tette számomra horrorisztikussá a filmet azzal, hogy mintha ő is természetfeletti erőkkel lett volna megáldva, és mintha a film azt akarta volna mondani, hogy látnoki erejű és igaza van.

A technikai kivitelezésével pont úgy voltam, mint a Volt egyszer egy Amerikával: tökéletesen értettem minden mozzanatát, minden elem szerepét. Tele volt látványelemekkel, mint a lassítás, dőlt kameraszög, tudatosan és egyértelműen megkomponált képek, osztott képernyő, a karakterekkel együtt mozgó kamera... stb., ezek azonban hiába voltak ott és hiába voltak kifejezőek, mégsem működtek, pont úgy mint a Rekviem egy álomért esetében. A zene szintén ilyen volt, teljesen horrorklisészerűen használták, a lassabb részeknél pedig negédesen szólt. Egyszóval kiszámítható volt túlságosan, és ettől nekem unalmas lett a végeredmény. Ja, és valaki magyarázza már el nekem, hogy miért nem vágja haza a film hitelességét sok rendező szerit, ha 25 évesekkel játszatnak el tizenéveseket?

Élmény:

Pauline Kael használt egy számomra megvilágosító erejű szót De Palma rendezővel kapcsolatban írásában, ami tökéletesen illik A sebhelyesarcú c. filmére is: barokk. Utóbbiban a kokainhegy, itt az eltúlzott karakterek és élethelyzetek jelentették ezt. Ahogy írtam, az volt a legnagyobb bajom, hogy nem volt egyértelmű üzenete a néző felé a filmnek, miközben minden túlságosan kiszámítható volt és egyáltalán nem nyomasztó ahhoz, hogy horrorfilmnek lehessen nevezni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sissy Spacek (Sivár vidék), John Travolta (Ponyvaregény, Az őrület határán), Sydney Lassick (Száll a kakukk fészkére), Priscilla Pointer (Kék bársony), Edie McClurg (Meglógtam a Ferrarival)
- Amy Irving (Sue) filmbéli anyját valódi anyja,  Prsicilla Pointer játszotta. Irving később Spielberghez ment feleségül.
- Nancy Allen (Chris) később hozzáment De Palmához.
- Ez volt Stephen King első regénye, és óriási sikere volt. A filmhez később készült folytatás, 2013-ban pedig remake.

Következik: Apu világa