Artúr filmélményei

Földre szállt csillagok (2007)

2017. január 16. 19:41 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Khan, Aamir
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Darsheel Safary, Aamir Khan

Megjelenés: 2007, India
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/64xV9l7O3cg
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/taare-zameen-par-taare-zameen-par/movie-113720

Tartalom:

A nyolcéves Ishaan utálja az iskolát, képtelen odafigyelni és viselkedni, tele van rossz jegyekkel, nem ért semmit, már másodjára járja a harmadik osztályt. Mindig összekoszolja magát, a külvilágot szinte észre sem veszi, menekül a felelősségre vonás elől, rendre elmerül színes fantáziavilágában. Pedig otthon az anyja töri magát, hogy segítsen neki tanulni, a bátyja éltanuló, apja is sikeres munkájában. Apja türelmetlenebb vele szemben a többieknél, és amikor egy alkalommal ellóg a suliból és egyedül csatangol az utcákon, végleg betelik a pohár és bennlakásos iskolába adják, ahol szigorúbban veszik a fegyelmezést. Családjától távol, a minden szabadságtól mentes környezetben sikerül is megtörni, noha jegyei nem lesznek jobbak, de legalább jól viselkedik - belül viszont szinte meghal. Egy nap új rajztanár érkezik az iskolába, a modernebb felfogású Nikumbh (maga a rendező, Aamir Khan), aki megpróbálja kideríteni a fiú letörtségének okát, és rájön, hogy diszlexiás...

Általánosabban véve a történet lényege az, hogy a gyerekeket lehetőleg egyénileg kéne kezelni, hiszen nincs két egyforma ember, és ahelyett hogy a film szavaival élve uniformizált versenylovakat tenyésztenénk, hagyni kéne őket a maguk képességeinek megfelelően kibontakozni. Ennek apropója és a történet konkrétabb tárgya a diszlexia, amelyet felismerve egy kis odafigyeléssel sikerül leküzdeni, sőt, előnyt is kovácsolnak belőle.

Megvalósítás:

A történet első felében többnyire Ishaan szemével látunk, ami azért jó, mert a diszlexiások képekben gondolkoznak és így elmerülhetünk az ő képzelt vagy mágikusan érzékelt valóságában. A közvetlen környezete teljesítményorientált, kötött rendszert alkot a családjával, iskolájával, míg ő sokkal kellemesebben érzi magát az utcák kaotikus forgatagában, a képzelete korlátlan szabadságában (ennek jelei, hogy állandóan lekési az iskolabuszt, hogy gond nélkül átmegy a pirosban a zebrán, hogy különféle tárgyakat szed össze a földről... stb.). A történet felénél megérkezik Nikumbh, a hiperérzékeny, jóképű és jóseggű tanárbácsi, aki felismeri Ishaan gondját és önfeláldozóan segít rajta, megnevelve a családot és az iskolát is. Nagy kár érte, mert kis híján nyál- és könnytengerbe fulladunk. Még éppen nem, de nagyon közel állunk hozzá, hogy a túlságosan didaktikussá váló történet amúgy tök pozitív és humanista üzenete giccsbe forduljon azzal, hogy mindenkinek könnybe lábad állandóan a szeme és hogy Nikumbh túlságosan tökéletes. A rendező ego-tripjének gondolhatnánk a dolgot, de mentségére szóljon, hogy sem a főszerep, sem a rendezői szék kezdetben nem Khané volt, kényszerből került bele a filmbe. A történet nagyon erőltetten azzal végződik, hogy Nikumbh rendeztet egy festőversenyt, amit természetesen Ishaan nyer meg. Ezen a ponton már annyira érzelgős lett a film, hogy nem lepődtem volna meg azon se, ha a tanár és a diák csókolózni kezd, ami azért egy negyvenes férfi és egy nyolcéves kisfiú esetében durva lett volna :D

Techniaki megvalósításában is hasonló a szerkezet: Ishaan látásmódja miatt amíg ő van a középpontban jóval több a kreatív megoldás, a szokatlan kameraszögek, animációs betétek (pl. megelevenedő betűk), videóklipszerű zenés részek... stb. Kifejezetten emlékeztetett az Amelie csodálatos életére. A legjobb talán az a szakasz volt, ahol Ishaan ellógott az iskolából, és láthatjuk a mindennapi életet esztétikusan ábrázolva, legyen az egy lehulló festékcsepp vagy pocsolya, amin rendre áthajtanak. De amint megérkezik Nikumbh, ezek jóval ritkábbak lesznek. Mivel bollywoodi filmről van szó, nyilván nem kerülhetjük el a zenés betéteket, de a régebbi indiai filmken megedződve meglepetten tapasztaltam, hogy a zene kifejezetten popos és modern hangzású. Szerencsére a kellemetlen táncjelenetek elmaradtak egyetlen kivétellel, de az indokolt volt a történetben (Nikumbh belépője, amelyben bohócként akarta elkápráztatni a gyerekeket), a többi esetben pedig csupán aláfestő zeneként szolgáltak a dalok. A gyerekek alakításai rendben voltak, a forgatáson igyekeztek minél természetesebb pillanataikat elkapni, az Ishaant alakító kisfiú legjobb jelenetei is valószínűleg ilyen spontán felvételek voltak (pl. amikor büntiből az osztályterem előtt kell várakoznia, és az orrát túrja, vitrint nyal... stb.)

Élmény:

Alapvetően pozitív az élmény, az első fele kielégítő volt vizuálisan, de a második már kevésbé. Ez még nem lett volna nagy baj, de túlságosan érzelgőssé és didaktikussá vált. Értékelendő a társadalmi üzenete, harca a diszlexiás gyerkekért, ebben a korban valószínűleg egy jó kis emlékezetes tanmese lehet, de én már egy gonosz, kiégett vénember vagyok, nekem ez túlságosan gyermetegre sikerült. Kisgyerekes vagy leendő szülőknek ajánlott.

Érdekességek:

- Az önmagát "alakító" idős festő, Lalita Lajmi Dutt testvére
- A diszlexia a lakosság 20%-át érinti, ebből 3-7% az észrevehetően súlyos eset. A kiváltó oka genetikai vagy környezeti, de agyi sérülés is okozhatja. A szakemberek egyre inkább hajlanak affelé, hogy ne abormalitásként kezeljék a jelenséget, hanem eltérő gondolkodásmódként, hiszen bár az olvasás és a szavak területén elmaradnak a normális emberektől, más területeken erősebbek.
- Számos korszakalkotó művész és tudós is diszlexiás volt, ennek köszönhették kiválóságukat. Ugyanakkor a sikertelen iskolaévek miatt sokan deviánsá válnak, ahogy Ishaan is, egy felmérés szerint a bűnelkövetők között is épp emiatt magasabb a diszlexiások aránya.
- A szakemberek természetesen üdvözölték és fontos filmnek tartják a művet, Indiában és változásokat indított el, közbeszéd tárgyává vált a diszlexia.
- Ezt a filmet indították Indiában nagy reményekkel az Oscarért 2009-ben, ám nem jutott el a legjobb öt közé sem. A média önkritikusan az indiai filmipar kritikájával kezdett foglalkozni nagyban, de a dolog pikantériája, hogy a győztes abban az évben épp a jóformán indiai, de brit színekben induló Gettómilliomos lett.

Következik: Apám és fiam

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2612698509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása