Artúr filmélményei

A szaké íze (1962)

2017. január 22. 14:56 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ozu, Jaszudzsiro
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Riu Csisu, Ivasita Sima, Szada Keidzsi

Megjelenés: 1962, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/Wq0XhT1SRho
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

Suhei (Riu Csisu) idősödő hivatalnok. Egyik kollégája, Kavai (Nakamura Nobu) talált egy megfelelő partit Suhei lányának, de az özvegy férfi vonakodik attól, hogy férjhez adja lányát, aki a háztartását vezeti. Suhei és Kavai egykor osztálytársak voltak, ezért most többedmagukkal meghívják 40 éves osztálytalálkozójukra "Tök" tanár urat (Tono Eidzsiro), aki magányosnak érzi magát, noha lánya (Szugimura Haruko) nem ment férjhez és mellette öregedett meg, hogy gondját viselhesse apjának. Suhei fontolóra veszi Kavai ajánlatát...

A téma nagyjából ugyanaz mint a Késő tavasznál, némiképp más megvilágításban: az apa hozzánőtt a lányához, de el kell engednie. A különbség elsősorban az, hogy míg a korábbi film esetében a lány az apjával akart maradni, addig itt ez nem feltétlenül volt így. Természetesen itt is megtalálható a kötelező amerikai jelenlét és kulturális hódításának érzékeltetése, ami fura kettősséget alkot a hagyományos japán életvitellel.

Megvalósítás:

A sztori folyamén végig a házassággal cseszegetik szegény Suheit: először egy kolléganőjével kapcsolatban kerül szóba a dolog, majd egy másiktól is rákérdez, hogy nincs-e már abban a korban, maikor meg kéne házasodni, ami láthatóan feszélyezi a nőt. Ezután érkezik Kavai az ajánlatával, de Suhei úgy gondolja, lánya, Micsiko még nem áll készen, ellenben hiányozna a háztartásból és maga Micsiko sem igyekszik megházasodni, talán özvegy apja iránti kötelességtudatból, talán mert még vár egy szimpatikus fiatalemberre. Ellenpéldának pedig ott van a "Tök", aki bánkódik amiatt, hogy lányát nem adta férjhez, mostanra pedig már megkeseredett. Amikor Micsiko végre kikerül otthonról, Suhei csak a hiányát érzi. Az is jellemző, hogy osztálytársain kívül mindenki felé csak pénzzel tudja kifejezni érzelmeit. Az amerikanizálódás elsősorban a fiatalabb nemzedékek életvotelén jelenik meg: modern háztartási gépek, golf, baseball, de az idősebbek is szívesen isznak a szaké mellé whiskyt. Ez egy volt katonai ismerőssel való találkozásko derül ki legjobban: örülnek, hogy vesztettek, mégis nosztalgiával gondolnak vissza a háborús évekre és azon nevetgélnek, hogy ha a japánok nyernek, akkor most az amerikaiak hordanának japán frizurákat.

Ozu hagyományos stílusjegyei könnyen felismerhetőek: tatami-szinten lévő, statikus kamera, kamerába beszélő emberek (nekem a kelletenél sűrűbb vágással), kereten belüli keretes képek. Ami nem tűnt fel, csak utólag olvastam, hogy a mélység érzékeltetésére az amúgy jellemzően pasztelszínű képekbe mindig elhelyeztek egy rikítóan vörös tárgyat. A színészi játékot is a megszokott visszafogottság jellemezte, mintha Suhei mindent egykedvűen fogadna, csak a történet végére omlik össze. Ezt támasztotta alá a kifejezetten vidám beütésű zene is.

Élmény:

Minden tehát a megszokott volt: egy középosztálybeli család mindennapos, életközeli drámáját láthattuk anélkül, hogy bármi drámai történt volna. Egy nyugati film az eseménytelenséget szenvedélyes veszekedésekkel tette volna izgalmassá, itt viszont az volt a cél, hogy a látszólag nyugodt felszín alatt érezzük a dolgok súlyát mind a visszafogott színészi játék, mind az egyhangú képi világ ellenére. Nekem nem szokott sikerülni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Riu Csisu (Megszülettem, de..., Késő tavasz, Tokiói történet), Okada Mariko (Sodródó felhők), Nakamura Nobu (Tokiói történet), Mijake Kuniko és Szugimura Haruko (Késő tavasz, Tokiói történet), Tono Eidzsiro (Tokiói történet, Hét szamuráj, A testőr), Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj, Sodródó felhők, A testőr)
- Még életben vannak: Ivasita Sima (76) Okada Mariko (83)
- Szada Keidzsi (Koicsi) 1964-ben, 37 évesen autóbaleset áldozata lett.
- Ez volt Ozu utolsó filmje, 1963-ban, épp 60. születésnapján halt meg.

Következik: Kes

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5312698501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2020.12.03. 04:25:39

Talán a katarzis teljes hiánya miatt igen szürke emlékű maradt ez a film, holott tele volt színekkel. És az esztétikai megvalósítás egyébként gyakran ragadta meg a figyelmemet. Az eseménytelenség változatlansága viszont nagyon megnehezítette számomra ennek a filmnek a végig nézését...

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2020.12.03. 07:57:18

@moodPedro: Hát Ozu ilyen, de vele már többet nem fogsz találkozni...

Lesznek még ilyen filmesek bőven, akiknél látszólag nem történik semmi drámai vagy csak nagyon lassan. A kedvenc ilyenem egy 1970-es évekbeli belga, ahol kis túlzással négy órán keresztül krumplit pucolnak. Nálad is lesz majd :D
süti beállítások módosítása