Tartalom:

Melanie fiatal, gazdag nő, mai szóval celeb, épp egy kisállatkereskedésben nézelődik, amikor egy férfi eladónak nézve őt megszólítja, mert törpepagájt (angolul love bird) venne húga születésnapjára. Hamar kiderül, hogy a férfi, Mitch (Rod Taylor) ügyvéd, a bíróságon látta Melanie-t, akit kisebb csibészség miatt vettek elő, ezt akarta Mitch megbosszulni. Hogy megbosszulja a tréfát, Melanie megszerzi a férfi címét, szerez törpepapagájokat és a házába viszi, ami egy elszigetelt öböl mentén fekszik. Persze Mitch rajtakapja és jót mosolyognak, amikor egy sirály nekirepül Melanie fejének. De ez nem gátolja meg őket abban, hogy Mitch meghívja őt vacsorára. A házban hárman élnek, Mitch, a húga és az anyjuk; apjukat néhány éve vesztették el, és ezért az anya a kelleténél jobban ragaszodik fiához, Melanie-val pedig tartózkodóan bánik. Ennek ellenére némi kérlelés után a kislánynak, Cathynek (Veronica Cartwright) engedve Melanie másnap visszamegy hozzájuk Cathy szülinapi zsúrjára, ám a játékot váratlanul egy sirály raj támadása zavarja meg...

Sokan értetlenkednek, hogy nincs megmagyarázva a madarak viselkedése, pedig szerintem teljesen egyértelmű, hogy jelképesek (és különben is, a II. Cápa-tétel kimondja, hogy az állat és az űrlény mindig jelkép :). Pontosabban egyáltalán nem fontos, hogy miért támadnak. Szerintem itt mindenki a múltja fogságában (madárkalitkájában) él, a madarak csupán a változást hozzák el vagyis kényszerítik ki.

Megvalósítás:

Sorolom az érveim: A kisváros kissé a múltat idézően régimódi, elzárt a külvilágtól, Mitchék háza se egy modern berendezésű otthon. Majdnem mindenki öreg. A kívülállók mind a nagyvárosból jöttek, Mitch, az exe és Melanie is. Az anya nem bírja elengedni néhai férje emlékét. Melanie autója, viselkedése, öltözete is élesen elüt a helyiekéitől... stb. A kalitka szimbolikusan megjelenik az elzárt falu képében és a szintén elszigetelt ház formájában. Ezzel szemben a nagyváros modern, tágas, a történet hangvétele ekkor még könnyed, nem olyan, mint a kisváros közösségének egyénre telepedő nyomása... stb. Ahogy említettem, a főbb szereplők majdnem mindegyike szabadulna múltjától: az anya férje emlékétől, Melanie a nemtörődöm előéletétől és saját anyjától... stb. Bár ez jellemzően így van más hasonló filmeknél is, itt különösen könnyedén, vígjátékba hajazóan indult a történet, hogy fokozatosan horrorba csússzon át (egy-egy rész erejéig a is megállná a helyét, mint a szemkivájt férfi vagy a kéményből előtörő verebek).

Hitchcock jól ismeri a trükköket, amivel feszültséget lehet kelteni: hosszas felvezetés, sok csend, a várakozás elnyújtása. A leghatásosabb persze a madarak gyülekezése, főleg az iskolai jelenetben, ahol Melanie egy mászókának háttal ülve várakozik, a kamera pedig időnként odafordul, ahogy egy-két-néhány varjú egyesével odaszáll. Ám amikor Melanie fordul hátra, már vannak talán százan is. Zene nincs, bár épp az előbb leírt jelenetnél hallatszott a távolból egy gyerekdal, ami kontrasztban állt a vészjósló varjakkal. Elsősorban a madarak vijjogása jelentette a hozzáadott hangot. Na és akkor a lényeg, maguk a madarak: mai szemmel ordít róluk hogy bábuk vagy vetítettek, és ront a helyzeten, hogy a kelleténél jóval hosszasabban mutatják, így nagyobb eséllyel szúrhatóak ki a trükkök. Ötven évvel ezelőtt ez még Oscart ér...

Élmény:

Talán ez Hitchcock legismertebb filmje, én legalábbis ezt ismertem legelőször hallomásból, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Az elvárható feszültség megvolt, de a sztori maga nem volt túl izgalmas, az elavult trükkök pedig teljesen illúziórombolóak voltak.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Rod Taylor (101 kiskutya), Veronica Cartwright (Nyolcadik utas: a halál), Charles McGraw (Spartacus, Bolond bolond világ), Joe Mantell (Kínai negyed), Malcolm Atterbury (Észak-északnyugat), Richard Deacon (A testrablók támadása), Elizabeth Wilson (Forgószél, Diploma előtt), Doodles Weaver (Bolond blond világ)
- Még életben vannak: Tippi Hedren (87), Veronica Cartwright (67)
- Tippi Hedren igazi színészdinasztiát hozott létre, lánya ugyanis Melanie Griffith, unokája pedig Dakota Johnson.
- Doodles Weaver rossz egészségi állapota miatt 71 évesen öngyilkosságot követett el.
- A törpepapagájok hűséges, monogám életmódjukról ismertek, mindig egymás közelében maradnak.
- Bár az alapmű korábbi, a film apropóját az adta, hogy 1961-ben szennyezett vizek hatására egy csapat vészmadár megzavarodott és ezrével csapódtak neki egy kisváros épületeinek.
- Az elmaradhatatlan cameo Hitchcockkal és saját kutyáival:

Következik: A szamuráj