Tartalom:

Severine (Catherine Deneuve) és Pierre friss házasok nulla szexuális élettel. aminek az oka Severine tartózkodása és Pierre túlzott udvariassága. A mazochista nő fantáziálásaiban rendre megalázzák, megerőszakolják. Miután egyik ismerőséről kiderül, hogy jövedelemkiegészítésként prostituáltként  dolgozik, Severine is felkeres egy madame-ot, akinek szolgálatába áll. Nem a pénzért, hanem kíváncsiságból. Lassan belelendül a különböző igényű ügyfelekkel való foglalkozásba, és ennek hatására otthon is jobb lesz szexuális életük, különösen egy erőszakos gengszter (Pierre Clementi) hatására, aki azonban beleszeret a nőbe. Hogy bonyolódjon a helyzet, egy alkalommal épp egy ismerőse (Michel Piccoli) látogatja meg a bordélyházat...

Hát Bunuel se tartozik a "kedvenc" rendezőim közé. A realista mexikói korszakát leszámítva megmaradt annál a szürrealista szokásánál, hogy saját világából merít jelképeket, aztán vagy leesik vagy nem a nézőnek. Vagy csak nem tudtam soha ráhangolódni. Mindenesetre az biztos, hogy a szex körül forog a téma, arról hogy Severine hogyan hangolja össze igényeit a lehetőségeivel. A kérdés az, hogy ez mennyire általánosítható.

Megvalósítás:

A történet lovaskocsival és csengetésével indul, ahol a tipikusan nőiesen durcizó Severine-t megelégelve férje kirángatja a kocsiból, és szolgáival megkorbácsoltatja majd megerőszakoltatja. Persze mindez csak Severine fantáziája, amit későbbiekben is ez a csengetés, a lovaskocsi vagy macskanyávogás jelez. Természetesen nem hagyják ki a lehetőséget, hogy a végén is megszólaljon egyszerre minden képzelgésre utaló hang, így nem tudhatjuk, hogy mi "igaz" a történetből és mi nem. Talán valós visszaemlékezésben láthatjuk, hogy Severine-t gyerekkorában molesztálják, ami magyarázhatja tartózkodását, de mazochizmusára nem ad okot. Fontos karakter a történetben a Severine-nel nyíltan kikezdő barát, őt épp a nő tartózkodása izgatja, az ő hatására keresi fel a bordélyházat, ő afféle őszinteséget megtestesítő alak. A másik fontos férfi a gengszter, valamiért benne találja meg Severine a vonzalmát, és eközben egyre jobban megszereti férjét fizikailag is. Talán a gengszter a fizikai szerelem megtestesülése, nem tudom. Severine fantáziái között szerepel gyermekmolesztálás, egyháznak ellenszegülés, megalázás, megcsalás, párbaj, nemi erőszak, halotti tor, de a valós kuncsaftok között is van, aki pl. szado-mazo játékot akar játszani. Részben ezek mintha talán egy normális kapcsolat egy-egy fontos pontját jelentenék, de mint mondtam, nem merek kijelenteni semmit.

Stílusában és képi világában is illeszkedik Bunuel későbbi filmjeihez, a Tristanához talán leginkább. Deneuve karaktere szándékosan érzelemmentes, így nagy színészi játékról nem tudok beszámolni. A képzelgések lehetnének formabontóak, de talán épp a megkülönböztethetetlenség miatt mégsem volt bennük semmi különleges. Érdekesség, hogy 1967-es film létére bár nagyon szabadosan beszél a szexről, nincs benne semmi meztelenkedés vagy szex, Severine-t meztelenül is csak hátulról látjuk, néha egy-egy rázkódó asztal (meg egy koporsó) utal a szexre.

Élmény:

Ahogy említettem, Bunuellel ritkán tudok egy hullámhosszra kerülni, és szerintem ebben elsősorban ő a hibás, amiért kevés kapaszkodót nyújt, miközben látszódik hogy egy jelképekkel teli filmről van szó, ugyanakkor nagyon is hétköznapi és semmitmondó környezetben. Ha legalább képileg izgalmas lenne, mint korai filmjei, akkor jobban élveztem volna.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Catherine Deneuve (Cherbourg-i esernyők, Iszonyat, Tristana), Michel Piccoli, Muni és Francois Maistre (A burzsoázia diszkrét bája), Pierre Clementi (A párduc, A megalkuvó), Francoise Fabian (Out 1), Francisco Rabal (Viridiana, A napfogyatkozás)

Következik: Truman Show