Tartalom:

A második világháború német fegyverletételének napjára az egykori lengyel ellenállók és a kommunisták között végleg elharapódzott a viszony. Maciek és felettese egy kisvárosnál lesből rátámad a megyei kommunista titkár, Szczuka autójára, de hamar kiderül, hogy rossz embereket öltek meg. További utasításért a városka szállójába mennek, és szerencséjükre épp ott száll meg Szczuka is, aki rég elvesztett fiát akarja felkutatni. Míg Maciek a megfelelő pillanatra vár, hogy a győzelmet és egy kinevezést ünneplő szállóban végezhessen a titkárral, flörtölni kezd a pultos lánnyal. Váratlanul azonban beleszeret, felsejlik előtte egy békés élet reménye, és ezért inkább hagyná a gyilkosságot. És hogy Szczuka élete se legyen egyszerűbb, fiáról kiderül hogy az ellenállóknál harcol...

A történet tele van jelképekkel, de amennyire meg tudtam ítélni a korszellem ismeretének hiányában, a lényeg Lengyelország átmenete múltja, jelene és jövője között, különböző társadalmi csoportjainak konfliktusa. Nem mond ítéletet, noha Maciek a szimpatikus főszereplő, de párhuzamba állítja Szczukával, inkább csak bemutatja a tragédiájukat.

Megvalósítás:

A történet kb. egy fél nap eseményeiről szól nagyjából egy helyszínen, a szállóban, ahová összefutnak a lengyel társadalom főbb képviselői. Maciekék a Nyugaton a helyzet változatlan katonáihoz hasonlóan háborús értékrenddel bírnak a viszonylagos békeidőben is, ezt borítja meg a pultosnő szerelme, ami miatt Maciek felhagyna eddigi életével és újra normálisan élne - de ezt felettesei, a "felsőbb" erő nem engedik neki. A pultosnő jelenti a jövőt, aki szívesen lenne Maciekkel, ha az vele maradna. A másik oldal Szczuka, a kommunista titkár, aki Maciekhez hasonlóan szintén megvívta a maga harcát, ő sem fél a haláltól, de szeretné fiát visszaszerezni magának, akit jobboldalinak neveltek távollétében. A szállóban feltűnnek a régi rend képviselői, arisztokratikusnak beállított emberek, kommunista tisztek, érdekemberek (akiknek a szálát teljesen kihagytam), idősek és fiatalok. De a vécésnéni mindent visz :D Ahogy említettem, a történet tele van jelképekkel, minden megmozdulás, minden tárgy könnyen értelmezhető vagy legalább felismerhető jelkép. Például már az elején, hogy a templomajtó zárva van, hogy egyszerű munkásokat lőnek le, hogy egyetlen szállóban futnak össze... stb. Ez viszont érzésem szerint a történet és a karakterek rovására is megy, természetesen az egy éjszaka alatti szerelembe esést ezúttal sem tudom elfogadni, és többször éreztem erőltetettnek, hasonlóan A rettenthetetlenhez. De ikonikussá váltak mára Maciek és Szczuka összeölelkezése vagy a hamis polonéz tánc is. A cím egyébként egy 19. századi lengyel versre utal, mely kérdése az, hogy az "elégő" ember hamvai között lesz-e gyémánt.

Ez a jelkép-tobzódás megfigyelhető a képekben is, pl. a használhatatlan templomoknál, a fejjel lefelé lógó Jézus-szobornál, a kiterített fehér lepedőknél. Képi világa leginkább talán A siker édes illatáéhoz hasonlítható amiatt, ahogy hangsúlyosan közelről mutat egy dolgot, de közben a háttérben szintén jól kivehetően történik valami kisebb, kevésbé jelentős esemény. Feltűnő volt Maciek és a pultos szeretkezésének elsötétítéssel-megvilágítással megvágott jelenete, ami olyan szaggatottságot biztosított, mintha hosszú időt töltöttek volna együtt a szerelmesek. Végül jellegzetes volt még az erős megvilágítás, főleg a film végén, az új nap kezdetét jelezve.

Élmény:

Fura, hogy az 1950-es években elkészülhetett egy ilyen volt, de ahogy nálunk, ekkoriban a lengyeleknél is enyhülés volt a kommunista diktatúrában. Nem tudom mennyivel mond többet a film egy lengyelnek, de szerintem nagyjából készülhetett volna itt is. A története jelképessége miatt nem elég személyes, hogy beleéljük magunkat, a képi világa megfelelő, noha érezhetően erőltetettek voltak számomra az ő jelképei is, és kevésbé kifejezőek.

Érdekességek:

- Zbigniew Cybulski (Maciek) 1967-ben, 39 évesen halt meg, amikor Marlene Dietrichet búcsúztatva felpattant a mozgó vonatra és aláesett. Bogumil Kobiela (Drewnowski) szintén baleset áldozata lett 1969-ben, 38 évesen.
- Wajda tavaly hunyt el 90 évesen.
- Az ellenállók alkotta Honi Hadsereg már 1943-ban szembekerült a szovjetekkel, akik direkt magukra is hagyták őket együttműködés helyett pl. a varsói felkelés idején, aminek egy összehangolt akciónak kellett volna lennie.
- Sajnos ez a háború után sem változott, a szovjetek csellel vagy máshogy, de kivégeztek, börtönbe juttattak, internáltak mintegy 250 000 ellenállót. 1956-ban kaptak amnesztiát.
- Akiket viszont nem sikerült a háború után kézre keríteni, azok folytatták az ellenállást 1963-ig. Ők voltak az elátkozott katonák.

Következik: McCabe és Mrs. Miller