Tartalom:

McCabe (Warren Beatty) tipikusan rámenős, bunkó üzletemberként érkezik egy épülő, északi kisvárosba a huszadik század elején, ahol cinkbányászok dolgoznak. Szalont nyit prostituáltakkal a helyi igények kiszolgálására. Rövidesen megérkezik Mrs. Miller is (Julie Christie), aki McCabe-nél is rámenősebben partnerré erőlteti magát a férfinél azzal, hogy ő tapasztalt madame-ként igényes bordélyházat alakít ki igényesebb lányokkal, ami több pénzt hoz majd. McCabe-et leveszi a lábáról a nő, aki azonban vele is csak pénzért hajlandó lefeküdni. Egy alkalommal egy nagyobb bányász cég ajánlattal érkezik: szép összegért megvennék McCabe birtokát, aki elsőre azonban szokásos bunkó stílusában visszautasítja az ajánlatot. Mrs. Miller azonban tudja hogy hibát követett el, a cég ugyanis hírhedt arról, hogyha pénzzel nem megy, akkor egyszerűen golyót repítenek az ügyfél hátába. McCabe beijjed, megpróbálja felvenni a kapcsolatot a céggel, de már meg is érkezik a bérgyilkos...

Altman állítólag azzal a céllal forgatta le a filmet, hogy létrehozza az anti-westernt, így ezt a filmet nem tartalmában, hanem formai elemeiben kell vizsgálnunk megértéséhez. A történet maga is McCabe-re koncentrál és arra, ahogy az erősnek tűnő magányos fegyverforgatói legendájáról lassan lepereg a máz, alatta pedig csak egy egyszerű ember van átlagos gyengeségekkel és erősségekkel.

Megvalósítás:

Mik az elemei egy westernnek? A helyszín nem préri, hanem szinte mocsaras, hideg bányavidék. A szereplők nem szótlan, keménykötésű emberek, hanem egyszerű munkások. Nincsenek nagy pisztolypárbajok, csak gyilkosságok. Nincs személyes sérelem, csak üzlet. McCabe először úgy vonul be a történetbe, mint egy szokásosan morcos, éles eszű, keménykötésű figura, akinek van egy múltbéli legendás pisztolypárbaja is, de már az első fél óra végén, Mrs. Miller érkezésével kiderül, hogy egy határozottabb női erősebb nála, majd egyre-másra tárulnak fel előttünk gyengeségei. De ettől válik igazi hőssé is, aki fel meri vállalni kötődését a nőhöz, és félelme ellenére képes lesz szembeszállni a bérgyilkosokkal. Altman többi filmjére is jellemző, főleg a Nashville-re, hogy alig van fókusza, a történet nagy részét nem a fő cselekményszál teszi ki, hanem minden más, ahogy a karaktereknél is bár többnyire McCabe van a középpontban, mindenféle városlakó kap némi teret. Itt még nem annyit, mint a Nashville-ben vagy pl. a szocialista ideológiájú történetekben, de a dekoncentráltság itt is erősen jelen van már. Ami érdekes volt számomra, hogy ez nem abban mutatkozott meg, hogy mindenki kapott egy rövid életrajzot, hanem inkább hogy mindenki egy kicsit titokzatos maradt, csak annyit érzékelhettünk hogy van motivációjuk, de azt nem, hogy mik azok.

Bevallom őszintén, Warren Beattyt külseje miatt látatlanban elkönyveltem bájgúnárnak, de itt teljesen korrekten hozza a magabiztosságából kizökkentett karaktert. A zenét szokás dicsérni, ami valóban hangulatos (Leonard Cohen dalai), de engem nem nyűgöztek le túlzottan. Amit minden kritika kiemel, hogy a Nashville-ben megismert technikát már itt is alkalmazták, azaz a háttérzajok, párbeszédek egyformán hangosak voltak az előtérbeliekkel, így nem mindig lehetett érteni, mit beszélnek. Én ebből keveset vettem észre. A képi világgal kapcsolatban vegyesek az érzéseim: a koncepció az volt, hogy a régi fényképek minőségét adják vissza (persze színesben), és sikerült is elég rossz minőségűre csinálniuk, ami a szándék szempontjából dicséretes, nézői szempontból viszont szerintem nem túl izgi. Különösen a film végi hóesés zavart, amiről ordított, hogy odarajzolták. A díszlet és a jelmezek annyiban autentikusak voltak mindenképp, hogy az épülő város díszleteit korabeli szerszámokkal kellett megépíteniük már a forgatás közben, a jelmezeket pedig nem cserélhették le a szereplők.

Élmény:

Ha mondanom kéne egy másik westernt, amelyik ennyire szembement a hagyományokkal, akkor az a Sierra Madre kincse lenne, de ettől még nem lesz katartikus vagy látványos egy film. A célját végülis elérte, valósághűbbnek ábrázolta a vadnyugatot, mint ahogy a többi western.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Warren Beatty (Bonnie és Clyde), Julie Christie (Doktor Zsivágó, Nashville), Michael Murphy (MASH, Nashville, Manhattan, Magnólia), Bert Remsen és Keith Carradine (Nashville), Shelley Duvall (Nashville, Annie Hall, Ragyogás), Corey Fischer és John Schuck (MASH), William Devane (A sötét lovag - felemelkedés)
- Beatty és Christie ekkor a valóságban is jártak, de viszonyuk évekig húzódóan se veled, se nélküled típusú volt.
. A film operatőre a magyar Zsigmond Vilmos volt.
- Zsigmondék tudták, hogy az utómunkálatok során a rossz minőségű képet nem engedélyezték volta, ezért a felvétel előtt direkt fénynek tették ki a filmet, hogy gyengébb minőségű legyen.

Következik: Nem vénnek való vidék