Tartalom

1975-ben járunk Nashville-ben, a zene fővárosában, a Watergate-botrány után és az Egyesült Államok 200. évfordulója, valamint az 1976-os választások előtt. Egy furgon hangosbeszélőn keresztül populista szólamokat hangoztat egy Walker nevű jelöltnek. Egy stúdióban felvételek zajlanak. Egy angol újságírónő (Geraldine Chaplin) magát semmitől sem zavartatva igyekszik mindenről mindent megtudni. Az egyik nagy country-sztár repülőgépe landolása után az őt fogadó tömeg szeme láttára ájul el és kórházba kerül. A reptéren találkozik Mr Green (Keenan Wynn) is unokahúgával (Shelley Duvall), aki beteg nagynénjét jön meglátogatni, valójában azonban csak be akar pasizni, lehetőleg énekesekkel. Az autópályán egy baleset következtében dugó alakul ki; ezt kihasználva egy háziaszony,a ki country-sztár szeretne lenni férje ellenkezése ellenére is, kihasználja lehetőséget, kipattan az autóból és bemenekül a városba. Del (Ned Beatty) politikai szervező, igyekszik rábeszélni kisebb-nagyobb sztárokat, hogy lépjenek fel Walker jelölt rendezvényén. Egy trió egyik tagja, Tom nagy nőcsábász, több férjes nőt is igyekszik elcsábítani... stb.

Mint a fenti sorokból kitűnik, nincs igazi központi szál a filmben, ugyanakkor egyáltalán nem mondható el, hogy lazán kapcsolódnának egymáshoz az egyes jelenetek. Az alaphelyzetet nagyjából felvázoltam, a film végére pedig a szereplők nagy része megjelenik a politikai gyűlésen, de persze nem ez a fontos, hanem ami közte történik: ízelítőt kapunk a felszínes politikából, a lelketlen és "lelkes" showbizniszből, de elsősorban közel harminc karakter életének egyéni drámáiból, amelyek e pár napra összefonódnak.

Megvalósítás

Erősen indít a film, reklámszerűen jelenti be önmagát, amitől rögtön tudhatjuk, hogy ironikusan kell szemlélnünk az eseményeket. Nem tudom hogyan mérték fel, hogy meddig kell lássunk egy-egy karaktert vagy történetszálat hogy később újra fel tudjuk őket venni, de sikerült: noha nem annyita karakteres minden arc, nagyjából követhetőek az események. A magyar szinkronban kevésbé jött ki, de a film egyik erőssége a kritika szerint az, hogy egyszerre akár több szereplő is beszél felrúgva a klasszikus szabályt, miszerint egyszerre csak egy ember szólalhat meg.

Mivel zenés filmről van szó, központi szerepet kap a country is és a hozzá kapcsolódó showbiznisz (ami olyan jól sikerült, hogy a korabeli sztárok nagyon magukra vették a filmet, persze nem véletlenül, hiszen sok zenész alapja alig titkoltan valós volt). Számomra nem voltak emlékezetesek a dalok, de mindenképpen elismerendő, hogy a színészek maguk írták a dalaikat, átadva magukat teljesen szerepeiknek.

Élmény

Életszerű próbált lenni a film, de nekem film maradt; őszintén szólva nem szeretem túlságosan az olyan életképszerű filmeket, mint pl. A játékszabály vagy a Play Time. Szükségem van a nagyobb érzelmek megéléshez a személyesebb kapcsolatra egy-egy történet szereplőivel. A tegnapi A napfogyatkozáshoz hasonlóan a korszellem is eltűnt mára, negyven év távlatából - hacsak az ember nem élt akkor és ott - nehéz átélni a hetves évek Amerikájának hangulatát. Zeneileg és képileg engem ugyancsak hidegen hagyott, de történetmesélésben mindenképpen jár neki az elismerés.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Ned Beatty (Toy Story 3), Geraldine Chaplin és Julie Christie (Doktor Zsivágó), Shelley Duvall (Annie Hall, Ragyogás), Scott Glenn (Apokalipszis most), Jeff Goldblum (Annie Hall, Jurassic Park), Keenan Wynn (Dr. Strangelove, Volt egyszer egy vadnyugat), Elliot Gould (Amerikai história X).
- David Arkin (a sofőr) 49 évesen, 1991-ben öngyilkos lett, Gwenn Welles (Sueleen) 1993-ban 42 évesen hunyt el rákban.
- Belső poén: a hamisnak titulált, Békát alakító színész valójában a film zeneszerzője.