Tartalom:

A boldog békeidőkben járunk; megromlott egészségi állapota miatt Gustav Aschenbach, az elismert zeneszerző (Dirk Bogarde) Velencébe utazik megerősödni. A luxusszállóban felfigyel egy lengyel családra, abból is az angyali szépségű, kamasz fiúra, Tadziora, aki hamarosan rögeszméjévé is válik. Eközben egészségügyi plakátokra és köztéri fertőtlenítésre lesz figyelmes. A lakók titkolóznak, de végül megtudja: kolerajárvány érkezett a városba, tanácsos lenne elmenni. De Aschenbach nem tudja itthagyni a fiút...

A film Thomas Mann közismert, azonos című kisregényéből készült - amit én szerencsére nem olvastam még, mert valamennyi kritika a kettő összeméréséről szól, így én viszont pártatlan maradhatok. A kulcs szerintem Tadzio figurája, aki egyszerre testesít meg Aschenbach szemében testi és lelki vágyakat is. Az egyik utolsó képpel pedig egyértelműen odahelyezi magát a rendező is, általánosabbá téve a művészi létet.

Megvalósítás:

Alapvetően nem irodalmi eszközökkel fejezik ki ezt a témát, a cselekmény viszonylag minimális. A film néhány rövid visszapillantóval mutatja be Aschenbach előéletének fontos momentumait: a gyenge szíve miatt érkezik Velencébe; a gyenge szív oka művészi sikertelensége; ezt számos esztétikai-filozófiai vita előzi meg barátjával, akivel ellentétes nézeteket vallanak. Innen tudjuk meg, hogy Aschenbach egyensúlyt szeretne találni élete és művészi tevékenysége között, míg barátja a romantikus vonalat képviselve elveti ezt a lehetőséget. Aschenbachnak már csak azért is fontos lenne az egyensúly, mert ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, homoszexuális, ami elől megpróbált sikertelenül bordélyházba menekülni. Bár látszólag kialakít egy boldog házasságot, kislánya meghal. Mindezeket értelmezhetjük jelképesen, ahogy a film több jelenetét is kezdve a gondolástól a zenészen át természetesen Tadzóig. Aschenbach mindvégig csak üldözi, nézni tudja a fiút, sosem beszélnek vagy érintkeznek. Maga a halál is jelképes, nem véletlenül éri a zenészt a film végén, és talán kicsit társadalomkritikai éle is van, hogy épp Velencében, egy luxusszállóban vagyunk egy arisztokratikus csoport tagjai közt, nem beszélve Aschenbach szétmálló külsejéről.

Nem mondanám látványosnak, de technikai megvalósításában mégis sokkal kifejezőbb, mint történetével. Először is ott a zene: Gustav Mahler romantikus zeneszerző néhány érzelmes darabja uralja a filmet, de meglehetősen hangosan és gyakran megszólaltatva, meglehetősen az előtérbe tolakodva, ami hangulatossá teszi. A választás nem véletlen, Mann a főszereplőjét részben Mahlerről mintázta. Ezzel párhuzamban szinte némafilmet látunk, nagyon kevés a párbeszéd, többnyire cselekménymentes, hangulatfokozó jelenetek váltogatják egymást.  látványelemek kimerülnek a néhány torz alakban, gazdag díszletben és jelképes beállításokban, mint pl. amikor a parton egy elhagyatott kamera fordul a napfényben pózoló Tadzio felé.

Élmény:

Nem olyan erősen, de egy kicsit Veronika kettős élete érzetem van, mert ez a film is sokkal filmszerűbb egy átlagos filmnél, sokkal inkább képekkel próbál kifejezni érzelmi állapotokat és a történet kevésbé fontos. Ettől persze még nem feltétlenül lesz tetszetős, de legalább egyedi és egy számomra kedvesebb megközelítést alkalmaz mint az intellektuális megoldásokkal próbálkozók.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Dirk Bogarde (A szolga), Marisa Berenson (Barry Lyndon), Romolo Valli és Leslie French (A párduc), Franco Fabrizi (Cabiria éjszakái)
- A történet 1911-ben játszódik, amikor Mahler meghalt és amikor Mann Velencében üdült.
- Abban a szállodában történt mindez, amit 1900-ban építettek az előkelőbb vendégek kiszolgálására. Szerencsére még áll az épület, így épp 60 évvel később Visconti ugyanitt forgathatta le filmjét. A szálló amúgy 2010-ben bezárt, luxusapartmanokká alakítják majd át, ami jelenleg is folyamatban van.
- Tadzio alapja is valós, Mann a már említett 1911-es látogatásakor vette észre az akkor 10 éves lengyel kisfiút. A második világháborúban évekig raboskodott, a kommunizmus miatt pedig elvesztette mindenét és fordításokból, diplomata állásokból tartotta fenn magát.

Következik: Bűnök és vétkek