Tartalom:

1914, Afrika. Samuel és Rose (Katharine Hepburn) jólnevelt brit misszionárius testvérpár egy faluban, egyetlen kapcsolatuk a külvilággal az időnként arra járó, kevésbé jólnevelt Charlie (Humphrey Bogart) az "Afrika királynője" nevű kis gőzhajójával. Ő hozza el azt a hírt is miszerint az európai országok belekeveredtek valami kis csetepatéba, beleértve a briteket. Amint Charlie távozik, hamarosan fel is tűnik egy német csapat, felégetik a falut és elhurcolják a lakosokat, de Rose-ékat békén hagyják. A sokkot kiheverni nem tudó Samuel hamarosan meghal; Charlie épp időben érkezik vissza, hogy Rose ne maradjon egyedül. Magával viszi, hogy kibekkeljék a háborút egy eldugott helyen, hiszen esélyük sincs elhagyni a környéket: vagy természeti akadályok vagy német erők állják útjukat, mint pl. a "Luise" hadihajó. Rose-nak azonban egyáltalán nincs ínyére a tétlenség, ezért meggyőzi Charlie-t, hogy a hajója rakományát robbanóanyaggá alakítva süllyesszék el a Luise-t...

Sokat gondolkodtam, hogy van-e mélyebb jelentése, hiszen a hajókázás, a dzsungel, az emberi erőfeszítés, a politikai kontextus vagy akár az eltérő társadalmi osztályokba tartozó főszereplők erre mind remek alkalmat adtak volna, de azt hiszem itt csak egy egyszerű kalandfilmről van szó izgalmakkal, humorral, romantikával. Pedig vannak olyan jelenetek, amelyek egyértelműen túlmutatnak ezen, ezért sem tudok igazán dűlőre jutni. Pl. az első jelenetben a falusi bennszülöttek képtelenek tisztán együtténekelni a vallásos dallamot és rögtön el is vonja a figyelmüket az éneket túlharsogó gőzhajó sípja.

Megvalósítás:

A történet szerkezete szinte egy az egyben megegyezik az Ez történt egy éjszaka alapvetésével: két egymáshoz kevésbé illő ember (az úri Rose és a proli Charlie) külső körülmények hatására (háború) kénytelen elviselni egymást, hogy a kalandos út során összehangolódjanak és egymásba szeressenek. Amitől egy fokkal érdekesebb az alapszitunál, hogy a változatos külső veszélyektől eltekintve gyakorlatilag két kis helyre összezárt ember párbeszédeit láthatjuk a film nagy részében. Rose a viktoriánus angol hölgy merevségével indul a kalandnak, majd egyre többet veszít kulturált viselkedéséből, ahogy felfedezi a testi örömöket. Charlie faragatlanabb, de ennek tudatában van és emiatt feszeng. Kezdetben gúnyosan veti oda a nőnek, hogy első a munka és csak utána jöhet a lazítás, de ettől valóban többnek kezdi érezni magát, életcélt kap. Ami a problémám, aztán majd vitassuk meg kommentekben, hogy jól látom-e, hogy főhőseink már középkorúak a regény szerint is, márpedig nekem ez kissé hiteltelenné teszi ezt a korántsem érettnek mondható szerelmet (ami egyébként végre nem légből kapott, hanem hihetően alakul ki a szemünk előtt).

A színészekre amúgy nem lehet panasz, Bogart pl. egészen más benyomást keltett mint az eddigi meggyötört arcú szerepeiben, amit alapból neki tulajdonít az ember. Ami az első benyomást keltette bennem, az a színvilág volt, ami elvileg technicolor, de mégsem azok a telített színek voltak, amit megszoktam és szeretek, hanem egészen modern és realisztikus. Ennek lehet inkább az az oka, hogy egy felújított verziót láttam. Az idő múlását nem sikerült az elején jól érzékeltetni, emiatt pedig inkább béna dramaturgiának tűnt, ahogy a baloldalon kilép a jelenetből Charlie, a jobbon pedig szinte máris azonnal megjelentek a német katonák. Az ő megjelenésüknél az is zavart, hogy bár a film 1951-es, az erőszakot nem merték elég erőszakosnak ábrázolni - persze erre magyarázat a könnyedebb hangvétele. Az afrikai állat- és növényvilág látványos, de durván elütnek tőle a stúdióban készült felvételek (oké, oké, tudom hogy régi film és a technikai feltételek, meg miegymás...). Volt pár jó kép, mint pl. a vízen úszó üvegek vagy a perspektivikus ábrázolások, de összességében messze volt attól, hogy megdobogtassa a szívemet.

Élmény:

Szóval kalandfilmnek izgalmas, van benne humor, a romantikus szál normálisan felépített. Mindenképpen dicséretes, hogy nem hülyéskedi el a dolgot, mint a későbbi hasonló kalandfilmek, de ennél nem több, pedig lehetett volna könnyen. Azzal viszont lehet hogy elvesztette volna a könnyedségét, szóval emiatt nem szidhatom, csak kevésbé nagy élmény így.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Humphrey Bogart (A máltai sólyom, Casablanca, A hosszú álom, Sierra Madre kincse, Magányos helyen), Katharine Hepburn (Párducbébi, Philadelphiai történet), Peter Bull (Dr Strangelove)
- Az afrikai forgatás hírhedten nehéz körülmények között zajlott, könyvek és filmek születtek róla. Hepburn végighányta a forgatást, a stáb minden tagja végig betegeskedte az ott töltött időt. Ez alól állítólag egyedül a két nagyivó, Bogart és Huston volt kivétel, akik több whiskeyt ittak, mint vizet...
- A címszereplő hajót 1912-ben építették és afrikai szolgálatban maradt az 1970-es évekig; végül a 2000-es évek elején találtak rá és állították ki.
- A német hadihajóként szereplő hajót 1913-ban építették valójában utas-és rakományszállító céllal a németek, az első világháborúban azonban inkább elsüllyesztették, mint hogy ellenséges kézre kerüljön. 1927-től müködtették újra a tanzániaiak Liemba néven, és állítólag azóta is aktív.

Következik: Underground