Tartalom:

1941, Jugoszlávia. Crni (Lazar Ristovski) és Marko jóbarátok, épp Crni belépését ünneplik vadul a kommunista pártba, amikor megindul a németek bombázása. Bombatalálat éri a belgrádi állatkertet is, aminek gondozója Marko öccse, Ivan, aki csak egy kismajmot tud megmenteni. Crni kevésbé tűnik elvhű kommunistának, inkább csak legalizálni akarja rablásait a gazdagoktól, és terhes felesége mellett szeretője a város híres színésznőjének, Natalijának is. A német megszállás elől a társaság egy kiterjedt földalatti pincébe rejtőzik, ahol hosszabb tartózkodásra alkalmas búvóhelyet alakítanak ki. A költözéskor megindul Crni feleségének szülése, aki ebbe belehal, de a fiúgyermek életben marad. 1944-re Marko egyre magasabb pozícióba küzdi fel magát a kommunista pártban, Crni pedig épp elvenni készül Nataliját, amikor a németek rajtuk ütnek és elkapják Crnit. Marko valamivel később kiszabadítja Nataliját és Crnit, de utóbbi véletlenül magára robbant egy gránátot és hosszabb ideig kénytelen a pincében gyógyulni. Eközben Marko rámozdul Natalijára és inkább akkor sem szól a pincében maradtaknak ellenállóknak, akik fegyvergyártással igyekeznek támogatni a mozgalmat, amikor már rég véget ért a háború és már 1961-et írunk...

Elég egyértelműen itt egy összefoglaló műről van szó, amely az Odüsszeusz tekintetéhez hasonlóan megpróbálja a délszláv történelmet megfesteni egy baráti társaság életén keresztül, akik között vannak nézeteltérések és össze vannak zárva egy helyre. A második világháborúval nyit és a délszláv háborúkkal zár, amelyek körbeölelik a kommunista évtizedeket. Állítólag megjelennek benne a különböző etnikai szálak is, de ebből magyarként én nem sokat vettem észre, nem igazán látni külső szemmel hogy ki bosnyák és ki szlovén.

Megvalósítás:

A történet három főbb részre oszlik a történelem három korszakából: az első az 1940-es évek német megszállása idején játszódik. Bár ez a leghosszabb rész, érzésem szerint ez a legkevésbé jelképes, egyelőre csak felvezetik könnyedebb, humoros stílusban a karaktereket, élethelyzeteket. Emléket állít a partizánoknak, a népszerűsödő kommunizmusnak, amelynek talán több tagja opportunista mint hithű. A második rész Jugoszlávia fénykorában, az 1960-as évekbe repít minket, szerintem ez a rész a leginkább jelképes, közben pedig a könnyedebb hangvételből abszurdba vált: Marko a címet megmagyarázóan egy pincében zárja össze a népet képviselő ellenállókat, miközben megszedi magát a munkájukból. Itt szinte minden mozzanat jelképes kezdve kutyakajától a filmforgatáson át (kár hogy a rendezőt nem Kusturica alakította, metább lett volna tőle a film) Crni fiáig, ezért meg se próbálom felsorolni őket. Crni kijut a pincéből, Tito meghal, a harmadik részre már az 1990-es években járunk a délszláv polgárháborúkban, ami már egyáltalán nem vicces. A testvér testvérre támad, a korábbi nézeteltérések halállal végződnek. Végül a túlvilágon újra egyesül a társaság és a kamerába mondják: ne felejtsük múltunkat.

A képi világot és a színészi játékot is elsősorban a jelképesség határozza meg, nem törekednek a hitelességre. A karakterek eltúlzottnak tűnnek, noha nem vagyok benne biztos, hogy egyes, nekünk abszurdnak tűnő részek nem ugyanúgy történnének-e meg a valóságban (pl. ahogy a bombázásra reagálnak). Időnként dokumentumfilmfelvételeket vágnak be, van pár szokatlan kameraszög, szimbolikus látványelem (majom, fejjel lefelé lógó Jézus, mint a Hamu és gyémántban), illetve kicsit költőibb vízalatti jelenetek, mint az Atalantéban. Kissé katyvasznak érzem, szóval előre szólok esetleges jövőbeli filmrendező énemnek, hogy egy jó kép egy egységes stílusú filmben sokkal hatásosabb, a halmozásuk  ég nem jelent feltétlenül esztétikai élményt. A zenét az itthon is népszerű Bregovic szolgáltatja fékevesztetten mulatozós trombitások képében, ami jól passzol Crni alakjához.

Élmény:

Nagyon kíváncsi lennék egy szerbiai magyar véleményére, ő hogyan látja a filmet és mi az, ami felett a külföldiek teljesen átsiklanak. Számomra szórakoztató, egyértelműen szimbolikus jellegű film volt, de emiatt hiányzott belőle az is, hogy érzelmileg azonosulni tudjak a történettel vagy hogy rácsodálkozzak a képi világára.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Lazar Ristovski (Casino Royale)
- Davor Dujmovic (a filmben Natalija öccse) 1999-ben, 29 évesen öngyilkos lett depressziója miatt.
- Kis kitérő: Kicsit bajba kerültem a film "nemzetiségét" illetően; eddig is volt pár problémás darab, de itt egy bosnyák rendező szerb nyelvű filmjéről van szó francia produceri irodával, szóval lehet hogy felülvizsgálom majd a címkézési rendszeremet a következő napokban.
- Mivel 1995-ös filmről van szó, sokan vádolták meg politikai vonalon azzal, hogy nyíltan szerb propagandafilm, de mint mondtam, külföldiként nekem ezzel kapcsolatban semmi nem tűnt fel.
- A belgrádi állatkertet valóban lebombázták előbb 1941-ben a németek, majd 1944-ben a szövetségesek, elpusztítva az állatállomány nagy részét.
- A délszláv háborúk sajnos ekkor még csak látszólag értek véget: később újabb harcok újultak ki 2001-ig etnikai alapon, összesen mintegy 140 ezer ember halálát okozva tíz év alatt.

Következik: Éjféli cowboy