Tartalom:

Joe (Roy Scheider) koreográfus és rendező, épp egy a halálról stand upoló komikusról szóló filmjének utómunkálatainál tart, miközben belevág egy broadway musicalba is. De nemcsak munkájában aktív, gyógyszerekkel stimulálja magát, folyton dohányzik és nyíltan flörtöl (és lefekszik) mindenkivel. Mindebben sikeres, de összetöri partnerei szívét és kislányát is elhanyagolja. Szíve azonban feladja, kórházba kerül, de életmódján itt sem változtat sokat. Eközben a készülő musical producerei rájönnek, hogy Joe halála esetén a biztosítás miatt még nyereségesek is lehetnek nélkül, hogy kijönne a darab...

A történet a rendező erősen önéletrajzi ihletésű filmje, emiatt túlságosan konkrétnak érzem és kevésbé elvonatkoztathatónak az adott egyéntől általánosabb magasságokba, mint amilyen lehetne pl. az élet és halál kérdése, a testi és a lelki szereteté vagy a show biznisz kemény világa. De ha mondjuk nem tudnám róla, hogy önéletrajzi, akkor talán a vélt és valós(nak vélt) értékek felismerését mondanám a történet témájának.

Megvalósítás:

Joe-t azonnal úgy ismerjük meg, mint aki két végén égeti a gyertyát, a reggeli rutinja - ami többször visszatérő motívum - során agyongyógyszerezi magát, feltuningolja külsejét, és közben még a zuhany alatt is cigizik, a meghallgatáson pedig ex-felesége és mindenki más előtt tesz félreérthetetlen utalást a szereposztó díványra. Egyszerre két projekten és nőn dolgozik, az egyik egy filmrendezése, ahol maximalizmusa miatt rengeteg csúsztak már és ő még mindig a vágással bíbelődik. E filmbeli filmben egy stand upos viccelődik a halálról, szövegei gyakran visszatérnek még aláfestő narrációként, amikor Joe ténylegesen szembesül a halállal. És tényleg ténylegesen szembesül vele Jessica Lange személyében, akivel végigtekintenek életén. A másik projekt egy induló musical, amelynek során tanúi lehetünk, hogyan áll össze lassan egy produkció. Eközben láthatjuk magánéletét is, ami csak a szexről szól, leszámítva a lányával való kapcsolatát. Életmódjával még a kórházban sem hagy fel, a történet vége pedig egy nagyszabású táncjelenettel végződik, megpróbálván egy túlvilági hangulatot adni a tetőpontnak. Majdnem sikerül is.

Annak ellenére, hogy zenés filmről van szó, kevés a zenei betét, a táncok is inkább csak gyakorlatok, dalból pedig igazán csak egy van. A táncok közül a Take Off with Us/Airotica az egyetlen teljes koreográfia, ami végül is látványos, de a nagy klasszikusokkal nem ér fel. (Érdekes párhuzam a Csillag születikkel, hogy itt is van bensőséges tánc a nappaliban, ezek emberközeliek, szinte meghatóak.) A képi világ ritmusa tökéletesen követi a zenéjét, és bár vannak szokatlan kameraszögek, mozgások, igazán a vágások, a rövid múltba és jövőbe mutató bevillanások teszik hatásossá. Itt megint láthattam az összekötő kapocsként is működő, rutint összefoglaló félpillanatnyi montázst, ami védjegye volt a Blöffnek és a Rekviem egy álomértnak is. Ennek a legerősebb a zenéje Vivaldinak köszönhetően, de ahol a legfontosabb lett volna, a fináléban, ott erőtlennek éreztem. Ez részben Roy Scheider hibája, aki hiába hiteles, ha nem tud énekelni vagy táncolni. A hang leghatásosabb mégsem a zenében volt, hanem amikor Joe szívrohamot kapott és a környezet zajai lenémultak, csupán a saját maga keltette apró zajokat hallhattuk. A jelenetek egy része jelképes akar lenni, az elmében, érzelmekben, szellemi síkon játszódva, ezt azonban csak a díszlet jelzi, ami elég szegényes, kifejezetten olyan érzés, mintha színpadi darabról lenne szó, és valószínűleg ez is volt a cél.

Élmény:

Vegyesek az érzéseim, mert ott volt benne egy nagy film lehetősége, de nem tudta átütni az ingerküszöbömet. Hatásos volt a látványvilág, főleg a vágásoknak köszönhetően, hangban is voltak erős részek, a történet pedig alapjában véve izgalmas, hiszen egy örök filozófiai kérdéssel, a halállal és az élettel foglalkozik, de a fináléban egyik sem tudott igazán erős, átütő lenni számomra.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Roy Scheider (A francia kapcsolat, Cápa, Jurassic Park), Jessica Lange (Aranyoskám), C. C. H. Pounder (Avatar), Wallace Shawn (Manhattan, A herceg menyasszonya, Toy Story 1-2-3)
- Ann Reinking (Katie) Fosse barátnője volt, állítólag csak önmagát kellett adnia.
- Tito Goyát (az egyik ápoló) 1985-ben letartóztatták gyilkosság gyanújával, ám még a tárgyalás során elhunyt májbetegségben, 34 évesen.
- A Joe kislányát alakító színészről nagyon kevés infó van, pedig a neve beszédes: Földi Erzsébet. Nem sokkal e film után megtért egy keresztény gyülekezetben, abbahagyta a filmezést és azóta náluk táncol.
- A sors iróniája, hogy nyolc évvel a film után Fosse valóban szívrohamban hunyt el.

Következik: Pandora szelencéje