Tartalom:

A Tenenbaum család sikeres: az apa, Royal (Gene Hackman) ügyvéd, az anya, Etheline (Anjelica Huston) régészként dolgoznak; a gyerekek már tizenévesen is menők: Chas saját üzleti vállalkozást épített fel, az adoptált Margot (Gwyneth Paltrow) díjnyertes drámaíró, Richie pedig teniszbajnok. A szülők azonban bő tíz év után elválnak. Úgy húsz évvel később a család szét van esve, ahogy az egykori dicsfény is megkopott: a fizetésképtelen Royalt épp kiteszik addigi lakhelyéről; Chas egy évvel ezelőtt balesetben elvesztette feleségét, azóta túlzóan óvja gyerekeit; Margot házassága kihűlt és nem ír semmit; Richie utolsó teniszmeccsén csúnyán kikapott és azóta visszavonult - de nem karrierje emészti, hanem titkos szerelme Margot iránt. Etheline életében azonban pozitív fordulat történik: kezét hosszas töprengés után megkéri könyvelője. Ekkor lép be a képbe a családját eddig teljesen elhanyagoló Royal, aki jobb híján hazaköltözne a rá joggal fújó családjához. Ehhez azt hazudja, hogy súlyos beteg és már csak néhány hete van hátra...

Azt hiszem nincs különösebb téma, üzenet, hanem csak egy klasszikus történetmeséléssel állunk szemben. Ennek van persze némi önéletrajzi alapja, a rendező szülei gyerekkorában váltak el.  A történet tulajdonképpen arról szól, ahogy az apa próbálja helyrehozni az elvesztegetett éveket miután rádöbben, hogy a családja a legfontosabb.

Megvalósítás:

Az első néhány percben felsorolják az összes karaktert és legfőbb jellemzőiket, valamint az alapproblémát: az apa lelép, ezzel - vagy legalábbis ennek közvetett következményeként - összeomlik mindenki élete: az apa nincstelenné válik, az anya szerelmi élete csődben, Chas nem tudja magát túltenni felesége halálán és ezzel gyerekeit is megmérgezi, Margot nem ír és házassága boldogtalan, Richie pedig váratlanul abbahagyta a teniszt. Az apa haldoklása hozza újra össze a családot egy tető alá, de semmi más nem változik, Royal továbbra is önző szélhámos marad és gyerekei élete se fordul jobbra azonnal. Az együtt töltött idő azonban meghozza gyümölcsét. De talán nem is ez a lényeg, hanem az a meseszerű látásmód, amivel mindezt tálalják. A történet eleve egy könyv felolvasásával kezdődik, és minden nagyobb jelenetet egy újabb fejezetként tálalnak. A karakterek még éppen hihetőek, de inkább valószerűtlenek. Ezt jól megmondtam :D Szóval egyik összetevőjük sem elképzelhetetlen, de együtt nem fordulnak elő. Nem véletlenül érzünk így, több alapja valós (Richie pl. a pályafutását szintén váratlanul abbahagyó Bjorn Borg, a könyvelő Anderson egyik főbérlője... stb.)

Ugyanez igaz a képi világra is, leginkább talán Burton filmjeire emlékeztet, de kevésbé elrugaszkodva a valóságtól. A díszlettel biztos rengeteget vesződtek, mindent alaposan megkomponáltak, miközben a színek erősek és egy-egy helyszínre jellemzőek. A nappali pl. rózsaszín és ezt emeli ki a többi szín is. De azért azt hiszem a legkedvesebb díszleteim közé nem fér be így se. Jellemző rá a videóklipszerű megvalósítás, gyakoriak a zenés montázsok. A dalok hangulatosak, többnyire régebbiek, ez is rádob kicsit a nosztalgikus hangulatra.

Élmény:

Szóval amivel leginkább jellemzik a kritikusok, az a meseszerűség. Én inkább úgy mondanám, hogy a rendező gyerekkori szemével látjuk a világot, ami itt még meleg és biztonságos színeiben, helyszíneiben, de közben történnek szomorú dolgok is, amitől keserédes hangulatú a visszaemlékezés. A film ereje a karaktereinek szerethetőségében lenne, de nekem annyira nem voltak szimpatikusak, azonosulhatóak. Hogy képileg is igazán erős legyen, ahhoz egy kicsit tovább kellene lépni a burtoni stilizált, groteszkebb irányba, de így is jellegzetes, felismerhető.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Gene Hackman (Bonnie és Clyde, A francia kapcsolat, A magánbeszélgetés, Ifjú Frankenstein, Nincs bocsánat), Anjelica Huston (A turné, Bűnök és vétkek), Gwyneth Paltrow (Hetedik), Bill Murray (Aranyoskám, Szellemirtók, Idétlen időkig), Seymour Cassel (Arcok, Szeretetáradat), Alec Baldwin (A tégla)
- Luke Wilson és Owen Wilson testvérek, de kisebb szerepekben feltűnik harmadik testvérük, Andrew is.
- A Tetenbaum név a rendező egy régi barátjának családneve, aki bár nem színész, statisztaként rendszeresen feltűnik filmjeiben, ahogy Anderson is cameózik egyet a film eleji könyvtáros kezeként.
- Az apa szerepét kifejezetten Gene Hackmanre írták, annyira, hogy a gokartos bevágás konkrétan A francia kapcsolatot idézi meg.

Következik: Kamerales