Tartalom:

A gimis okostojás és ügyeletes lúzer Peter a nagynénjével (Rosemary Harris) és nagybátyjával él szerényen, de tisztességesen. Amióta eszét tudja, szerelmes a dögös szomszédlányba MJ-be (Kirsten Dunst), aki viszont a suli bikájával jár. Peter legjobb barátja, Harry egy milliomoscsemete, persze ő is szerelmes MJ-be. Egy genetikai laborban tett osztálykiránduás során Petert megmarja egy génmódosított pók, amitől először csak rosszul lesz, később viszont tapasztalja, hogy felveszi a pók tulajdonságait, amitől emberfeletti ereje lesz többek közt. Hasonló kísérleten dolgozik Harry apja, Norman is (Willem Dafoe), szupererős katonákat próbál létrehozni a hadsereg számára, de ők türelmetlenek, ezért Norman saját szakállára kockázatos emberkísérletbe kezd önmagán. A kísérlet sikerül, valóban emberfeletti ereje lesz, de egyúttal az agya is elborul. Eközben Peter az erejét próbálgatva benevez egy illegális pankrációra, de a szervező átveri a pénzzel. Épp akkor jelenik meg egy fegvyeres (Michael Papajohn), aki kirabolja a szervezőt, Peter pedig bosszúból inkább hagya, hadd járjon pórul a szervező. Amire nem számít, hogy menekülés közben ugyanez a tolvaj épp a nagybátyját lövi le autójáért. A tragédia miatt Peter elhatározza, hogy Pókemberként ezentúl elkap minden utcai bűnözőt, de nem számol azzal, hogy Norman személyében egy szupergonosszal is meg kell küzdenie...

Röviden eredettörténet, hosszabban meg nagyon sok minden, ami csak jelzésértékkel, de mégis meghatározó módon szerepel a történetben. Hogyan született meg a Pókember és a Zöld Manó(k)? Milyen felelősséggel jár a szuperhős lét? Van-e nagyobb hatás a szülőnél? Lehet-e választani két rossz között? És még folytathatnám, mi mindent vetett fel a film, amelyek közül egyiket se fejti ki igazán.

Megvalósítás:

Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, hiszen Superman és Batman mellett Pókember a legnépszerűbb szuperhős, így nagyon oda kellett figyelni, hogy minden igényt kielégítsen. Úgy gondolom, sikerült: a legfontosabb alapok belekerültek a filmbe kezdve Peter lúzerségével, aztán a pókmarással, a képességei megismerésével, szerepének felismerésével, de leginkább emberi kapcsolatainak lehetséges korlátaival. Peter ugyanis rájön, hogy szerettein keresztül legsebezhetőbb, ezért az ő érdekükben inkább távolságot tart. A Pókember születése mellé még megkapjuk mindkét Zöld Manó eredetét is, a szerelmi szálat és egyéb emberi kapcsolatok rövid, de velős ábrázolását (Peter-nagybácsi, Peter-MJ, Peter-Harry, Peter-Norman, Peter-város, MJ-Harry, Harry-Norman), valamint néhány erkölcsi kérdést is, szóval igazán sok mndent sikerült belesűríteni a történetbe jól. Ha nem is hibája, de ez egyben gyengesége is, hiszen így nem maradt idő kifejteni őket és igazán átéreztetnie velünk e témák súlyát. Ráadásul emiatt kissé vegyes lett, amit a karaktereken és a hangulaton érezni igazán: egyes karakterek kellően komplexek, mások viszont karikatúraszerűek (pl. a főszerkesztő) vagy egyszerűen bénák (pl. MJ, aki elég könnyen lesz szerelmés abba, akibe épp kell a megfelelő bonyodalom érdekében). Ezt a vegyességet éreztem a világon is, ami se nem életszerű, se nem Burtonösen meseszerű, pedig jól láthatóan korunkban játszódik az eredeti hatvanas évek helyett.

Tobey Maguire mint Peter tök jól sikerült, elhiszem róla hogy gátlásos kamasz, bár kicsit okosabb a kelleténél. Willem Defoe-t pedig az arca predesztinált az efféle őrült gonosz szerepekre. De: vesszőparipám, ha nem választják ki a megfelelő korcsoprtot a megfelelő karakterekhez. Tinikről beszélünk, tizenéveseknek kéne játszaniuk, nem huszonéves színészeknek, akikről ordít, hogy felnőttek és nem kamaszok. Formailag két fő technológia jellemzi a filmet: A mátrix és az animáció. Amihez az előbbi stílusát használták, mint pl. a pókösztön érzékeltetése, az apró részletek kiszúrása, az hatásos és jó. De az animációra hiába mondják a kritikák, hogy élethűek, az én szememet nagyon bántotta, többször világosan látszik, hogy rajzolt, a gravitáció szabályaira pedig teljesen fittyet hánytak, és ez számomra tönkretette a látványvilágot. Kedzetben a rendező és kaszkadőrökkel oldotta volna meg, de állítólag nem voltlehetséges, illetve részben a képregényes hatás kedvéért használtak animációt. Szerintem kár volt.

Élmény:

Tartalmilag a vállalt feladathoz képest szerintem teljesen korrekt volt a film, noha nem ereszkedett nagy mélységekbe. Az animációkkal viszont továbbra em vagyok kibékülve, ilyen mértékű használata a szemeben csak ront a filmélményen.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Willem Dafoe (Szakasz, Némó nyomában), Kirsten Dunst (Egy makulátlan elme örök ragyogása), Rosemary Harris (Ryan közlegény megmentése), Bill Nunn (Szemet szemért), Michael Papajohn (A sötét lovag - Felemelkedés), Elizabeth Banks (Kapj el ha tudsz), Ron Perkins (A tökéletes trükk), Bruce Campbell (Gonosz halott 2, Fargo), Ted Raimi (Gonosz halott 2)
- A filmben szerepel a rendező testvére, Ted Raimi is egy rövid szerepben.
- Szokásához híven Stan Lee, a Pókember megalkotója is cameozott egyet egy pillanatra.
- A két nagy képregényes cég közül a Marvel csak az 1990-es évek végén tudott előrukkolni a Pengével, majd 2000-ben az X-Mennel, amely utóbbi sikere új, máig meghatározó lendületet adott a képregényfilmeknek. A harmadik volt a sorban ez a Pókember (korábban nem készült belőle film), ami már Oscar-jelölésig is eljutott, részévé téve ezzel a filmtörténelemnek.
- Nem mellesleg rekord bevételeket hozott, ami megalapozta egy második és harmadik rész forgatását is.
- A Pókember 1962-ben született meg, azóta is rendszeresen jelenik meg képregénye; sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy egy hétköznapi problémákkal küzdő kamasz lévén a tinik azonosulhattak vele.

Következik: Pókember 2