Artúr filmélményei

Kleopátra (1963)

2017. december 18. 22:45 - Liberális Artúr



 

Rendezte: Joseph L. Mankiewicz
Műfaj:
dráma, történelmi
Főbb szereplők:
Elizabeth Taylor

Megjelenés: 1963, Egyesült Államok
Hossz: kb. 4 óra
IMDB: 7,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/NGDyZHlHklo
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/kleopatra-cleopatra/movie-1388

Tartalom:

Az i. e. I századi Rómában többéves polgárháború után végül Caesar (Rex Harrison) diadalmaskodik ellenfele fölött; egészen Egyiptomig üldözi. Egyiptomban ekkor szintén trónviszály zajlik Kleopátra (Elizabeth Taylor) és testvére között. Caesar Kleopátrát támogatja a harcban, aki cserébe beleszeret, amikor megismeri a férfi világuralomról szőtt álmait. Ezen az álmon közösen munkálkodva vonulnak be Rómába, ahol Caesar a köztársaság kereteitől megszabadulva királlyá akarja választatni magát - ezt azonban a köztársaságot védők nem engedhetik és meggyilkoják. Caesar a végrendeletében egyik jobbkezét, Octavius-t (Roddy McDowall) jelöli ki utódjául Kleopátrával közös gyermekük helyett. A gyilkosok ellen összefog Caesar másik fő szövetségese, Antonius (Richard Burton) Octavius-szal. Antonius már régóta szerelmes Kleopátrába, a nő pedig nem engedte el világuralmi terveit továbbra sem, és amikor felfedezi ugyanezt az ambíciót Antonius-ban is, egymásba szeretnek. Egyiptom támogatásával Antonius megindul a Rómát ellene hangoló Octavius ellen...

Próbáltam valami párhuzamot fellállítani a szereplők motivációi és az események között, de nem sikerült. Azt hiszem e történet célja egyedül az adott történelmi kor dramatizált változatának bemutatása, ahogy a Caesar - Kleopátra - Antonius - Octavius négyszög alakul.

Megvalósítás:

Eredetileg két filmet forgattak volna, ebből lett végül egy monumentális darab. Az első rész Caesar és Kleopátra egymásra találását meséli el, a második Kleopátráért és Antoniusét. Rövid felvezetés után megismerjük Caesar motivációját, aki Nagy Sándor árnyékában élve kora előrehaladtával lassan elengedi világuralmi álmait, míg  Kleopátra fel nem rázza, hogy ne adja fel. Ebből lesz a szerelem, Caesar pedig ügyesen és nagyravágyóan intézi ügyeit, hogy előréb jusson. Kettejük közt a különbség, hogy míg Kleopátra teljhatalmú, Caesarnak meg kell küzdenie a római intézményrendszerrel - ez lesz végül a veszte. Ez az első rész olyan, mint egy humortalan screwball vagy film noir, ahogy az éleseszű Kleopátra és Caesar kóstolgatják egymást. Caesar politikai tehetségét és diktátori rangját Octavius örökli, míg hadvezéri képességeivel Antonius van megáldva. Mindkettőjükben megvan az ambíció, de Antonius nem képes taktikázni és nehezen viseli Caesar emlékének súlyát mind "szakmájában", mind Kleopátra iránti szerelmében. Ez a démon végigkíséri a hátralévő részt, amitől ő és Kleopátra is szenved, és ettől a történet már érzelmesebb, tragikusabb, intimebb, nem olyan formális, mint az első caesaros rész. Játékosokból érző szerelmesekké lép elő az új pár, vesztüket pedig a látszólag érzelmekre képtelen Octavius jelenti. Kicsit olyan érzésem volt mint a Csillag születik után, ahol a felszínesebb első részt egy sokkal mélyebb második követte.

Aképi világ pontosan olyan, mint amilyet elképzelhetünk egy 1960-as évekbeli, történelmi, monumentális film hallatán: óriási díszletek és rengeteg statiszta és elég kevés kreativitás. Ez minden idők egyik legdrágább filmje, de nem mindig látszódik meg, de amikor igen, akkor valóban pazar. A legemlékezetesebb valószínűleg Kleopátra bevonulása Rómába, ahol nem akar véget éri a táncosok sora, de a többi valahogy nem jött össze. Mivel a karakterek az első részben kevésbé voltak izgalmasak, a színészek se izgattak fel, Elizabeth Taylor kifejezetten egy pár csöcsöt játszott, amíg a Caesarnál sokkal emberibb Anotnius-szal össze nem kerültek.

Élmény:

Elég mostoha körülmények között született meg a film, ezért nem hibáztatom a gyengeségeiért. Viszont megint ugyanaz kattogott a fejemben, mint a Marnie-nál: bosszantóan elavult. Hitchcocknál ezt a Pszichó miatt lehetett szemére vetni a filmnek, itt a három évvel későbbi Taylor a kapocs a Nem félünk a farkastól miatt. Ez utóbbi film fényévekkel modernebb. Tudom hogy nem kéne ezen rágódni, a jó film mindig jó film, csakhogy ez nem az, így sokkal kellemetlenebb, hogy a maga korában is megkésettnek számított. Amúgy lehet rajta izgulni, bámulni, a vége egész megható tud lenni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Elizabeth Taylor és Richard Burton (Nem félünk a farkastól), Rex Harrison (My Fair Lady), Roddy McDowall (Hová lettél drága völgyünk, A Poseidon katasztrófa), Martin Landau (Észak-északnyugat, Bűnök és vétkek), Kenneth Haigh (Egy nehéz nap éjszakája), Pamela Brown (Vágyak szigete), Cesare Danova (Aljas utcák), Martin Benson és Desmond Llewelyn (Goldfinger), Andrew Faulds (Falstaff), Michael Hordern (Barry Lyndon), John Hoyt (Spartacus)
- Még életben vannak: Francesca Annis (72), Richard O'Sullivan (73). John Cairney (87), Jean Marsh (83)
- Martin Landau (Rufio) idény hunyt el 89 éves korában.
- Pamela Brown (a jósnő) élettársa Michael Powell volt ekkortájt.
- És akkor most jöjjenek a kötelező elmondanivalók: korának legdrágább filmje volt és inflációval kiigazítva is simán a legdrágábbak között van, pedig ez kevés régi filmről mondható el a mai filmek költségei mellett (a másik nagy őskövület a Superman). Cserébe a legnagyobbat kaszálók között is ott van a mai napig.
- E drágaság oka abban keresendő, hogy Taylor addig példa nélküli gázsit tudott leakasztani, de annyira fontos volt, hogy betegsége miatt az eredeti forgatási országból is el kellett költözni egy másikba. A forgatás évekig tartott, egy alkalommal újra is kellett kezdeni az egészet, kétszer elkészíteni a díszleteket, a színészek gyakorlatilag beugrók voltak, Taylor pedig kishíján belehalt a betegségébe (nem túlzás, kómából hozták vissza).
- Jót tett a film hírverésének, hogy ekkor melegedett össze Taylor és Burton, noha házasok voltak mindketten...
- És akkor a történelem: A film kezdetén lévő csata i. e. 48-ban volt. Kleopátra ekkor 21, Caesar 52 éves volt. 47-ben szülte meg gyermeküket, 46-ban követte Rómába, Caesar 44-es halála után pedig visszament Egyiptomba. 41-ben, 28 éves kora körül jött össze Antonius-szal, aki ekkor 42 éves volt. A tengeri ütközetre jóval később, csak 31-ben került sor, ezután 30-ban lettek öngyilkosok. Caesariont valóban megölették, de Kleopátrának és Antonius-nak is születtek gyerekeik, akiket életben hagytak. Octavius 27-ben Róma első császára lett.
- Mankiewicz filmjét eredetileg durván megvágták, ami ellen Taylor is kikelt, mondván hogy kivágták a történet szívét. Csak most, 2013-ban állítottak helyre, szóval aki korábban látta a 3 órás változatot, az nézze meg az új, 4 órásat.

Következik: Ő

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4913456231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.12.20. 01:01:38

Ezek a hatalmas stúdiódíszletek sajnos nagyon Disney-landes műanyagnak néznek ki manapság már, ami végtelenül giccsessé teszi ezeket az '50-60-as évek tájékán készült epikus jellegű filmeket. Most a napokban néztem újra a Tízparancsolatot, mert posztolni akartam róla, de aztán elment a kedvem tőle. Az is hasonló kategória, mint ez, ugyanazokkal a hibákkal.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2017.12.20. 07:57:33

@Time Goes By: Igen, azt hiszem ott sem voltak jók a díszletek, hiába voltak hatalmasak. Tudni kell látványosan megmutatni is :)

Ellenben a Ben-Hur ebből a szempontból pozitívan él bennem, különösen az aréna:

www.cinecompipoca.com.br/wp-content/uploads/2016/08/Ben-Hur-1959_0006.jpg
süti beállítások módosítása