Tartalom:

Corinne és Roland fiatal házasok, és Corinne apjának meggyilkolásán ügyködnek, hogy megszerezhessék az örökséget, illetve emellett egymás halálán is dolgoznak szeretőikkel. Hétvégére a szülőhöz utaznának, ám baleset miatt nagy a dugó. Hamar kiderül, hogy az út tele van balesetekkel és holttestekkel, fegyveres stopposokkal. Idővel ők is balesetet szenvednek, így kénytelenek gyalog folytatni útjukat és stoppolni. Végül egy kannibál fegyveres banda fogságába kerülnek...

Mivel Godard-filmről van szó, nagyjából sejthető, hogy többrétegű történettel állunk szemben, amely több témát érint, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy követni is bírtam (de ez már szokványos Godard esetében). Elvileg a fogyasztói-kapitalista társadalom kritikáját láthatjuk, de sokszor továbbmegy és mintha már az egész emberi természetet is kigúnyolná.

Megvalósítás:

Talán egy fokkal kevésbé összefüggéstelen, mint Godard korábbi filmjei,köszönhetően a hosszabb szakaszoknak és kevesebb filozofálgatásnak. Az első jelenetben bemutatkozik a teljesen erkölcstelen pár, akik pénzért megölnék a szülőket, de közben egymást is. Már ekkor megjelenik a fő motívum, az autózás, ami talán a középosztály egzisztenciájának legfőbb jelképe és mindig egyfajta élet-halál harcot jelent autózni. Ezért aztán mindenki agresszívan vezet, aki balesetezik, az majdnem mindig halott is egyben. Az autópálya az élet vagy a történelmi sztráda, végig holttestek, autóroncsok, fegvyeres stopoosok vannak rajta. A gazdagok jobb kocsival járnak, a gyarmatokról származók lomos teherautóval, a parasztok traktorral.. stb. Az arab és az afrikai lomis felmondja a kor divatos szélsőbalos ideológiáját (fegyverrel kell harcolni a kizsákmányolók ellen), a paraszt és a gazdag összeütköznek, egymásnak esnek, aztán inkább a középosztálybeli hőseinket kezdik üldözni. Ekkor éreztem, hogy Godard meghaladta már a szocialista eszményképét (na meg amikor egy zongorista hiába próbált az istálló mellett Mozartot játszani a munkásoknak). Az útról letérve történelmi alakokba botlunk, tőlük kapjuk meg elsősorban a nehezen követhető filozófiai útmutatást, valamint próbálnak felvázolni egy szükségszerű társadalmi evolúciót. Nagyjából eddigre esik szét a történet hagyományos narratívája, lebomlik a negyedik fal, a szereplők tisztában vannak vele, hogy ők egy film részei. Végül elfogják őket egy kannibál banda tagjai, de eddigre elvesztettem a fonalat. Talán egy primitív törzsi közösségbe helyezve próbálták megmutatni a különbséget/hasonlóságot a fogyasztói középosztállyal. A történet egy jelképes lezárással végződik: a film-nek vége, mintha ennél többet már nem tudna mondani egy alkotás. Elvileg ez egy vígjátékszerű film, de sokat nem lehet rajta nevetni, inkább szatirikus-szürreális-abszurd, ahogy a korábbi filmek (pl. Emily Brontét megölik főszereplőink, mert ez nem egy regény, hanem film). Természetesen tobzódunk a klasszikus műveltségi és filmes utalásokban, ezeket egyre könynebben felismerem hál'istennek.

Godard szeret játszani a szavakkal-feliratokkal, itt sincs ez másképp: kezdetben rendesen jelzi az időpontokat, aztán egyre jobban szétcsúszik a kronológia, majd el is maradnak. A történettel együtt időnként szétcsúszik az amúgy jellemzően jelképekkel teli képi világ, visszapillantók, feliratok szabdalják fel, egy ponton pedig ténylegesen félrecsúszik a filmtekercs. De a legjellemzőbb megoldás a mizogucsisan oldalazó, többperces snittek alkalmazása, amely helyzettől függően többféle dolgot fejezhet ki (legszebben a dugóban álló középosztálybeli életformákat, ahogy várakozás közben végig dudálnak, de egyben egyéb tevékenységekkel is elfoglalják magukat olyan hosszan, hogy bele is feledkezünk, míg végre elérünk a torlódást okozó balesetig, amivel ázvezetnek minket a jelképes világba). A zene alkalmazása is ironikus: a már korábban említett, amúgy rosszul előadott Mozart-darab mellett elsősorban arra használják, hogy érthetetlen legyen a párbeszéd.

Élmény:

Azt hiszem a többi Godard-filmmel együtt ez is túlságosan kötődik a saját korához és a mai nézőnek nehezebb értelmezni, mint korabeli közönségének, mert az akkori politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozik időtállóbb témák helyett.  És még mindig túl gyors a magamfajta átlagnézőnek, aki nem vágja helyből pl. Saint-Just életét. De hát ilyen Godard.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jean-Pierre Leaud (Négyszáz csapás, Bolond Pierrot, Hímnem-nőnem, Out 1, A mama és a kurva, Amerikai éjszaka), Juliet Berto (2 vagy 3 dolgot tudok csak róla..., Out 1, Celine és Julie csónakáznak)
- Mireille Darc (Corinne) idén hunyt el 79 évesen.

Következik: Ghost