Tartalom:

Pearl egy szerencsejátékos fehér apa és egy könnyűvérű indián anya félvér lánya, alvilági környezetben nő fel. Az apa egy ponton megelégeli felesége kicsapongásait és végez vele, amiért őt meg halálra ítélik. Kivégzése előtt még fiatalkori szerelme, Laura (Lillian Gish) figyelmébe ajánlja lányát, hogy nyújtson neki lehetőséget a tisztes életre. Laura a keménykezű "szenátor", a nagybirtokos (Lionel Barrymore) felesége két fiúval, a kifinomult ügyvéd Jesse-vel (Joseph Cotten) és az örömöknek élő kovboj Lewttal (Gregory Peck). Mindkét fiú beleszeret Pearlbe és Pearl is beleszeret mindkettőjükbe, de Lewt a rámenősebb...

Azt hiszem az emberi természet fizikai-szellemi felosztásának megjelenítését láthattuk, mindegyiknek megvoltak a maga képviselői, de nem feltétlenül jelentett az egyik jobbat a másiknál. E két világ közt örlődik Pearl, amíg bírja,de nem bírhatja sokáig, hiszen enyhe rasszista felhangja miatt a filmben egy nem fehér karakter nem kerülhet be a "jók" közé.

Megvalósítás:

Kezdjük a történet enyhén rasszista felhangjának megmagyarázásával. Azért használom az enyhe szót, mert nem rosszindulatúan kezeli a kérdést, sőt, inkább ellene beszél, ugyanakkor ezzel egyidejűleg Pearl mint egzotikus szépség mégis a sztereotip karakter, aki nehezen tud ellenállni testi vágyainak (azaz kimondatlanul is, de nem teljes értékű ember). Ez már a nyitójelenetben megmutatkozik, ahol indián anyjával kéjesen táncol és mutogatja magát a férfiaknak, később pedig elsősorban Lewttal való viszonyában. Szóval anyja élete családi örökségként ráterhelődik, majd eljut a McCanles-birtokra, ahol fehérbe öltözött, szőke, ügyvéd, elvekkel bíró Jesse, valamint a teljesen felelőtlen, piszkos, kártyás és erőszakos Lewt is beleszeret. A jó útra vágyó Pearl azonnal beleszeret Jesse-be, de ösztöne nem bír ellenállni a vonzereje tudatában lévő Lewtnak. Lewt viszont öntörvényű, esze ágában sincs feleségül venni Pearlt, de továbbra is kisajátítja magának. Pearl tragédiája, hogy lelke a jóhoz, a szellemihez vonzódik, teste viszont Lewté. Ez jelenik meg szülői szinten is: Pearl apja egykor Laurába volt szerelmes és viszont, de a nő nem ment vele, hanem a tisztes szenátort választotta inkább erkölcsös asszonyként. Az apa és indián felesége a hedonista életet választják, a szenátorék az erkölcsöset képviselik. A karakterek a bennük dúló alapvető konfliktusok ellenére is egysíkúak, már-már parodisztikusan, még Pearl is.

Az érzelmek ezen egyszerű megjelenítése olyan, mintha egy némafilmet látnánk. Ez az én előítéletem, Vidorral ugyanis eddig még csak egy némafilm során találkoztam, emiatt pedig tisztára úgy éreztem magam, mintha egy némafilmet néznék. Ez nemcsak a túlzó színészi játékban jelent meg (főleg a haldoklások voltak végtelenül teátrálisak), hanem a képekben is. Ezt a fajta mesterkéltséget viszont szeretem, nem valósnak próbál látszani, hanem már-már expresszionista módon színezi a képeket. Jól kivehető a lehetetlen színű díszlet, az, hogy mennyire be vannak állítva a kompozíciók. Emellett akadnak grandiózus beállítások is, több száz lovas statiszta, korának legdrágább filmje volt.

Élmény:

Az IMDb-n csúnyán lehúzták a filmet, ezzel egyike lett a legrosszabbra értékelt klasszikusaimnak, valószínűleg azért, amit én is éreztem: elavult 1946-hoz képest, késett vagy 15-20 évet. Csakhogy én szeretem azt a korszakot, jobban kedvelem az ilyen "darabos" képi megoldásokat a finomkodó utalásoknál. A történet nem volt túl mélyenszántó, de a vége egész meghatóra sikeredett. Jobban kidolgozott karakterekkel korrekt film lett volna, így viszont egy olyan karikatúra, amely túl komolyan veszi magát.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Joseph Cotten (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, A harmadik ember, A gonosz érintése, H mint hamisítás), Gregory Peck (Római vakáció, Ne bántsátok a feketerigót), Lionel Barrymore (A kaméliás hölgy, Az élet csodaszép), Lillian Gish (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók, A vadász éjszakája), Walter Huston (Az élni vágyó asszony, A máltai sólyom, Sierra Madre kincse), Charles Bickford (Csillag születik), Harry Carey (Vörös folyó), Sidney Blackmer (Rosemary gyermeke), Butterfly McQueen (Elfújta a szél), Orson Welles (Aranypolgár, Az Ambersonok tündöklése és bukása, A harmadik ember, A gonosz érintése, Falstaff, H mint hamisítás)
- Állítólag Vidor csak részben rendezte a filmet, a forgatás során váltás történt, és valójában a legendás producer Selznick műve a film.
- Jennifer Jones (Pearl) a forgatás során összejött az akkor már házas Selznickkel és ez kitartott a producer haláláig.

Következik: Farkasok órája