Tartalom:

Andrew elsőéves a legmenőbb zenei egyetemen, dzsessz dobosnak tanul már gyerekkora óta, a világ legjobbja akar lenni. Szerencséjére egy nap véletlenül meghallja őt gyakorolni az egyetem rettegett és istenített tanára, Fletcher (J. K. Simmons), és meghívja őt beugrónak a csapatába. Kegyetlenül bánik tanítványaival az eredmény érdekében, de Andrew inkább kibírja a megalázásokat, hogy elérje álmát. Amikor egy versenyen a fő dobos elhagyja kottáját, a darabot fejből tudó Andrew átveheti végre a helyét. Fletcher stílusa miatt megszállottá válik, még barátnőjével is szakít, hogy csak erre koncentrálhasson. A következő fellépésre igyekezve viszont ezúttal őt sújtja balszerencse és lerobban a busza...

Mondhatnánk szokásosnak is a történetet, ahol a tehetséges fiatal tanárának köszönhetően nagy dobossá válik és eléri álmát, de esetünkben kicsit másról van szó, másik szemszögből látjuk a sikerért való küzdelmet: Andrew-nak tényleg nem számít semmi más, ami egyrészt valóban egy szükséges megszállotság lehet, de közben emberileg kevésbé szerencsés átgázolni másokon. Vajon mennyire önéletrajzi ihletésű?

Megvalósítás:

A rendező másik filmjéhez, a Kaliforniai álomhoz hasonlóan itt is évszakokra bomlik a történet, visszaadva a cselekmény ívét. Andrew-ra elsőévesként felfigyel a legendás Fletcher, először bátorítja, majd jól összetöri, ahogy mindenki mást is a zenekarából. Fletcher nevelési elve az, hogy sosem elégszik meg az előadással, ezzel akarja motiválni diákjait. Tulajdonképpen ő az üvöltöző kiképzőtisztje a katonafilmeknek, de ebben az esetben nem vagyok benne biztos, hogy nevelési célzattal teszi amit tesz vagy csak egyszerűen geci. Szimpátiánk természetesen Andrew-é, hiszen vele azonosulunk, azonban hátrébb lépve picit ő sem különb, hanem egy megszállott, mindent semmibe vevő kis pöcs, akkor is ha igaza van. Szakít barátnőjével (ld. Kaliforniai álom újfent), családját leszólja, társait nem segíti. Egy ponton átfordulhatna a történet kedves és megható hollywoodi történetbe, amelyben Andrew rájön, hogy rossz helyen keresi az igazán fontos értékeket, de ez nem történik meg, és ettől akár tragédia is lehetne. Ez egy verseny, ezért sportfilmnek is szeretik aposztrofálni, ahol a kezdőből sok gyakorlással profi lesz. De én inkább thrillernek érzem, annyi fordulatot és feszültséget sikerült belecsempészni triviális dolgokkal, csak mivel Andrew szemével látunk mindent, egy párperces késés is tragédiának tűnik. Azonban megint csak hátralépve egyet, nem tűnik elképzelhetetlenül abszurdnak az, ami az autóbaleset után történik, illetve az utolsó jelenetben? A Whiplash ugye egyébként egy dal neve, de ostort is jelent.

Az, hogy ennyire azonosulni tudunk Andrew nézőpontjával annak köszönhető, hogy a kamera általában a feje közelében van (szemből vagy hátulról). A hatás kedvéért sok a nagyon közeli kép. A Kaliforniai álomnál egy fokkal diszkrétebben hangsúlyozzák ki világítással a kihangsúlyozandót, ami főleg Fletcherre értendő: mindig sötét környezetben van fekete ruhában, amitől az arca különösen erőteljes lesz. A film ereje azonban energiájában rejlik, amiért az erőlködő Andrew, az üvöltöző Fletcher és a gyors dobot követő vágás felel. Zeneileg sem a dzsessz daloktól jó, hanem a dobtól, ami egyszerű, de nagyon hatásos módja a feszültségkeltésnek. Egy másik fontos eleme a filmnek Fletcher karaktere; nem kisebbítve Simmons érdemeit, de az, hogy ennyire uralja a vásznat, az elsősorban a karakternek és technikai megoldásoknak köszönhető.

Élmény:

Tulajdonképpen tökéletesen összerakott film, bár az én ízlésemnek kevés benne a látványelem. Viszont nagy öröm, ami nem sikerül sok filmnek, hogy az abszolút csúcspontot sikerült a legvégére tenni, ez midig nagyon hatásos abból a szempontból, hogy hogyan emlékszek vissza egy filmre. ahogy mindenki más is kiemelte, elsősorban energiájától jó és élvezetes.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: J. K. Simmons (Pókember 1-2, Kaliforniai álom), Paul Reiser (Beverly Hills-i zsaru, A bolygó neve halál), Damon Gupton (Kaliforniai álom)
- Chazelle maga is dzsess dobosként indult középiskolás korában, de végül a filmezés mellett döntött. Fletchert részben akkori zenetanáráól mintázta.
- Eredetileg a Kaliorniai álom lett volna az első film, de sehogy sem akart összejönni, ezért dühében Chazelle megírta a Whiplash-t. Elsőre erre se jött össze a pénz, ezért készült egy húszperces rövidfilm belőle, ami nagy sikert aratott, innentől már jöttek a befektetők.
- E rövidfilm jelenleg itt megnézhető (ki tudja meddig), gyakorlatilag a film egyik jelenete majdnem ugyanúgy.
- A forgatás során Chazelle-t autóbaleset érte, de berohant így is a forgatásra... ismerős?
- Amikor Andrew letámadja Fletchert, Simmons eltörte két bordáját, de Andrew is valóban többször véresre dobolta ujjait.
- Bár nem nyerte el a legjobb film díját, így is a legkisebb költségvetésű film lett, amit valaha jelöltek.

Következik: A bal lábam