Artúr filmélményei

Love Story (1970)

2018. február 24. 15:30 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Arthur Hiller
Műfaj:
dráma, romantikus
Főbb szereplők:
Ali McGraw, Ryan O'Neal, John Marley

Megjelenés: 1970, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/z5xfFvbzJH8
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/love-story-love-story/movie-1531

Tartalom:

Jenny és Oliver (Ryan O'Neal) egyetemisták, egymásnak beszólogatva jutnak el a szerelemig. Jenny egyszerű munkásosztályból származik, Oliver viszont az egyik legnevesebb család sarja. Ennek megfelelően Jenny apa (John Marley) nyitottabb, Oliver apja (Ray Milland) elutasítóbb a kapcsolatot illetően. Oliver és az apja viszonya amúgy se túl jó, túlságosan formálisak egymással szemben és nyomasztják őket az elvárások, ráadásul félreértik egymás viselkedését. Amikor Jenny Párizsba menne ösztöndíjjal, Oliver nem akarja eleveszíteni, ezért megkéri a kezét. Jenny igent mond, Oliver apja viszont nem támogatja a házasságot, ezért Oliver inkább megszakítja a kapcsolatot apjával. Pénzre azonban szükségük van továbbra is, így Jenny otthagyja az egyetemet, hogy Oliver karrierjét támogathassa...

Nem vagyok benne biztos, hogy van különösebb témája a történetnek. Némileg megjelenik benne egy osztályellentét, de elsősorban a szerelmet és a szeretetet emeli piedesztálra, miszerint az mindennél fontosabb.

Megvalósítás:

A történet azonnal a közepébe vágva Jenny és Oliver első civakodásával indít, amit valószínűleg szellemesnek szántak a screwball vígjátékok szellemében, de inkább csak cuki lett. Valamiért ez bejön nekik és elég hamar egymásba szeretnek. Egyidőben ezzel megtudjuk, hogy Oliver nem akárki, hanem egy nagyon előkelő család örököse, aki lépten-nyomon e család eredményeibe botlik (az egyetem egy épületét is őseiről nevezték el). Hamarosan fel is tűnik apja, ennek a merev rendnek a képviselője. Társalgásuk rövid, formális, de látszik, hogy az apa szereti Olivert és csak jót akar neki, Oliver viszont gyűlöli apját azért, amit jelképez. Ezzel ellentétes Jenny és apja viszonya, ami nagyon közvetlen, és az apa még a számára nagyon fontos hagyományból (templomi esküvő) is képes engedni, noha nem örül neki. Jenny klasszikus zenét tanul és Párizsba vágyik, de feladja mindezt Oliver támogatásáért cserébe, mert fontosabb neki a szerelem, tulajdonképpen ez a film lényege, amit Oliver csak a végére ért meg. Bár apjával nem békül ki, de talán elindultak a megbékéléshez vezető úton. Ja, és Jenny meghal. Ez nem spoiler, ezzel indít a film, viszont megalapozza a komor hangulatát, hiszen tudjuk már megismerkedésük előtt, hogy csúnya véget fog érni kapcsolatuk. Nem lenne ördögtől való azt gondolni, hogy ez valamiféle szocio-metafora, ahol a munkásosztály és az elit az ellentétei ellenére is képes együttműködni, de eggyé nem válhatnak és nem emelkedhetnek egy szintre (Jenny támogatja Oliver felemelkedését, de gyereket nem szülhet neki... stb.). De ez nem túl hangsúlyos benne, ezért nem foglalkoznék vele bővebben.

Már sokadjára láttam olyan filmet, amely vizuálisan elég egyhangú és unalmas számomra. Ettől függetlenül persze még biztosan nagyon tudatos, pl. a színek nem rikítóak, hanem illenek a mélabús hangulathoz, de attól nekem személy szerint még unalmas volt a megvalósítása. A színészek szintén visszafogottan játszottak, ami nem mindig jó, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk, inkább a történet érzelemvezetéséé. A zenéje nagyon ismert, én is ismertem, csak nem tudtam róla, hogy ide tartozik. Teljesen meg voltam győződve, hogy ez egy klasszikus darab.

Élmény:

Valamiért egy nagyon megható filmre számítottam, és ehhez adott is volt minden, de mégsem lett az. Nem is lehetett volna, hiszen a rendező azonnal előtte a legnagyobb tragédiát, és ahogy fentebb említettem, elmaradt az érzelmi hullámvasutazás is, így a szememben egy túlontúl visszafogott szerelmi drámát láthattunk életszerűtlen elemekkel. NIncs meg a visszafogottsága mögött Ozu robbanó feszültsége, sem a mélabú ereje.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Ryan O'Neal (Barry Lyndon), John Marley (Arcok, A keresztapa), Ray Milland (Sullivan utazásai), Tommy Lee Jones (Sötét zsaruk, Nem vénnek való vidék)
- A filmhez készült 1978-ban folytatás is.
- Ez volt Tommy Lee Jones első szerepe. De ennél sokkal több köze van a filmhez, ugyanis még egyetemi éveikből ismerték egymást az íróval, és Oliver karaktere állítólag egy jelentékeny részben Tommy Lee Jones.

Következik: Pokoli torony

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr7013674606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.03.01. 16:39:37

kivételesen megint egyetértünk. :) abszolút túlhypolt film volt a maga korában, és az nagyon ciki, hogy szinte semmi érzelmet nem tud átadni vagy kiváltani a nézőből, ami azért nagyon ciki egy halálos romantikus film, dráma esetén.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.03.01. 19:55:41

@Time Goes By: Általában egyetértünk szerintem, és ennek örülök, mert azt jelenti, hogy nem értelmezek teljesen félre mindent :D

Amúgy lehet hogy csak mi vagyunk hidegszívű pasik és a lányok végigbőgnék. Az írások alapján úgy veszem le, hogy kb. ez lehetett a kora Alkony-szériája vagy A szürke ötven árnyalata, mert a sikerkönyvből szinte azonnal filmet forgattak.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.03.01. 20:40:50

Miből gondolod, hogy én hidegszívű pasi vagyok???

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.03.02. 05:13:13

@Time Goes By: Minden pasi az. A lányok érzőszívű angyalok és mindig mindenben igazuk van.

(Feleségem mellettem ül és nézi mit írok.)
süti beállítások módosítása