Tartalom:

1872, London. Miközben a várost izgalomban tartja egy példátlan bankrablás, egy végtelenül formális férfielitklub tagjai között kártyázás közben felvetődik, hogy mennyire összezsugorodott a világ a közelkedés fejlődésének köszönhetően. Több se kell a pontosságra kínosan ügyelő Foggnak (David Niven), mai értéken közel 750 millió forintos fogadást köt a társasággal, hogy 80 nap alatt körbeutazza a földet Franciaország - Egyiptom - India - Kína - Japán - Egyesült Államok útvonalon. Azonnal útnak is indul újdonsült inasával, a korántsem úrias Passepartout-val, mindössze egy nagy táska pénzzel. Már Franciaországban nem várt akadályba ütköznek egy hegyomlás miatt, de időközben gyanút fog a rendőrség is, hogy Fogg lehet a bankrabló, és nyomába erednek...

Az alapmű Verne-regényben állítólag van egy jó adag kultúrrasszizmus, elvégre a brit birodalom fénykorában íródott, és ez nyomokban felfedezhető a filmben is. bár nem olvastam a könyvet, feltételezem, hogy a filmben ez már sokat enyhült, hiszen a britek is kaptak rendesen, de leginkább az amerikaiak. Alapvetően azonban egy egyszerű kalandvígjátékról van szó, amely az egzotikumokkal és sztárparádéval körbevezet minket néhány országon.

Megvalósítás:

Ritkán alkalmazott elemmel, bevezetővel kezdődik a történet. Egy újságíró beszél arról, hogy egy másik Verne-műből készült film, az Utazás a Holdba 1902-es bemutatója óta már annyit fejlődött a közlekedés, hogy lassan a Holdra is eljuthatunk, de mindenesetre akár 40 óra alatt körberepülhetjük már a világot. Ekkor kezdődik a tényleges történet, a klubból indulunk, ami szépen bemutatja, mennyire kínosan formálisak az angolok, élükön Foggal, aki még a pirítósát is csak pontosan ugyanazon a hőmérsékleten hajlandó megenni - ezeket a szokásaikat pedig minden körülmények között megtartják. Az ő ellenpontja új inasa, a magát franciának nevező, de spanyolul beszélő Passepartout, aki jóval szétszórtabb és kevésbé merev. Az ő némafilmes karaktere jelenti a humorforrást elsősorban, és állíólag sokkal nagyobb szerepet kap a filmben, mint a könyvben. Az utazás maga sablonos: valamilyen akadály rendre megnehezíti főhőseink dolgát, de közben rövid bepillantást nyerünk a meglátogatott országok életébe is - ami egyébként Foggot teljesen hidegen hagyja, továbbra is csak mindennapos szokásaira ügyel, miközben Passepartout az, aki magába szívja az élményeket.

A bevezető nemcsk ritkasága miatt érdekes, hanem azért is, mert eljátszadoznak a képformátumokkal. Amíg az Utazás a Holdba c. film részleteit láthatjuk, a kép az alap 35 mm-es marad, majd a jelenbe érkezve kitágul szélesvásznúra, elvégre egy monumentális filmről van szó (de ez messze nem olyan hatásos, mint az Óz a nagy varázsló fekete-fehérből színesbe való átlépése). Ez a technika viszont kicsit haloptikás-hatású, a széleken furán elgörbül. Ez akkor nem rossz, amikor a kamera az utazó néző nézőpontját veszi fel és látjuk elhaladni magunk "körül" a tájat, embereket. Időnként olyan érzésem volt, mintha 3D-re készültek volna a felvételek. A meglátogatott országok jelentik így is a fő látványosságot: a spanyol tánc lenyűgöző, a bikaviadal kevésbé; Egyiptomnak és Hong Kongnak sajnos nem jutott sok idő, de India és Japán a technicolor színekkel gyönyörű. Állítólag több tízezer statiszta volt a filmben valódi helyszínekkel,de a biakviadalon kívül kb. ennek nem igazán láttam a jelét. A helyszínek mellett a fő látványosságot a színészek jelentették, pontosabban a cameók: állítólag ez volt az egyik első film, ami ipari mennyiségben vonultatott fel egykori sztárokat, köztük Trevor Howardot, Peter Lorrét, John Carradine-t, Buster Keatont (hosszabb lista az érdekességek rovatban), miden jelenetre jut egy-egy belőlük, akire rá lehet csodálkozni.

Élmény:

Kicsit már avíttas a humora, de vannak benne jó poénok. Izgalmasnak a legkevésbé sem izgalmas, a karakterek teljesen el vannak hanyagolva a sztori kedvéért. A legjobb benne az, amikor a sztereotípiákat figurázzák ki, de ez csak az angoloknál és az amerikaiaknál működik. Még több öniróniával, alaposabb országbemutatóval sokkal jobb film lehetett volna, de így is elnyerte az Oscart.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: David Niven (Az élni vágyó asszony, Diadalmas szerelem), Shirley MacLaine (A legénylakás, Isten hozta Mister)
- A filmnek elég brutális cameo-névsora van: Finlay Currie (Vágyak szigete, Ben Hur, Kleopátra), Robert Morley (Afrika királynője), Noel Coward (Késői találkozás), John Gielgud (Falstaff), Trevor Howard (Késői találkozás, A harmadik ember, Superman), Harcourt Williams (Római vakáció), Martine Carol (Lola Montes), Charles Boyer (Madame de...), Evelyn Keyes (Elfújta a szél), Alan Mowbray (Clementina kedvesem), Cedric Hardwicke (Tízparancsolat), Melville Cooper (Robin Hood kalandjai, A Manderley-ház asszonya, Lady Éva), Reginald Denny (A Manderley-ház asszonya), Charles Coburn (Lady Éva), Peter Lorre (M, A máltai sólyom, Casablanca), George Raft (Van aki forrón szereti), Marlene Dietrich (A vád tanúja, A gonosz érintése), John Carradine (Frankenstein menyasszonya, Hatosfogat, Érik a gyümölcs, Johnny Guitar, Tízparancsolat, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Frank Sinatra (A mandzsúriai jelölt), Buster Keaton (Ifjabb Sherlock detektív, A generális, Alkony sugárút, Bolond bolond világ), Joe E. Brown és Mike Mazurki (Van aki forrón szereti, Bolond bolond világ), Andy Devine (Hatosfogat, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Bolond bolond világ), Victor McLaglen (A nyugodt férfi), John Mills (A Robinson család), Glynis Johns (Mary Poppins), Richard Wattis (Nemes szívek nemesi koronák)
- Még életben vannak: Shirley MacLaine (83), Glynis Johns (94), valamint a rendező (98)
- Robert Newton (Fix felügyelő) még a film bemutatója előtt, 1956-ban elhunyt szívrohamban. Állítólag ez részben annak köszönhető, hoy keményen ivott, de Niven kikötésére a forgatás idejére abbahagyta. A befejeztével viszont még keményebben folytatta, ezt nem bírhatta a szervezete.
- Harcourt Williams (Hinshaw felszolgáló a klubban) egy évvel később, 1957-ben hunyt el.
- A Reform Club létező klub, 1836-ban alapították politikai lobbi céllal, 1981 óta pedig már nők is tagjai lehettek.
- A száti, azaz az özvegyek rituális elégetése valószínűleg hindu arisztokrata szokás időszámításunk előttről, ami idővel átszivárgott a társadalom többi rétegébe is. Először a britek tiltatták be 1829-ben. Feltételezések szerint onnan indulhatott a szokás, hogy a szerelmi házasságokban a feleségek gyakran megmérgezték férjüket, ha már kiszerettek belőlük, hogy új férjet foghassnak maguknak; erre hozták a törvényt, hogy a férj halála járjon együtt a feleségével is. Ázsiában máshol is van hasonló szokás (ez magyarázza némileg a gyakoribb önégetésekete), de egyes amerikai és európai népeknél is előfordult.
- Természetesen többen leutánozták a fikciót, ráadásul sikerrel, már az 1880-as években is.
- Az útvonal egyébként:

Kapcsolódó hírek

- Elhunyt Anderson, a rendező, 2018-ban, 98 évesen: https://index.hu/kultur/cinematrix/2018/04/28/meghalt_a_80_nap_alatt_a_fold_korul_rendezoje/

Következik: Smokey és a bandita