Tartalom:

Hoyt (Ethan Hawke) élete tökéletesen alakul, friss apuka és szépen halad a rendőrkarrierjében a nyomozóvá válás felé. Ehhez a drogos osztályon keresztül vezet az út, ahol a főnöke a korántsem finom modorú, de nagyon eredményes Harris lesz. Az első nap rögtön bevezeti az utca világába, ráijeszt néhány középosztálybeli fiatalra és a hitelesség kedvéért füvezésre kényszeríti, majd leitatja Hoytot; elve szerint a nagy halak elfogásához megengedhető, sőt, kötelező a törvények megszegése. Az apróbb szabálytalanágokat még lenyeli Hoyt, de Harris egyre meredekebb dolgokat kezd csinálni...

Látszólag az a téma, hogy mi az a legnagyobb kisebb rossz, amit a nagyobb rosz miatt megtehetünk, de szinte a legkevésbé sem térképezi fel e kérdést, ráadásul a végkifejletnek nincs is hozzá köze, hiszen a bukás nem emiatt következik be. (Bocs, ha kicsit rébuszokban beszélek; aki látta, az sejtheti, mire gondolok, aki nem, annak meg nem akarok spoilerezni.)

Megvalósítás:

Az eredeti cím (Training Day) utal rá, hogy egyetlen nap eseményeit láthatjuk. Hoyt kispolgári, boldog életével kezdünk, Harris pedig már az első pillanattól kezdve nem szarozik, ha valami zavarja. Körbevezeti a városban, egészen piti ügyekkel kezdi és szépen haladnak az egyre fajsúlyosabb dolgok felé, miközben mindezzel azt bizonygatja Harris, hogy az igazán nagy bűnözők elfogásának érdekében minden megengedett. Hoyt persze őrlődik az eddig alkalmazott elvei és Harris hatékonysága között. A történet szerencsétlensége, hogy végül nem kell döntést hoznia, az élet meghozza helyette. A történet akciódús és pörgős, fordulatos (de nem áll-leesősen). Erősen emlékeztetett a Szemtől szembenre és a Szigorúan bizalmasra.

Képi világukban is őket idézi, fakó és szürke, de amúgy semmi különleges, hozza a szokásos akciófilmes megoldásokat, ezért aztán főleg a végén teljesen kiszámítható, hogy mi fog történni. A zenéje korabeli gengszter-rap dalokból áll, több rap-sztár cameózik is benne. Elsősorban a Harris-t alakító Denzel Washington miatt dicsérik a filmet, és bár valóban teljesen azonosulni látszik karakterével, nekem ez még kevés. Mindenesetre kapott érte egy Oscart.

Élmény:

Kicsit féltem a filmtől, nem szeretem a nyomasztó, erőszakos darabokat, de nem volt igazán egyik sem. Kifordított rendőrfilm, ahol az idősebb és a zöldülű társ nem hoznak össze szintézist, de nem elég jó akció vagy nem eléggé fordulatos - és végképp nem eléggé realista, így igazából nekem olyan semmilyen lett.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Ethan Hawke (Mielőtt éjfélt üt az óra, Sráckor), Scott Glenn (Nashville, Apokalipszis most, A bárányok hallgatnak), Cliff Curtis (Zongoralecke), Noel Gugliemi (A sötét lovag Felemelkedés), Peter Greene (Ponyvaregény, Közönséges bűnözők), Macy Gray (Pókember), Harris Yulin (Sebhelyesarcú), Tom Berenger (Szakasz), Fran Kranz (Donnie Darko)
- 2017-ben sorozat készült belőle, ám részben a főszereplő Bill Paxton halála miatt törölték az első évad után az amúgy se túl sikeres műsort.
- Feltétlenül megemlítendő, ami magyarázhatja jobban a korabeli sikerét, hogy az 1990-es évek végén egy nagyon hasonló botránysorozat bolydította fel a médiát, ennek hatására pedig több hasonló film is készült. A Rampart-botrány 1998-ban tört ki igazán, amikor a los angeles-i rendőrségről eltűnt egy nagy adag kábítószer. Nyomozás indult a Harris alapját képező Perez ellen, az ő vallomásával sikerült felgöngyölíteni a mintegy 70 rendőrt érintő bűncselekmény-sorozatot, amelyben egyaránt volt túlkapás, korrupció és gyilkosság is. Ezek a rendőrök a bandák jelentette bűnözést voltak hivatottak felszámolni, de ahogy a filmben, a valóságban is inkább részei lettek. Valószínűleg közük volt Notorious B.I.G. meggyilkolásához is.

Következik: Pillangó-hatás