Tartalom:

Cady 16 éves koráig külföldön élt szüleivel, akik otthon oktatták. Most hazaköltöztek Amerikába, így Cady is elmehet rendes középiskolába, azonban fogalma sincs az iskolai klikkekről. A különc Janis és Damien veszik először pártfogásukba, különösen óvva őt a "barbie-k" csoportjától és vezetőjüktől, Reginától (Rachel McAdams), aki Janis szerint nagy szarkavaró. Amikor Janis észreveszi, hogy a barbie-k is érdeklődnek Cady iránt, azonnal fel akarja használni őt kettős ügynöknek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Cady első látásra belezúg Aaronba, viszont ő Regina exe, és mint ilyen, tiltott préda...

Alapvetően egy tinifilm a szokásos témákkal, mint a szerelem, beilleszkedés, identitáskeresés, kétszóval felnőtté válás. Azonban jóval élesebben és pontosabban parodizálja, kritizálja a középiskolai társadalmat, ami nem véletlen, hiszen konkrétan egy szociológiai tanulmány az alapja. Végigvezet minket a lányok alkotta klikkeken, egyúttal feltárja a gonosz, női pletykák, kibeszélések lélektanát, és persze elhangzik egy didaktikus tanulság, hogy legyünk rendesebbek egymással.

Megvalósítás:

Az ismeretterjesztő jelleg lehetőségét az teremti meg, hogy az iskolai közeg eddig teljesen ismeretlen volt Cady számára, aki gyakorlatilag az afrikai dzsungelben nőtt fel (az ottani állatok viselkedésének és az iskolai közösség működésének hasonlósága visszatérő elem). Röviden bemutatják a klikkeket, onnantól pedig sajnos kizárólag a barbie-kra koncentrálnak, hogy ők mennyire felszínesek és rosszindulatúak (míg a végén ki nem derül, hogy mindenki az). A legdurvább példájuk Regina anyja és húga, akiknek ugyan csak pillanatnyi szerep jut és sokkal túlzóbbak, de ettől hatásosabbak is (pl. a kishúg a tévé előtt utánozza az abban szexiskedő előadókat, noha még gyerek). Cady "beépül" és észre se veszi, hogy egyre inkább átveszi stílusukat. Különösebb részletezés nélkül elmondhatom, hogy jön egy nagyobb konfliktus, aminek során minden lány rájön, hogy ők sem különbek a lenézett, de irigyelt Reginánál. Az érzelmi azonosulást nehezíti, hogy bár végig Cadyvel vagyunk, nem igazán látjuk, mitől olyan nagy haverok a különc Janis-szel. Alapvetően vígjátékról van szó, írója a Saturday Night Live csapatból került ki, így félúton van az abszurd felé és vannak lehetetlen poénok is. A karkaterek is gyakran félúton voltak az abszurdan életszerűtlen felé (pl. túl buta, túl csúnya), ami egy ilyen típusú vígjáték esetén nem baj egyáltalán. A típusok viszont valódiak, hiszen ahogy említettem, egy szociológiai tanulmány az alapjuk, sőt, Janis eredetijének még a neve is ugyanaz.  Egyébként nem tudok külön humorforrást kiemelni, rendkívül sokféle a vizuális/hangi gegektől a szóvicceken át a váratlan meglepetésekig.

A vizuális poénok is sokfélék, általában valami csetlős-botlós féle, de teljesen váratlanok. Visszatérő típusa a már említett etológiai vonulat, amikor Cady szemében diáktársai a vadállatokhoz hasonlóan viselkednek. Több montázs-szerű jelenet van, amelyek szintén egy-egy poénra vannak kiehegyezve. Egyszóval sok a poén pörgősen tálalva, amit jól megválogatott "fílgud" zene támogat. A kritikák dicsérték a gyereksztárból felnőtt szerepben bemutatkozó Lindsay Lohant, de szerintem a narrálásai elég egyhangúak voltak.

Élmény:

Viccesnek vicces volt, de érzelmileg nem lehetett igazán beleélnie magát az embernek. Az erénye, hogy túlzásai mellett is életszerűbben ábrázolja a diákokat és kapcsolataikat, simán lehetett volna belőle drámát is csinálni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Rachel McAdams (Spotlight), Amy Poehler (Agymanók), Neil Flynn (Magnólia)
- A film nagy sikerül volt, kultfilmmé nőtte ki magát, folytatás készült hozzá és még musical is.

Következik: Mindent anyámról