Artúr filmélményei

Kurutta Ippedzsi (1926)

2018. június 22. 13:38 - Liberális Artúr

Rendezte: Kinugasza Teinoszuke
Műfaj: -
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1926, Japán
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,6

Előzetes: -
Ajánlott írás: http://www.notcoming.com/reviews/apageofmadness
Mikor látható: -

Tartalom:

Egy lány önkívületi állapotban táncol rácsok mögött. Egy elmegyógyintézetben vagyunk. Egy középkorú nőhöz látogatóba érkezik férje és lányuk, aki láthatóan haragszik apjára. Az anya talán abba őrült bele, hogy vízbefulladt kisbabája. Az apáról kiderül, hogy takarítóként az elmegyógyintézetben dolgozik. Egy éjjel megpróbálja megszöktetni feleségét...

Ha kissé furán hat a fenti leírás, az azért van, mert a film meglehetősen kísérleti jellegű és vanak egyéb hátráltató elemek is, amikről később szót ejtek. A történet maga nem is annyira érdekes, "csupán" egy tragédia, bár egyes értelmezések szerint nem kizárt a politikai allegória (ld. az Orocsi és a Dr. Mabuse esetét).

Megvalósítás:

Mivel nem egy hagyományos narratívájú filmről van szó, ebben a szakaszban is rövid leszek. Bár van egy fő cselekményszál, nehezen követhető, hogy épp valóságot látunk, emléket, álmot vagy képzelgést. Ezek segítenek ugyan időnként értelmezni a látottakat, de sokkal jobban összezavarnak. Vélhetően van egy rakás jelkép is, ami számunkra felfoghatatlan európaiként, de a legfontosabb, a filmvégi maszkok alkalmazása érthető. Bár ezek mára szinte kizárólag horrorfilmes eszközök, itt érezzük, hogy a személyiséget változtatják el. A karakterek nem túl kidolgozottak, az őrültek sajnos mind őrjöngő betegek és nincs köztük átmenet.

Na és akkor térjünk a lényegre. Már a film eleji stáblista is egy könyv lapozásával van illusztrálva, ami tudom hogy nem nagy szám, de mindenképpen több a szokásos feliratoknál. A film képi világa igyekszik az őrültséget megjeleníteni, amihez tökéletes alkalmat nyújt, hogy épp az 1920-as években készült, amikor a mindenféle izmusok népszerűek voltak. A szovjet avantgárd valószínűleg kimaradt, mert be volt tiltva a kommunista ideológia miatt minden szovjet film, a német expresszionista és a francia szürrealista és avantgárd filmek (bevallottan Gance és Murnau) viszont láthatóan hatottak rá. Lelkiállapotot tükröző gyors vágások, sokat forgó kamera, torzított alakok, erős világítás-árnyékolás, több kép egymásra vetítése mind azt a célt szolgálják, hogy ne csupán átérezzük a bomlott elme látásmódját, de picit mi is elveszítsük a fonalat és ezáltal őrültekké váljunk. Ezen módszerek eloszlása nem egyenletes, az eleje például teljesen kaotikusnak tűnik, a középső rész kevesebb ilyet alkamaz és ekkor szinte hagyományos filmmé válik. Problémássá teszi a történet követését, hogy a némafilmes korszakban Japánban külön élő kommentátor narrálta a filmeket (nyugaton is voltak hasonló dolgok, ld. zenei kíséret vagy a szöveget eljátszó színészek), nekünk nélkülük kell boldogulnunk. Semmilyen szöveg sem szerepel benne (Az utolsó ember hatása). Külön megemlítendő látványelem a táncos lány, aki nem tudom milyen jelentéssel bír, de folyamatosan jelen van és sugárzik belőle az mélység. Ilyenkor mindig elszégyellem magam picit, mert a filmeket ósdiságuk miatt kicsit lenézem (nem rossz értelemben), aztán mindig eszembe jut, hogy már az irodalmi alkotások is mennyire modernek és szabadok voltak ekkor. És akkor jön egy lány olyan tekintetettel, ami beleférne bármilyen mai filmbe...

Élmény:

Az a baj, hogy a legkevésbé se tudom szavakkal visszaadni, milyen a látványvilága, de egy képileg és narratívájában is kaotikus alkotást képzeljetek el. Bár elméletben odavagyok az ilyen filmekért, a gyakorlatban sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet és nem volt annyira katartikus, mint a hozzá hasonló társai (pl. Ember a felvevőgéppel)

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Takamacu Kinnoszuke (Az utolsó krizantém története)
- Természetesen nem volt sikeres. Sokáig elveszettnek hitték, míg maga a rendező meg nem találta kertjében elásva az 1970-es években. Kb. fél óra hiányzik belőle, szóval simán lehet, hogy Kinugasza még kicsit modernebbre vágta az eredetihez képest.
- A film társszerzője a később Nobel-díjat kapó Kavabata Jaszunari.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4214057884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása