Tartalom

Egy indiai faluban járunk valamikor a 20. század első felében. Főszereplőink egy elszegényedett brahmin család tagjai: Harihar, az apa pujari, azaz pap és könyvelő, de nem kötik le a mindennapi élet gondjai, bizakodó természetű és írói pályával próbálkozik. Szarbadzsaja, az anya gyakorlatias, igyekszik megfelelni mind anyai, feleség és társadalmi szerepében is. Durga, a lánya miatt gyakran szégyenkezik, mert a lány sokat lop, és teljesen hidegen hagyják a falusiak normái. Új jövevény a fiú, Apu, akinek a nővérével bensőséges a viszonya. Annak ellnére, hogy a család éhezik, náluk lakik még a vén koldus Indir is, akit a gyakorlatis anya nem szívlel, de a többiek kedvelnek. Az apa munka reményében egy távoli városba megy, a család pedig egyre szegényebb lesz.

Az igazi történet nélküli film inkább egy életkép egy szegény, vidéki indiai család életéből. Úgy érzem a sztori valahogy Durgára és az ő öntörvényű természetére koncentrál, de a többiek nem kevésbé hangsúlyosak, főleg annak tudatában, hogy a film az Apu-trilogia első része, azaz a három film együtt gyakorlatilag Apuról szól. A család különböző karakterekből áll, de a többi falusi sem igazán alkot egységes tömeget.

Megvalósítás

A stáb több tagja amatőr, beleértve a rendezőt, az operatőrt és a színészek nagy részét is. Ennek ellenére (vagy Welles nyomán éppen ezért, aki szerint annak köszönhető az Aranypolgár sikere, hogy nem volt előzetes ismerete a filmezésről), több szép kép és megoldás is volt benne, különösen a híres vonatos jelenet sikerült jól. A zenéje szintén külön szót érdemel, és egyáltalán nem az egzotikus szitár miatt, hanem mert a helyzetnek megfelelően "kommentálta" mindig az eseményeket a gyakran klasszikus dalokból alkotott filmzene. Részben ez a zene inspirálta a Beatles-t és a hatvanas évek hippi zenéjének szitárjait.

A film egyrészt a realizmus hatása alatt készült, Renoir és De Sica filmjei ihlették Ray-t, így készülhetet el a film helyiek és amatőrök segtségével úgy, hogy a legszegényebb réteg életét láthatjuk. Emellett azonban érezhető volt a líraiságra törekvés is elsősorban Durga személyén és a természeti és falusi életképeken keresztül, ez talán Ozu hatása. (Ray bevallottan Kuroszava nyugati sikerein felbuzdulva mert belevágni a filmbe). A színészek elvileg a rasa technikát alkalmazták, azaz nem a karakter érzéseit kell megjeleníteni, hanem magát az érzést, jelentsen ez bármit is. Mindez annak függvényében értékelendő igazán, hogy a már akkor is népszerű bollywoodi énekes-harcolós, vidám filmek mellett merték megcsinálni a filmet, ami máig az indiai filmművészet alapja és legsikeresebb darabja.

Élmény

Mindig izgatottan várom, ha egy másik kultúrkör filmjei kerülnek terítékre, de gyakran csalódok, mert (értelemszerűen) nem olyan filmet kapok, ami ugyanúgy más, hanem olyat, ami máshogy ugyanolyan - ha ez érthető :D A története nagyon vegyes, nem tudom rá azt mondani, hogy jó, rossz, kedves, bájos... stb. volt, mert mindenből volt benne egy pici, ettől pedig semmilyen lett, noha nem hagyja az embert érzéketlenül. Megvalósításában néha megmosolyogtatóan amatőr, de néha látványos is volt - de lehetett volna még sokkal jobb is.

Érdekességek

- Az Indirt alakító Csunibala Devi nem hazudtolta meg nagyon filmes karakterét, nyolcvan évesen is a fizetése mellett napi ópiumadagot követelt bérként; még a film bemutatója előtt meghalt.
- Bár nem állnak rokoni kapcsolatban, több szereplőnek is ugyanaz a vezetéknéve: Banerjee.