Tartalom:

1701, japán. A sógun egyik palotájában személyes sértettsége miatt Aszino földesúr kardot ránt Kira hivatalnokra. Csak megsebesíti ugyan, de ez is elég, hogy a helyszínre való tekintettel halálra ítéljék és elkobozzák mindenét. Aszino szamurájai természetesen bosszút esküdnek és azonnal levágnák a szerintük szamurájhoz méltatlanul viselkedő Kirát, de Aszino legfőbb tanácsadója, Oisi tudja, hogy ez a sógun ítéletének helytelenítését jelentené. Ezért látszólag inkább enged a sógunnak, de ez csak álca: a megfelelő pillanatra vár, hogy szembeszegülhessen az igazságtalan ítélettel...

A népszerű, legendává magasztosult 47 ronin (azaz mester nélkül maradt harcos) esete valóban megtörtént és többször feldolgozták, ezúttal a második világháborús japán kormány utasítására. A cél az volt, hogy erkölcsi tartást adjanak a katonáknak és persze támogatást maguknak. Mizogucsi a hű és erkölcshöz ragaszkodó harcosokat valóban hozta, de közben épp a hatalommal szálltak szembe a történetben annak szabályai betartása mellett.

Megvalósítás:

A film valójában kétrészes, valahogy úgy, mint a Kill Bill, egy év különbséggel jelentek meg. A kiindulópontot érdekes módon nem magyarázzák meg, a filmbéli Aszano elintézi egy "személyes indokkal", így nem igazán érezzük át a szamurájuk bosszúvágyát. Gondolom ennek az az oka, hogy a sztori jólismert és nem arra akarták fektetni a hangsúlyt. Ezt hamar lerendezik, így rövidesen eljutunk a történet fő konfliktusáig, azaz a bosszú vs becsület témakörig. A harcosok egy része az igazságtalannak tartott ítéletet figyelmen kívül hagyva ellenállna a sógunnak és azonnal rátámadna Kirára, a másik része engedve a sógunnak inkább mentené a mentehtőt, hogy fennmaradhasson az Aszano-ház.egy testvér uralma alatt. A legfőbb tanácsadó, Oisi az, akinek a szemén keresztül követhetjük az eseményeket és ő az, aki igyekszik a leginkább betartani a szamuráj etikettet. Mivel az azonnali támadás egyet jelentene a sógunnal való szembeszegüléssel, látszólag enged neki és átadja a várat, hogy ne vádolhassák engedetlenséggel és hogy a közvélemény se forduljon ellene. A cselekmény nagyjából ennyi, a négyórás játékidő nagy részét nem is az események teszik ki (akció gyakorlatilag egyáltalán nincs benne), hanem a szertartásos formaságok, az udvariassági körök keretei között zajló párbeszédek. Talán ez segít legjobban nekünk is megérteni, hogy egy-egy mozzanatnak mekkora jelentősége van (pl. Aszino özvegye nem engedi Oisit a férjéért imádkozni, noha látszólag inden a legnagyobb rendben van köztük vagy hogy Oisi felesége miért akkor válik el tőle, amikor). Egy érdekes mellékszál a történet végén az egyik szamuráj menyasszonyának feltűnése, aki Oisival kezdett vitatkozni a hazugságról. Az ő funkciója az volt, hogy nem csak a szamurájok lehetnek erkölcsösek? Vagy egy nagyon erős kritikája lett volna az adott kornak? Ezt döntse el mindenki maga.

A kimért szertartásossághoz hasonló tempó dukál. Ahogy írtam krábban, akció szinte semmi nincs benne, a film nagy része belső terekben játszódik párbeszédes formában, ahol lassan, megfontolva beszélnek. A jeleneteket nem is vágják le gyorsan, gyakran kitartják őket, hogy jobban elmélyedhessünk a karakterekben és mondataik jelentőségében. Ez baromi hatásos tud lenni többször, gondljunk csak például az ítélethirdetésre váró fiatalok rögtönzött előadására, amikor a velük mélyen együttérző öreg szolga inkább félrevonul, és hosszasan láthatjuk saját lelke súlya alatt görnyedve. Ehhez mérten nincsenek gyors vágások sem, hanem a jellegzetesen mizogucsis, oldalazó kameramozgással csúszunk át egy másik jelenetbe, de az a kameramozgás is lassú. Ennek ellenére nem mondanám unalmasnak, simán végignéztem majdnem egy ültőben. A színészek szerepüknek megfelelően szertartásosan teátrálisak, a zene részben nyugatias, részben hagyományos japán.

Élmény:

Akciódús szamurájfilmet vártam, ehelyett inkább egy tipikus Mizogucsi-filmet kaptam. Súlyos volt és komor, ünnepélyes, jól illett hozzá a kimért tempó, kicsit olyan volt, mint egy Ozu-karakter vagy a Jeanne Dielman. Szóval a maga módján izgalmas, de nekem nem eléggé látványos vagy katartikus.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Kato Daiszuke (A vihar kapujában, Hét szamuráj, Sodródó felhők, Testőr, A szaké íze), Simizu Maszao (Oharu élete, Szansó tiszttartó)
- A valós történetből kiderülnek a hiányzó pontok: Kira korrupt tisztviselőként rossz ízzel beszélt a nála nem tejelőkről, ez vezetett egy akkora sértésig, amit Aszano már nem bírt elviselni. A többi része igaz, a roninok teljesen félrevonultak majdnem két évre, Oisi szándékosan részegeskedett, hogy elterelje magáról a gyanút, többen pedig beálltak Kira házának építkezésébe munkásként, hogy felmérhessék a terepet - egyikük még a tervező lányát is feleségül vette a tervekért.
- Az eset kedvenc történetté és egyben jelképes legendává is vált, számtalan feldolgozása született, legutóbb két akció-fantasyvá daptált amerikai. A szamurájok sírjai zarándokhelyé váltak.