Tartalom:

...avagy "sors". Shekhar visszaeső tolvaj, most szabadul sokadjára a börtönből. Első szabadnapján rögtön észreveszi, hogy egy zsebes ellopja egy idős férfi óráját. Shekhar sem rest, kizsebeli a zsebest és azonnal el is adja a zálogosnak. Itt először belefut a zsebesbe, akinek imponál Shekhar ügyessége, ezért felajánlja, hogy társuljanak és rabolják ki együtt azt a tehetős házat, ahol ő éppen szolgálóként dolgozik. Másodikként feltűnik a megrabolt idős férfi is, aki el akarta adni az óráját, hogy elmehessen az árából a színházba. Shekhar megsajnálja és elkíséri őt megnézni az előadást. Kiderül, hogy az idős férfi a sztár, Rani apja, de nem mer vele találkozni, mert néhány éve túlhajszolta a lányt, akinek ezért tönkrement a lába és azóta nem tud táncolni. Elmondja azt is, hogy egykor övé volt a színház, de elvesztette és most egyik alkalmazottja tulajdonol mindent, aki épp egy szemözti páholyból nézi az előadást feleségével. Shekharnak azonnal szemet is szúr a feleség nyaklánca, amit az első adandó alkalommal kitép a nyakából, menekülés közben pedig egy hangszertokba rejt. Miután lerázta a rendőröket, a hangszertok útját követve Rani és húga házában köt ki...

...és ez még mindig csak a történet eleje. Ezzel együtt sem több egy egyszerű szórakoztató történetnél, aminek persze van némi tanmese jellege arról, hogy a lopás rossz, a kapzsiság rossz, a harag rossz, a szerelem jó, a megbocsájtás jó, legyünk jók.

Megvalósítás:

A történet szövevényesen indul talán kissé, de miután felvonultatták a főbb szereplőket és a helyzetet, minden a helyére kerül és követhető lesz. A központi szál Shekhar és Rani kapcsolata, azon belül is inkább az, ahogy Shekhar lassan jó útra tér; a többi szál sokszínűvé teszi a történetet, de egyben el is veszi azt a játékidőt Shekhartól, amely során elmélyíthetnék a karakterét. Így csak annyi maradt belőle, hogy a szerelemért felhagy bűnös életével, pedig fontosabb  lenne látnunk, hogy hogyan érti meg, hogy fel kell vele hagynia, mert így kényszeredettnek hat. A cselekmény szerintem sok ponton elvérzett (pl. hogyan találják meg gazdagék elveszett gyermeküket), de ezzel együtt lehet még élni. A középpont tehát Shekhar, aki igencsak merésznek számított Indiában a maga korában azzal, hogy korántsem egy szentéletű jófiú volt, hanem egy szerethető tolvaj. Azonban rejtegetnek meglepetéseket a mellékszálak is, pl. bátor dolog volt, hogy Rani húgának házasságon kívüli terhességét fel merték vállalni vagy az a film eleji dal, amely látszólag egy náciellenes hazafias induló, de valójában sokkal inkább az akkor még brit fennhatóság ellen szólt.

A színjátszás tragikusan színpadias és még annak is rossz, pedig pont mindenki a Shekhart alakító színészt ajnározza. Talán részben ennek az is az oka, hogy nem jó ütemű a vágás, a párbeszédek. A "normál" jelenetek rossz üteme mellett azonban látványban épp a montázsok sikerültek jól, van belőlük több is, bár ezeket inkább áttűnésekkel oldották meg vágás helyett. Vizuálisan talán még az volt a legerősebb rész, amikor a kétségbeesett húg arcát mutatva a háttérben vonat és tenger jelenik meg, kifejezve ezzel az öngyilkos gondolatokat. Minimálisan kap egy-két esetben noiros megvilágítást, de ezek nem jellemzőek. Indiai film lévén természetesen nem maradhatott el a zene sem. Ezek részben színielőadások keretében, részben imádságként hangzanak el, így többnyire indokolt a felcsendülésük. Nem igazán fülbemászóak, kivéve a hazafias indulót. Két esetben voltak jobbak: először amikor a szerelmesek egymásra találva szólóból duettbe váltanak, másodszor amikor az amerikai musicalek mintájára a végefelé kapunk egy összefoglaló előadásta, ahol Rani előadja a történet magvát, de azért messze nem olyan kifejezően, mint az amerikai párjai. Érdekes, de még mindig nem igazán van tánc; nem tudom ez véletlen vagy csak később válik gyakorlattá.

Élmény:

Pozitívum, hogy végre egy kis modernkori Indiát láthattam, de összességében a rosszul megírt sztori és a színészek miatt nem tudtam élvezni. Jelentősége abban áll többek közt, hogy minden idők egyik legsikeresebb indiai filmje, illetve a története számos olyan elemt tartalmaz, ami mára az indiai filmben klisévé vált (pl. a megtalált gyermek).

Érdekességek:

- Még életben vannak: Kumari Kamala (84 - a fiatal Rani)
- Ez volt az első indiai sikerfilm, évekig játszották a mozik. A kritikusok természetesen felszólaltak erkölcstelensége ellen, de a fiatalok imádták.
- A gyerekszínészek közül később többen szupersztárrá váltak, illetve a szereplők között több filmdinasztia tagja szerepel, ami Indiában elég komoly dolog.
- A rendező, Mukherjee alatt tanult Dutt is, több fimjét neki ajánlotta.